A Sors ? (Befejezett)

30.rész

Bryanna szemszöge:

Leszállva a vonatról mentünk nővéremnek háza fele. Nem akartunk na jó én nem akartam kocsira szállni mert már a vonaton nagyon elültem a hátsóm. Sherlock erősködött, hogy jó lenne, ha mégis azzal mennénk hisz akkor könnyebb lenne, de nem hallgattam rá. Szóval fogtam a cuccom és mentem előre.

-Kincsem várj már meg.

-Mi van lelassultál? Pedig azt hittem majd én fogok könyörögni, hogy vegyél vissza a tempóból.

-Hát nem. Szóval lassítanál? Egész nap fel vagy pörögve, sőt minden nap. Pedig igazán vigyázhatnál a gyerekek végett.

-De ha egyszer ennyi energiám van akkor mit csináljak vele. Most ne a panaszkodással törődj. Inkább gyere már oda akarok még ma érni. -mondtam neki és folytattam utamat. Ezt követően nem szólalt meg csak csendben követett. Mikor utolért össze kulcsolta szabad kezünket. A hosszú út után a ház elé érve kopogtam.

-Nyitom! -hallottam meg néhány másodperc után nővérem hangját. -Igen kit... -akadt szó a torkán amikor még látott.

-Nővérkém.

-Drága húgom! -ölelt át. -Mit keresel te itt? Mármint félre ne értsd borzasztóan örülök neked, hogy körülbelül félév után látlak. Csak hogy hogy jöttél.

-Megkaptam a leveled és úgy éreztem, hogy vissza kell jönnöm.

-Oh hát igen ilyen az én szerencsém. Na de gyere be ne csak ott álldogálj az ajtóban. - mondta majd kezdett befele húzni ekkor vette észre Sherlockot. -Hát te?

-Kísérem a húgod, hogy nehogy baja legyen. Remélem nem baj.

-Ja nem egyáltalán, ha elengedtetek volna egyedül azért jobban haragudtam volna. A végén még vissza se engedtem volna.

-Ne hülyéskedj Maddy. Inkább gyere egy pillanatra velem beszélnem kell veled. -húztam most én magam után. -Sherlock te maradj itt majd jövünk csak beszélni szeretnék egy kicsit a nővéremmel.

-Menj csak én megleszek. - mondta és adott nekem egy puszit majd nem zavartatva magát foglalt helyet a kanapén. Ezt követően bólintottam és a régi szobám felé kezdtem menni nővéremmel. Belépve a szobába leültünk és beszélgetni kezdtünk.

-Mit szerettél volna?

-Hát csak beszélgetni öhm ilyen olyan dolgokról.

-Csak nem? -kérdezte sejtelmes mosollyal

-Hát nem tudom mire gondolsz. -gázoddal még vállaimat.

-Megtörtént? Mármint tudod lefeküdtetek?

-Hmm ja minden este leszoktunk feküdni aludni.

-Jaj, húgi ne hülyéskedj.

-Na de viccet félretéve igen egy hónapja körülbelül megtörtén. -mondtam pirulva.

-Ó, te kis szégyenlőcske mesélj milyen volt.

-Jó volt egy picit fájt, de megvagyok. És lenne még valami tegnap amikor megkaptam a leveled kapkodva pakoltam viszont egy pillanat alatt elaludtam pakolás közben fiúk munkából haza érve találtak meg és mivel nem tudtak pontosan mi bajom mivel nem egyszer voltam rosszul a hónapok alatt. Vagyis hát akkor volt probléma, amikor emberek közé mentünk na de mindegy. Szóval hívtak egy orvos, hogy megvizsgáljon mert nem tudták eldönteni, hogy rosszul vagyok, vagy csak alszom. Szerencsére a második volt. Viszont a doki megvizsgált és azt mondta, hogy terhes vagyok.

-Gyereked lesz? Ez aztán a nagy hír ma ünnepelünk! Ez úgy is neked való nagyon örülök.

-Hát ami azt illeti ikreim lesznek. De örülök, hogy örülsz. Ezzel most egy álmom válik valóra. Mindig is szerettem volna gyereket. Amikor a szüleink azt mondták, hogy nekem biztos soha nem lesz a betegségem miatt akkor nagy szomorú voltam. De most, hogy szívem alatt vannak a csöppségek nagyon örülök. Abban reménykedem, hogy egészségesek lesznek.