Renegát

25. fejezet

Vannak olyan pillanatok, amikor az életünk egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll. Egykor még ragaszkodsz az elveidhez, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy mind ahhoz, amihez akkoriban kapaszkodtál, azt eldobtad, és egy teljesen új embert ismerhettél meg önmagadban... egy olyan embert, aki szöges ellentétje egykori önmagadnak. 

Ezeket a pillanatokat általában az érzelmeink és zűrzavaros gondolataink tömkelege teheti lehetővé, a kérdés már csak az, hogy mi ezt miként kezeljük. Nos, ez voltaképp sohasem volt egyszerű.

Ahogy a fürdőszoba tükör előtt álltam, és néztem azt az ember aki onnan visszanézett rám, akkor tudatosult bennem, hogy valójában nem ismerem őt. Egy olyan ember láttam a tükörben, aki holmi érzelmek miatt felborította a monoton, megszokott mindennapjait, és helyére a bűnözés, igazságtalanság került a felszínre. 

Hogy mi késztetett ilyesfajta tettekre, azt magamnak sem voltam hajlandó belátni, pedig nem volt nehéz - azt megszokhattam már, hogy az életem sosem úgy alakult, ahogy azt szerettem volna, de ahogy jöttek az újabbnál újabb lehetőségek, minden jót megvont tőlem az élet, így tetteim nem, hogy jók, de még csak elfogadhatónak sem bizonyultak. 

Ezúttal én is bűnös voltam, de ha eltekintettünk mindentől, ami történt, akkor rájöhettünk arra, hogy mindezt azért tettem, hogy egy olyan ember életét mentsem, aki korábban a halálomat akarta. Hogy miért? Magam sem tudtam. Egyszerűen csak éreztem a kötődést, azt a fajta ragaszkodást, ami arra késztetett, hogy az ő oldalára álljak, minden eddigi elvemet hátrahagyva. 

Ez volt az egyik legnagyobb otrombaság, amit életem során elkövettem, ugyanis ez nem csak rám volt hatással, hanem a körülöttem lévő személyekre is. Thomasra, és a lányomra, Madeleine-ra. 

A lehetőség, amit Matthew felajánlott nem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt megfogalmazta. Sokkal több hátsó szándék állt mögötte, amit egyszerre ötvözött a rossz, jóval karöltve. Az a fikarcnyi jó mindössze annyit jelentett, hogy megadásunk után egyetlen esetre kellett koncentrálniuk, méghozzá Harrissonra, és az ő elfogására.
Tudtam, hogyha nem cselekedünk úgy, ahogy azt ajánlották, akkor a dolgok rosszabbra fordultak volna - pontosabban, tragédiába torkollt volna az egész fennálló helyzet. 

És, hogy mi volt az a rossz? Egyszerű, mégis bonyolult - gondoskodnom kellett Madeleine jövőjét illetően, amiben az volt a legfájóbb, hogy még szinte csak most kaptam őt vissza, máris búcsúznom kellett tőle, mindezt azért, mert a helyzet súlyosságára való tekintettel képtelen voltam egy ép, összefüggő gondolatot összerakni, és úgy cselekedni, hogy az mindenkire jó hatással legyen. 

Felszívtam magam, és lassan eresztettem ki magamból a levegőt, azzal együtt kiengedve az összes olyan érzésemet, ami kihatással lehetett a tetteimre. A kezembe vettem a borítékokat, és halkan közelítettem meg a nappalit. Gwendoline az asztalnál ült és újságot olvasott, ám ahogy az utolsó lépcsőfokra értem, tekintetét azonnal rám szegezte, ugyanis egy halk nyikorgás hallatta magát. 

Szótlanul foglaltam vele szemben helyet, és az asztalra helyeztem a borítékokat. Tekintete köztem, és a papírokat becsomagoló eszköz között cikázott. Felvonta az egyik szemöldökét, majd azzal a lendülettel összehajtotta az újságot, és kíváncsi tekintetét rám vezette. 

– Szeretnék veled beszélni valamiről – kezdtem bele – De szeretném, hogyha mindez köztünk maradna. 
– Zilpha, drágám – sóhajtott – Azt hiszem, hogy itt lenne az ideje, hogyha elengednék a titkokat, és egyben a hazugságokat is. 
– Ez viszont egy olyan dolog, amiről jobb, hogyha csak te tudsz – hajoltam közelebb, halk szavaim pedig követték egymást – Kaptam nemrég egy telefonhívást az egyik felettesemtől. Enyhítenek az ítéleten, hogyha két napon belül megadjuk magunkat az őrsön. 
– Istenem – temette tenyerébe az arcát, majd a hajába túrt – Mi jöhet még? 
– Két nap haladékot kértem – köszörültem meg a torkomat – Ezalatt a két nap alatt viszont szeretném, hogyha Harrissont elérné a végzete, viszont – nyeltem egy nagyot, majd az öt boríték közül négyet elé toltam – Ha bármi történne az incidens során, szeretném, hogyha ezeket a megadott címre továbbítanád.