A Sors ? (Befejezett)

7.rész

**A bálteremben**

Beérve egy nagy lépcsőn végig sétálva mentünk le a tömegbe. Miután hangosan kikiáltották nevünket. Ketté váltunk én mentem Nővéremmel és a fiúk meg mentek megkeresni a többieket. egymással beszélgetve haladtunk előre. Nagy ruhámnak és egy kicsit magassarkú cipőmnek köszönhetően majd nem orra estem, de ehelyett egy kéz megfog és visszaállít egyensúlyba. Ekkor meglátom magam előtt Sherlockot és egy idegen fiút.

-Sherlock? Te, hogy kerülsz ide? -szépvolt Bryanna ennél jobb nem jutott eszedbe gondoltam magamban.

-Szép estét Bryanna! Egy köszönöm is megteszi.

-Köszönöm szépen! -mosolyogtam rá.

-Igazán nincs mit. -viszonozta mosolyom. -Ha már így összefutottunk bemutatom kollégámat és barátomat John Watsont. -Mutatott a szőke férfi felé.

-Igazán örvendek.

-Én is kisasszony Sherlockkal mióta megismerkedtem csak kegyedről beszél. -mondatára egy kicsit elpirultam.

-Köszönöm a kedves szavakat. Én pedig beszeretném mutatni nővéremet Maddisont.

-Örvendek. Hát drága húgocskám tényleg igazad volt a nyomozóval kapcsolatban. -mérte végig Sherlockot. Kösz nővérkém. -Mr. Watson mit szólna, ha egy kicsit félre mennénk és beszélgetnénk egy két dologról? – kérdezte nővérem. John csak egy bólintással jelezte, hogy bele megy az ötletbe. Nővérem mellé sétált és el is mentek mellőlünk.

-Kedves egy nővéred van. Ha szabad megkérdeznem hány év van köztetek?

-Egy hölgy életkorát illetlenség meg kérdezni, de amúgy 10 év miért?

-Csak észre lehet venni köztetek, hogy mind a ketten máshogy nőtetek fel.

-Ezt így ránézésre megtudod állapítani?

-Hát igen a nyomozói képességem segítségével.

-Hát jó. De amúgy meg nem nőtünk máshogy fel hisz engem nővérem nevelt.

-Oh sajnálom.

-Nem! Vagyis ne gondolj semmi olyanra, hogy meghaltak a szüleink vagy hasonló egyszerűen nem volt sok idejük amikor születtem és ezért. Bár számomra most már azok. Olyan életet szántak nekünk, amit nem fogadtunk el ezért elszöktünk.

-Akkor onnan voltatok olyan ismerősek!

-Tessék?

-A szüleitek nyomoztatást adtak ki rátok, hogy találjunk meg titeket, de elismerem nagyon jó elbújtatok fél év után se tudtunk megtalálni biztosra.

-Akkor azért jöttél akkor hozzánk és fedősztorinak használtad, amit mondtál.

-Részben igen, de akkor tényleg a bűntények ura után nyomoztam. -mondta tarkóját vakarva és nevetve. Ezek után még sokat beszéltünk és nevettünk. Egyszer kétszer bele vittem beszélgetésünkbe az általunk keresett személyről tud e valamit.

Maddison szemszöge:

Mikor elhívtam magammal Mr. Watson egy ital társaságában, amit drága Sebastianom szolgált fel nekünk. Közelben maradt, de mégis messziről figyelte a mellettem ülő férfit gyilkos tekintettel. Hát most ezt figyeld drága, ha te flörtölhetsz bárkivel akkor én is megtehetem. Eleinte Sherlockról kérdezgettem, hogy tudjam kivel akar kapcsolatod a drága húgom majd később Irene Adlerről kérdezgettem és a végén már nem is tudom miről beszéltünk, de jót mulattam főleg Moran féltékeny arcán. Viszont ami ezután történt velem arra nem voltam felkészülve. Szerelmem idegesen lépkedett felénk az előbb kikért italunkkal és az enyémet letette elém viszont beszélgető partnerem fejére borította az üveg tartalmát.

-Mond csak te normális vagy? -álltam fel idegesen egyáltalán nem hittem, hogy ez történik.

-Na és te kedvesem? Itt beszélsz előttem ezzel a senkiházival a helyett, hogy velem lennél.

-Hát képzeld én csak meg akartam mutatni neked, hogy mit érzek, amikor mindenkivel leállsz csak úgy flörtölni. Fájdalmas mi? – és fordulatból adtam neki egy pofont.

-Eléggé. -fogott arcára.

-Rendben akkor ezt megbeszéltük. -majd John felé fordultam. -Elnézést kérek a férjem viselkedése végett.

-Semmi baj nem haragszom. Szerencse, hogy ilyen védelmező párja van. Ha megbocsájtotok én elmennék mosdóba. -mondta egy kicsit szégyenkezve. Meghajolt és már távozott is.

-Hmm szóval a férjed vagyok? -karolt derekamra Moran és fülembe suttogott.

-Hát én vágyom rá, de ha te mindenkivel folyton flörtölgetsz akkor soha nem jutunk el addig.

-Oké ezennel megfogadom, hogy csak egy nőnek fogok udvarolni és az te leszel. -adott egy csókot ajkamra.

-Remélem is. -suttogtam csókunkba.

Bryanna szemszöge:

Nagyon jól elbeszélgettünk Sherlockkal egyszer csak egy kezet éreztem a derekam körül. Ami nem másé volt, mint Williamé.

-Hát itt vagy kedvesem. Már mindenhol kerestelek. -puszilt arcomra. -Ki az úr, akivel beszéltél?

-William bemutatom Sherlock Holmest nyomozót tudod meséltem, hogy a minap ő jött hozzánk.

-Sherlock bemutatom William James Moriartyt ő a nővéremnek és nekem az egyik lakótársunk és barátunk. -mind a ketten egymást méregették és vágni lehetett volna köztük a feszültséget.

-De hát kedvesem miért nem mondod Mr. Holmesnak hogy a párod vagyok? -nézett rám gyilkos mosollyal és Sherlock is rám kapta mérges tekintetét.

-Mert én...

-Te? -kérdezték egyszerre.

-Mert én nem tudok köztetek választani mind a kettőtöket ugyan úgy szeretem. -könnyes szemekkel nézetm rájuk. És mind a kettőt részesítettem egy tőlem telhető legerősebb pofonnal. Ezt követően az idegességtől szédülni kezdtem és elájultam...