A Sors ? (Befejezett)

24.rész

Bryanna szemszöge:

Fejfájással ültem fel az ágyamban.

Mi történt? Nem rémlik semmi. Kókadtan ülök és nézek magam elé és gondolataimba mélyedek. Az ajtó nyikorgására kapom fel fejemet. Majd William és Sherlock aggódó tekintetét látom magam előtt. Vajon miért ilyen az arcuk?

-Édesem csak hogy végre felébredtél. -ült le William mellém és magához húzott egy ölelésre és egy csókra.

-Két napig aludtál kincsem nagyon megijedtünk mikor az állatkertben összeestél karjaimba. - mondta Sherlock és ő is magához ölelt és megcsókolt.

-Én nem emlékszem semmire. -szólaltam meg halkan.

-Elmentünk az állatkertbe és egy pár percre magadra hagytunk. Viszont túl sokan jönni a megnyitó végett ezért rosszul lettél és elájultál. - mondta szomorúan Sherlock

-Nagyon sajnáljuk nem kellett volna ott hagyni minden a mi hibánk. -szomorodott el William is.

-Ugyan egyáltalán ne hibáztassátok magatokat lehet, hogy akkor is rosszul lettem volna, ha mellettem vagytok. Eddig még nem volt olyan alkalom, hogy ha tömegbe megyünk akkor ne lettem volna rosszul valamennyire. Szóval kérlek ne okoljátok magatokat. -bújtam hozzájuk. Bólintással jelezték, hogy értették, amit mondtam.

-Bryannaa tudjuk, hogy nem igen állsz készen, de nagyon vágyunk már rád esetleg nem lehetne, hogy... -kezdett bele William. Viszont közbe szóltam.

-Igen tudom és én is nagyon szeretném és mindig is szerettem volna csak félek egy kicsit. -mondtam lehajtott fejjel.

-Semmi baj vigyázunk rád. -suttogták csábítóan.

-Rendben legyen tiétek akarok lenni minden, hogy. -mondtam. Erre két oldalról kezdték csókolgatni a nyakamat és ahogyan megérkezésemkor is elkezdték felsőtestemet megszabadítani a ruhától. Ezt jövőtökén eldöntöttek az ágyon és kényeztetni kezdtek. Egyszerre csináltak mindent én még csak nyöszörögtem alattuk élvezet közben. Annyira elmerültem a kényeztetésben, hogy észre sem vettem, hogy már nincs rajtunk egy szál ruha sem.

-Édesem készen állsz? -suttogta fülembe mély hangon William.

-Nem igazán. Félek! -motyogtam magam elé. Mivel William mögöttem ült hátulról átkarolt és ölébe húzott és melleimmel kezdett el játszani.

-Nem kell félned életem vigyázunk rád. -bólintottam és vállára fektettem fejemet és csukott szemmel élveztem, amit csinálnak. Egyszer csak megéreztem fiúk ujjait, hogy egyre lefelébb kezdik vezetni majd egyszerre felrakták egy-egy ujjukat.

-Ahh...-sikítottam viszont egyből számra tapasztottam kezemet. És éreztem ahogy vörösödik az arcom. Fiúk egyből szemembe néztek és vigyorogtak, mint a tejbetök.

-Kincsem nem takard el a szád hadd halljuk gyönyörű hangod. - mondta Sherlock és közben lassan elemelte kezemet a számtól majd folytatták a munkálataikat. Nagyon élveztem, amit csinálnak. Egyre hangosabban kezdtem nyögni neveiket vagy néha sikítottam az élvezettől. Az előjátékot még sokáig folyattak majd megéreztem merev tagjukat. Ezek ugye nem akarják egyszerre berakni!? Viszont elméletem sajnos igaz lett. Basszus szét szakadtok.

-Elég ez fáj. -mondtam könnyekkel a szememben.

-Shh semmi baj.

-Mindjárt jobb lesz kincsem. -mondták felváltva. De kurvára nem jobb fájt nagyon. Mielőtt mozogni kezdtek volna vártak amíg valamennyire megszokom méretüket. Nem tudom mennyi idő telt el mert a fájdalom végett elveszett az idő érzésem. Egyszer csak a hosszas várakozás után a fájdalom kezdett megszűnni és szép lassan kezdett átmenni élvezetbe. Még mozdítottam csípőmet jelezve nekik hogy mozoghatnak. Erre nem is tétováztak nagy sebességgel kezdtek el mozogni bennem. Én meg a világ összes hangszínén próbáltam a nyögések mellett mondani valami értelmes szót. Hossza munkálatok után egyszerre elélveztünk.