Renegát

10. fejezet

1 HÉTTEL KÉSŐBB, A KIHALLGATÁS UTÁN

– Jó napot, Miss Green – léptem a DCO vállalat információs pultjához.
– Jó napot, Miss Jones – mosolygott a hölgy – Delaney úrnak épp egy megbeszélése van, de hagyok egy üzenetet, hogy megérkezett. Az irodája előtt tud várakozni – magyarázta, majd a telefonért nyúlt.
– Köszönöm – bólintottam, és azzal a lendülettel elindultam a lift felé.

Ahogy felértem az emeletre, Thomas irodájának ajtaja mellett sorakoztak a székek, így helyet foglaltam az egyiken.

Közvetlen a kihallgatás után a főnököm az irodájába hívatott egy fontos megbeszélés miatt - kaptam egy mappát, amiben a gyanúsítottak szerepeltek. Az életükről és a munkájukról rengeteg információ volt egy csokorba szedve, így könnyebben áttanulmányozhattam annak érdekében, hogy az ügy sikeres úton induljon el, ugyanis Mackenzie megérdemelte az igazságot.

A listán rengeteg cégvezető szerepelt, emiatt úgy gondoltam, hogy Thomas a segítségemre válhatott, ugyanis a város éllistáján ő szerepelt az első helyen, ezáltal sokukat ismerhette.
Erős bizalmi kötelék alakult ki kettőnk között - közvetlen Mackenzie halála után nagy támaszforrásnak bizonyult, és magabiztosan próbált segíteni abban, hogy összeálljon a kép arról az éjszakáról.

Az iroda ajtaja nyílt, én pedig azon nyomban felpattantam, a listával a kezemben. Amikor a kilépettekre pillantottam, egy másodpercre megtorpanva realizáltam, hogy az imént a dokumentumok között azzal az arccal találkoztam, aki épp előttem állt.
Rezzenéstelen arccal próbáltam leplezni meglepettségemet, az illető pedig mosolyogva ment el mellettem.

– Gyere – invitált be Thomas.
– Ki volt ez a férfi? – kérdeztem, amikor becsukta az ajtót.
– Egy másik cégvezető. Miért? – borzolta a szemöldökét kíváncsian.

Sóhajtva ültem le az asztalhoz, majd a sima felületre helyeztem a mappát. Kinyitottam annál az oldalnál, ahol az a férfi volt megtalálható, méghozzá a gyanúsítottak kategóriájában.

– Ezért – mutattam a fotóra – A kihallgatás után kaptam meg ezt a listát, és benne van minden gyanúsított.
– Társvezető cég szeretne lenni, ezáltal részesedési lehetőséget is kínált fel, de a beszélgetés alapján nem tűnt túl kecsegtetőnek az ötlet, így azt mondtam neki, hogy később értesítem a döntésemről.
– Értem – mondtam – Hát, akkor még inkább a segítségemre lehetsz.
– És miben tudok segíteni? – kérdezte, hátra dőlve a székében.
– Nos, még mielőtt ideértem volna, már akkor úgy gondoltam, hogy tudsz segíteni, de ahogy az imént megpillantottam ezt a férfit – mutattam a fotóra ismét – még biztosabb lettem abban, hogy a segítségemre lehetsz a nyomozásban. És pont kapóra jött – húztam ki magam magabiztosan – Esetleg az elhangzottak alapján megszervezhetnél egy megbeszélést.
– Egy megbeszélést? – vonta a szemöldökét – Hm – hümmögött elgondolkozva, majd felállt és az iroda ablakához sétált, ahonnan a város egyik részére teljesen rá lehetett látni.

Nagyot sóhajtva dőltem hátra a székben, a tekintetem pedig körbe vezettem az irodában. Megannyi kitüntetés és oklevél díszelgett a falakon és a polcokon.
Felálltam, majd lassú léptekkel sétáltam oda hozzá - kabátom zsebébe dugtam a kezeimet, és kémleli kezdtem a várost.
A nap hétágra sütött, ami nagy fénysugarakat vetett be az irodába, ezzel is meleggel árasztva el az arcomat.

– Tudom, hogy már kezdek unalmassá válni. A rigolyáim, az állandó gyanúsítgatásaim – kezdtem bele halkan – Ez a munkám. Szinte ebben nőttem fel, és a ráadás az, hogy most Mackenzie halott. Szeretném, hogyha megkapná azt az igazságot, amit érdemel. És másrészt... – mondatom végén elhalkultam, az ajkam pedig feszülten haraptam be.
– Másrészt? – kérdezte kíváncsian.