Az élet nehéz főleg, ha egyszerre két férfivel találkozol és mindkettő belopja magát a szívedbe. A történet egy testvérpárról szól. Akik szülői házat elhagyva elkezdik élni az életet. Idősebb testvér (Maddison) évek telte után él élete párjával. Vis...
Ma van a nővérem 32. születésnapja és egyben Morannal való esküvője is. Ma egész nap velem van hisz estig nem láthatják egymást.
-Na felkészülté Mrs. Moran az egész napos semmit tevésre? -kérdeztem tőle viccesen.
-Haha nagyon vicces, ha befejezted a szórakozást esetleg elindulhatnánk a ruhámért.
-Persze-persze mehetünk csak ugrattalak. Nos akkor szülinapos és menyasszony mehetünk a ruhákért?
-Igen húgi. Már úgy izgulok remélem nem rontok el semmit.
-Ugyan az akkor nem te lennél, hanem én.
-Tényleg és hogy döntöttél?
-Mégis miről?
-Hát, hogy kivel akarod leélni az életed William vagy Sherlock? - ja hát igen időközben mind a kettő véglegesen belopta magát a szívembe. Viszont sajnos, hogy békében éljünk így egy öngyilkosságot rendezett magának William, hogy leugrik a hídról és Sherlock pedig utána ugrott hisz jó barátok lettek közben és ezért Sherlock nem akarta, hogy elveszítse se ő és se én Williamot. És próbálta győzködni, hogy éljen tovább velünk, de nem hallgatott senkire és ennek az lett a vége hogy mind a ketten leugrottak. Érzem, hogy mind a ketten túl élte, de mégis el bujdostak és fogalmam sincs róla hova mehettek.
-Nehéz döntés hisz az egyik a másikat kiegészíti és számomra nem léteznek külön-külön szóval nem tudtam választani. Ha elfogadnák, hogy ketten velem lesznek akkor örülök neki, ha nem akkor ő nekik kell eldönteni ki legyen velem. Viszont most, hogy leugrottak a hídról érzem, hogy élnek, de nem tudom hol és ennyi.
-Aha akkor szerencséd van Luis tudja hol vannak és meghívta őket az esküvőre.
-Ez komoly? -csillantak fel a szemeim.
-Igen viszont azt mondtak, hogy inkább kihagyják és elküldték a címet, ahol laknak és majd egy ember látogassa meg őket. -nézett rám.
-Csak nem azt akarod mondani ezzel, hogy egyedül csak én mehetek.
-Hát nem pontosan igazából nincs meg kötve ki menjen. Csak annyi, hogy egy ember. De mindenki úgy véli, hogy neked kéne menni.
-Ez nagyon jó annyira örülök. -örömömben elkezdtem ugrándozni és énekelni.
-Na szuper, de most belehet fejezni öltözz fel és várlak kint mert már tényleg elkéne indulni a ruháért.
-Oké futok is.
Nővéremen egy egyszerű fekete ruha volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én viszont már mondtam, hogy nem szeretek egyszerű ruhákat felvenni ezért felvettem ezt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez után elkészülve futottam nővéremhez. Ajtót bezárva ültem én is fel a kocsira, ami várt minket.
Maddison szemszöge:
Ma van az esküvőm ezt el se hiszem. Nem akartam nagy felhajtást ezért a Moriarty birtok kertjében lesz megtartva. A vőlegényemen és rajtam kívül még öten lesznek ott. Bryanna, Luis, Albert, Fred, és az a kurva Bonde. Utálom azt a mitudjam én mit. Nem egyszer össze vesztem miatta Morannal. Na szóval kezdjük az elején. Ugye Williamnak volt az a terve hogy Irene színésznő a csapatunk tagja legyen és csak úgy fogadta el ha attól a perctől kezdve őt férfinek tekintik és ekkor lett James Bonde a neve. Ez így mind szép és jó de az a hülye mivel férfi akkor hát miért is nem menjen a fiúkkal fürödni és öltözni. Még ez is valamennyire oké. Na de az hogy rámászik a páromra és flörtöl vele és ez a hülye meg úgy viselkedik mint amikor én találkoztam vele és ahogy én voltam zavarban. Na mindegy ez már a múlté. Ha már nem lesz nagy esküvő akkor biztos az eljegyzésem volt nagyon romantikus és a többi. Hát nem egyáltalán nem mondhatnám semmijennek bár nekem még attól tetszett. Na ezt úgy képzelnétek el hogy az utolsó küldetésen vagyunk és Moran és én egy más hátát támasztva állunk és puskával lövöldözünk. És ahogy jöttek az emberek mindig beszéltünk közbe ki hogy merre hogyan lőjön vagy menjen. Aztán egyszer csak így szól Moran. "Lenne erőd leélni velem az egész életedet?" Erre a mondatra én teljesen lesokkolódtam hisz igaz szoktunk hülyéskedni hogy férj és feleség vagyunk meg nem egyszer töltöttünk el úgy estéket. Viszont abban a percben akkor minden végig futott az agyamon és egy szó erejéig se tudtam megszólalni. Pedig üvölteni akartam hogy IGEN. Vagy százszor elmondani és nyakába ugrani de nem ment. Aztán Moran ölelése rántott vissza a valóságba és így szólt "Most figyelj a küldetésre mert nem akarlak elveszíteni." Erre én megráztam a fejem és figyeltem mi is történik körülöttem és vissza szólatam. "Nem fogsz! Életed végéig a nyakadon fogok lógni." Erre ő elmosolyodott és bólintott egyet. Na igen ennyi volt az eljegyzésünk mikor ennek a küldetésnek vége lett már az esküvőt szerveztük és lássatok csodát elérkeztünk az álmomhoz hogy Moran felesége legyek egy nyugodt világban kötötségek nélkül.
