Az élet nehéz főleg, ha egyszerre két férfivel találkozol és mindkettő belopja magát a szívedbe. A történet egy testvérpárról szól. Akik szülői házat elhagyva elkezdik élni az életet. Idősebb testvér (Maddison) évek telte után él élete párjával. Vis...
Elkezdődött a hét a két bolonddal. A megbeszélések után arra jutottunk, hogy elmehetnénk az állatkertbe hisz nem rég nyílt meg. Reggel, ami igazából inkább volt dél körül ébredtem fel a két jó madár már rég nem voltak mellettem. Amint ez a tudomásomra jött kikeltem a meleg takaró alól és kócos hajjal és szememet dörgölve mentem le az emeletről, hogy megkeressem a fiúkat. Ami nem volt valami nehéz hisz ott voltak a konyhába és azon veszekedtek, hogy milyen kaját csináljanak. Az aranyos jeleneten csak elnevettem magam.
-Fiúk! Miért muszáj nektek összekapni valamin? -kérdeztem közben fejemet ráztam.
-Unalmas lenne az élet. Így még jól érezzük magunkat. - mondta nevetve William.
-Ha nektek így jó felőlem legyen. Viszont én éhes vagyok szóval vagy oda engedtek, hogy tudjak magamnak valamit csinálni vagy ti csináltok nekem valami finomat. - erre a két fiú egymásra nézett és bólintottak egyet majd elkezdtek sürögni forogni a konyhában. Fél órával később egy nagyon jól kinéző reggeli ebéddel rukkoltak elő.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jóétvágyat hozzá! -rakták le elém egyszerre az ételeket.
-Azta köszönöm nagyon finomnak nézki mind a kettő. -mosolyogtam és elkezdtem falatozni. -Úristen ez mennyei.
-Örülünk, hogy ízlik, de ha lehet akkor ne tele szájjal beszélj még a végén félre nyeled. -mondta Sherlock. Erre bólintással válaszoltam. Az étel elfogyasztása után felmentem és elkészülődtem. Egy kényelmes ruha felvétele után mentem megnézni, hogy állnak a fiúk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nagy meglepetésemre már készen ültek és rám vártak.
-Már kész is vagytok? Miért nem szóltatok?
-Nyugi nem történt semmi baj alig pár percet vártunk csak, de most akkor mehetünk?
-Igen! -kiáltottam fel és megfogtam a kezüket és húzni kezdtem őket. Tettemen csak nevettek és jöttek utánam. Az utcára érve két oldalról belém karoltak és arcomra adtak egy puszit azt hittem össze nyomják az arcom. Ezután beszálltunk egy kocsiba és mentünk is az úticélunk felé. Az egész utat végig beszélgettük és az ajtón lévő kis ablakon keresztül néztem a tájat és fiúk felváltva mondták el mi micsoda. Egyszer csak megállt a kocsi és kiszállva mentünk jegyet venni és egy kis térkép szerűséggel a kezünkben kezdtük felfedezni az állatkertet. Egymás után néztük az össze állatot. Telt múlt az idő és egy kis étkező helységnél megálltunk és a fiúk leültettek engem mondván, hogy nekik el kell szaladni wc-re. Persze csoportosan, mint a tini lányok na mindegy is egy kisé csendesebb helyet kerestem távol a tömegtől. Viszont nem igen sikerült hisz ma volt a megnyitó és csak egymás után jöttek az újabbnál újabb családok és sehol nem volt szabadságom. Nehezen kezdtem venni a levegőt ez most csak vicc igaz? Miért kell mindenkinek ma jönni? És hol vannak már ilyen sokáig ezek a tökfilkók? A szemem kezdett ködös lenni és szédültem. Amit a tömegből egy család észre is vett. Elkezdtek közel jönni hozzám és kérdezgettek, hogy minden rendbe van-e velem, de nem tudtam válaszolni. Légzésemet próbáltam rendbe tenni, de nem igen sikerül. Hiányoznak a fiúk nyugtató szavai és ölelései. A homály kezdett sötétségbe át menni és kezdtem elveszteni az egyensúlyom. Mielőtt elnyelt volna a sötétség meghallottam Sherlock hangját, hogy kiálltja a nevem. Pár perccel hamarabb értek volna vissza még talán észhez tudnak téríteni, de sajnos nem sikerült. Így Ájultan estem bele egyik párom karjaiba.
