Renegát

6. fejezet

Ugyan holnaptól kezdődik az ünnepi időszak, de én ezúton is szeretnék Kellemes Ünnepeket kívánni minden kedves olvasómnak! Kívánom nektek, hogy az év utolsó napjaiban (is) sok szeretetben részesüljetek! ♥ 

Jó olvasást kívánok a 6. fejezethez,
Kitti

~*~ 

2 NAPPAL KÉSŐBB 

Erősen a kezemben tartva a mappát Matthew irodája felé, magassarkúm kopogtatása pedig visszhangzott a hosszú folyosón.
Tüzetesen átgondoltam a fennálló helyzetet, és végül arra a következtetésre jutottam, hogy Thomas semmiképp sem volt kérdőre vonható Fischer ügyével kapcsolatban. 

A nyitott ajtónál megálltam, majd egy torokköszörüléssel jeleztem a jelenlétemet, mire az aktívan dolgozó férfi felkapta a fejét. Ujjával legyintett, én pedig beljebb léptem. Egészen az asztaláig magabiztos lépteket tudtam le magam mögött. 
Az aktát nagyot sóhajtva tettem le az asztalra, Matthew pedig szemöldökét vonva mért végig.

– Nos? – kérdezte. 
– Thomas Delaney nem kérdőre vonható. Hogy értsd – köszörültem meg a torkomat elgondolkozva – Alapos munka, faggatózás után is azt merem állítani, hogy nincs köze Fischer eddigi illegális tetteihez, és a szökéshez sem.
– Hm – hümmögött – Tehát – állt fel az asztaltól, és az egyik fiókból kihúzott egy vékony mappát – minden értelemben megpróbáltál a lehető legjobban teljesíteni, nemde? – kérdezte. 
– Nem igazán értem, hogy miért kérdőjelezed meg a munkámat – ráztam meg a fejemet, és kinyitottam a mappát. 

Egy fotóval találtam szemben magamat - hitetlenkedve és gúnyosan nevettem fel. Egy rögtönzött mozdulattal dobtam le az asztalra és karba tett kézzel néztem végig Matthew-t. 

– Ez most komoly? – mutattam a fotóra. 
– A te biztonságod érdeke volt, Zilpha. 
– Az én biztonságom? Úgy gondolom, hogy jól végzem a munkámat, ahogyan eddig is. Megbíztál egy feladattal – tártam szét a karjaim – majd a hátam mögött embereket bízol meg arra, hogy a házam körül kotorásszanak? 
– Semmiféle kotorászásról nincs szó – nevetett – Mint mondtam, a te érdeked volt.
– Ebben semmiféle engem szolgáló érdek nincs. Ez már inkább szánalmas, mint engem segítő. Talán, nem bízol bennem? – vontam össze a szemöldökömet – Mert ha valamilyen módon megszűnt a bizalmad felém, akkor azt jobb lenne minél hamarabb tisztázni, és átrakni engem egy másik szolgálathoz. 
– Ugyan már,  Zilpha – nevetett sóhajtva – Megtehetjük. Ez nem csak a ti hatáskörötök. Attól, mert rátok van bízva a feladat nagy része, még nem jelenti azt, hogy megfigyelők nem vehetnek benne részt. Elvégre bármi történhet, főleg, hogyha nem sokat tudunk az illetőről. Márpedig – pillantott a fotóra – Thomas Delaney úrról szinte semmit sem tudunk, ami hasznunkra válna. 
– Hű vagyok a munkámhoz. Mindent megteszek az igazság érdekében, és mindig is megtettem. Ezúttal is, és ahogy korábban említettem, ártatlan – magyaráztam magabiztosan – legalábbis ebben az ügyben nem volt benne a keze. Nem bűnös, nem bűntárs. Csak egy mocskosul gazdag, önfejű cégvezető, akinek az öccse volt a fekete bárány. Nos – húztam ki magam – ha elégedett vagy az információkkal... 
– Elégedett vagyok. Persze, csakis azért, mert nem csak te dolgoztál az ügyön. 
– Erre már rájöttem – mosolyogtam gúnyosan – Volt ami volt, Matthew. Elmúlt – vontam meg a vállamat, mire neki megfeszült az állkapcsa – Nem tudom, hogy az értem tett lépésed valóban engem szolgált, vagy pedig a te büszkeséged, hogy nem kerültem másik férfi kezei közé – nevettem az ajtó felé indulva – Bármi is volt a szándékod, el kell, hogy szomorítsalak. Egyetlen szavamba kerül, és onnantól kezdve nem te leszel a felettesem, és egy másik szolgálatnál fogom végezni a munkámat.