A Sors ? (Befejezett)

29.rész

Bryanna szemszöge:

Haza érve egy pillanatra leültem és kifújtam magam. Megláttam kutyámat, hogy kaparja az ajtót biztos csak dolgát kell elvégezni ezért nyitottam is az ajtót. Mikor kinyit az említett tárgy egy idegen állt a bejáratnál és éppen kopogni készült volna.

-Szép napot ezt önnek hoztam. -nyújtott át egy levelet.

-Oh köszönöm. Egy kérdés miért van úgy, hogy egyik postás sem dobja a levelez a postaládába? Mire jó, hogy minden hova bekopog?

-Nem tudom én még csak kezdő vagyok nekem ezt mondták, hogy így csináljam. De ha zavar akkor következőleg már oda teszem.

-Semmi baj csak kíváncsi voltam. Na de köszönöm a levelet további szép napot. -intettem neki majd megvártam míg kutyusom végez a kertben lévő tevékenységeivel. Amint végzett már futott is be a lakásba és kis agyába lefeküdt és elaludt. Minden kis játék séta után alszik egyet ilyenkor van egy kis időm elvégezni a feladataimat. Mivel semmi nem jutott eszembe ezért kényelembe helyezve magam nyitottam ki kíváncsian a levelet és olvasni kezdtem. Mikor a végére értem teljesen elszörnyedtem és zokogva futottam a szobába és előráncigáltam egy táskát és fontosabb dolgokat pakolni kezdtem bele. Viszont könnyeimtől egyre kevésbé láttam és egy nagy fáradság hullám futott végig a testemen ezt követően, vagy csak elaludtam vagy elájultam ugyanis elnyelt teljesen a sötétség.

Sherlock szemszöge:

Végre vége lett a napunknak Williamot sikeresen lebeszéltem a gyilkosságról és így haza felé indultunk. Háza érve nyitottuk az ajtót és meglepetésünkre üres volt a ház vajon kedvesünk hova lett? Majd egyszer csak egy sírós nyüszítő hangra lettünk figyelmesek.

-Liam te is hallod ezt?

-Igen olyan, mint amikor...

-Ha Bryanna egyedül csinál valamit az egyik szobába és Mázli nem mehet be hozzá. -erre minden cuccot ledobtunk és szaladtunk az emeletre, ahol meg láttuk szegény kiskutyát, aki kedvesünk szobájának ajtaját kapargálja.

-Nyugi picur semmi baj meg lessük mit ügy köd oda bent a gazdád. -mondta William és felvette a kutyát én pedig kilincsre tettem a kezemet és nyitottam a szoba ajtaját. Belépve teljes sötétség fogadott minket.

-Hát itt még mi történt? Sherly kapcsolj villanyt.

-Rendben. -mondtam majd nyomtam is a kapcsolót. Ahogy egyre jobban világosodott a szoba úgy láttuk meg hogy Bryanna táskája a földön szekrénye nyitva és még rengeteg ruha és egyéb dolga szanaszét hever. Közelebb lépve az ágyhoz szembesültünk azzal, hogy Bryanna ott fekszik egy ruhát szorongat és könnyek folynak szeméből. Egyből felemeltem és levittem a kanapéra és ott kényelmesen lefektettem William jött utánam és aggódó tekintettel nézte szerelmünket.

-Sherly nekem ez nem tetszik elszaladok egy orvosért te addig maradj itt vagy próbálj valamit kinyomozni, hogy miért akart elmenni.

-Jó menj, de aztán siess. -engedtem útjára. Ezt követően az egyik fotelben helyet foglaltam és néztem kedvesem arcát. Egyszer csak a kis rosszaság fel akart ugrani, de mielőtt megtette volna elkaptam. Most nem szeretnem, hogy felébressze Bryannát. Kiskutyával a kezemben ismét helyet foglaltam viszont megpillantottam egy levelet az asztalon felemeltem és bele olvastam. Ekkor döbbentem rá, hogy miért akart elmenni Bryanna. Hiszen kapott egy levelet nővérétől miszerint szegények elvesztették gyermeküket.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó William jött be rajta egy orvossal a háta mögött.

-Megjöttünk siettünk ahogy tudtunk. Történt valami? Rájöttél valamire? -né ezt utálom Williamban, ha ideges akkor mindent is mond.