A Sors ? (Befejezett)

20.rész

Maddison szemszöge:

A napjaim igen unalmasak. Soha nem mehetek sehova. Utálom ezt a tényt. Moran mindig megy mindenhova titkos küldetéseket hajt végre, hogy ezt honnan tudom? Hát az egyik nap mikor takarítottam na jó nem inkább kerestem valamit a szobába és ekkor találtam rá néhány eldugott levélre ez a szemét Williamekkel levelezik küldetések bevetések és minden egyébről és nekem baszik szólni pedig tudja, hogy nekem az az életem és nem az otthon maradós típus, mint a húgom. Ezzel most nem leszólni vagy hasonlót szerettem volna elérni mert nagyon szeretem a húgomat. Viszont az az ő élete ez pedig az enyém, amibe nem fér bele semmi háztartás körüli dolog. Mikor ki idegeskedtem magam felálltam, hogy készítek magamnak valamit enni mert hát amióta ez az ördögfajzat bennem fejlődik eléggé éhes vagyok folyton. Na de kinyitottam a hűtőt hogy összedobják valami ételt viszont ahogy kinyílt a hűtő ajtaja egy undorító szágót megéreztem és csapot papot úgy hagytam mindent ahogy volt és futottam kiüríteni gyomrom nem létező tartalmát.

-Na ide figyel te kis átok most befejezed ezt velem vagy soha nem leszünk jóba. -választ nem is vártam hisz még mozogni se tud, hogy megrúgjon. Mikor nem jött már semmi vissza a torkomon keresztül lehúztam a Wc-t és felálltam kezet mosni és kiöblítettem a számat. Ez után lementem és bezártam a hűtő eddig nyitva hagyott ajtaját és egy könyvet a polcról levéve kezdtem el olvasni. Körülbelül egy órán keresztül olvastam és éppen egy izgalmas résznél tartottam amikor valaki kopogott az ajtón.

-Egy pillanat és nyitom. -kiáltottam ki az ajtó mögött álló embernek. Ha olyan fontos akkor úgyis fog még dörömbölni, ha még nem akkor meg tudja várni amíg végig olvasom az oldalt, amit elkezdtem. Befejezve összecsuktam a könyvet és mentem ajtót nyitni egy postás állt ott és egy levelet nyújtott át nekem majd elköszönt és tovább ment. Becsuktam az ajtót és kíváncsian nyitottam ki a levelet és kezdtem olvasni tartalmát.

Kedves Maddison!

Mindenekelőtt Gratulálok neked és Morannak az esküvőtökhöz és a kisbabátokhoz. Húgod mindenről beszámolt és akkor nagyon meglepődtem, hogy pont neked lesz először gyermeked. Na de ha jól tudom még nagyon az elején vagy a terhességedben igaz ez kockázatokkal jár viszont lenne a csapat számára egy megbízás. Napokban kellene elmennetek a bankba, hogy amit az álcázott hálálom előtt beraktam a megőrzőbe azt kihozzátok onnan. Remélem sikerrel jártok sok szerencsét!

William

Nem hittem a szememnek, amit olvasok most komolyan mehetünk bevetésre! Még én is! Komolyan szárnyalni tudtam volna az örömtől. Ajtó nyitódásra kaptam a fejemet, ahol férjem lépettbe.

-Drágám! Képzeld mi történt!

-Na micsoda mond szívem!

-William írt egy levelet és mehetünk bevetésre! -ugráltam örömömbe, mint egy gyerek, aki kapott valami ajándékot.

-Nem szívem te biztos, hogy otthon maradsz veszélyes lenne a kicsi végett.

-Nem Moran értsd meg! Én nagyon szeretnék már kiszabadulni egy kicsit élni úgy az életet ahogy eddig kötöttségek nélkül. Most, hogy terhes lettem nagyon leláncolva érzem magam semmit nem csinálhatok még egyedül se mehetek sétálni mert abból is szerinted baj lesz én értem, hogy félted a gyerekünket, de kérlek tudok vigyázni magamra és rá is nem lesz semmi baj engedd meg kérlek, hogy had menjek.

-Jó légyen megengedem, de mindig mellettem leszel.

-Imádlak! Ugrottam nyakába és össze vissza csókolgatni kezdtem. Amin csak mosolygott és fenéken alányúlva tartott és így hívta egy szenvedélyes csókba ajkaimat.

*küldetés napja*

Ma végre szabadulhatok a házból. Egy fekete ruhát felvettem és elraktam a fegyvereimet és a késeimet. Furcsa volt megfogni már rég volt a kezemben, de mégis úgy éreztem, hogy hiányzott. Elindultunk a bank felé és bát ott egyáltalán nem az történt amire számítottunk. Pont akkor törtekbe amikor ott voltunk. Hát mi mást is csinálhattunk volna hát elkezdtünk harcolni az ellenséggel. Viszont Bonde csak puhánykodott és úgy csinált mintha nem is érdekelné, hogy mi történik. Oda kiáltottam, hogy valamit csináljon mert nem jutunk előrébb sehogy aztán erre az volt a válasza, hogy gyilkos szemekkel és egy hátborzongató mosoly közben felém lőtt. Viszont az első lövés elől kitértem. Majd közelebb jött és úgy is lőtt egyet.

-Ezt neked te féreg kellett beleavatkoznod a tervembe. -nem értettem semmit és csak a vérző sebet fogtam a hasamon.

-Miért teszed ezt Bonde? Mond miért?

-Nem egyértelmű? Te elrontottad az életem. És elvetted tőlem azt a férfit, akit szerettem.

-De hisz Moran soha nem volt a tiéd mindig is velem volt mi már rég ismertük egymást amikor ti találkoztatok.

-HALLGASS! -és lőtt még egyet viszont most a kezembe. Moran észrevett minket és oda futott és megtartott engem hisz kezdett elnyelni a sötétség.

Moran szemszöge:

Mikor meghallottam Bonde üvöltését és puskalövéseket rögtön oda kaptam a fejem ennek a fasznak elment az esze vagy mi? Miért lőtt rá a szerelmemre? Futottam oda hisz láttam Maddyn hogy nincs a legjobb bőrben mikor oda értem ájultan esett össze a karjaimban. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy Bonde meg lőtte a kezét és a hasát Maddynek. Mivel amit William mondott tárgyat már meg volt ezért én futottam a szerelmemmel az orvoshoz. Később elintézem Bondet most a feleségem és a gyermekem életben maradása fontosabb. Mikor elértem a szándékozott helyre néhány nővér és orvos futott felém és elvitték Maddy-t és tőlem még mindenféle kérdést feltettek. Miután mindenre válaszoltam elküldtek egyszobába ahol várnom és várnom kellett hogy történjen valami. Egyszer csak nyitódott az ajtó és az orvos jött ki rajta.

-Sikeresen elálítottuk a vérzést és bekötöttük a sebeket. A felesége rendben van és egészséges.

-Hála égnek köszönöm! És doktorúr a gyermekünk? Vele mi történt?

-A gyermek még életben van, de ha bármi veszélyes dolog történik vagy ha az anyuka megerőlteti magát akkor az a gyerek életébe kerülhet. Egy darabig ágynyugalomra ítélem. Nagyon vigyázzon a családjára. Az én munkán itt véget ért menjen be nyugodtan.

-Köszönöm. -suttogtam és könnyeimmel küszködve bementem Maddyhez. Oda mentem az agyhoz és egy székre leültem mellé és megfogtam a kezét és simogatni kezdtem. Vártam, hogy felébredjen. Észre se vettem, de elaludtam és az éjszaka középén arra keltem, hogy valaki simogatja a fejemet.

-Maddy végre felkeltél jól vagy nem fáj semmit?

-Igen jó vagyok azt hiszem. Köszönöm, hogy behoztál. Nem értem mi ütött Bondeba mindig is tudtam, hogy féltékeny arra, hogy velem vagy és nem vele, de azt soha nem hittem, hogy ilyen messzire képes lenne elmenni. -mondta halkat és le sokkolódva.

-Én se gondoltam, de sajnos még történt. És örülök, hogy mind a ketten megúsztátok és nem hagytatok el. -mosolyogtam fájdalmasan.

-A baba él?

-Igen szívem a gyermekünk még él.

-De az, hogy lehetséges hisz eltalálta a hasam.

-Hát az orvosok csodát tettek és megmentettek mind a kettőtöket.

-Most az egyszer érzem azt, hogy örülök a kicsinek nem szerettem volna soha gyereket viszont fájt volna, ha mégis elveszítem.

-Ne gondolj ilyenekre a gyermekünk él és nyolc hónap múlva már velünk lesz és mi leszünk a világ legjobb szülei. -mondtam mosolyogva és arcára simítottam a kezemmel és megcsókoltam. Mivel bent kellett tölteni az éjszakát ezért mellé feküdtem és magamhoz öleltem és így aludtunk el.