Renegát

Utószó

Sziasztok!

Egy újabb történet került ki a kezeim közül, és ismét a végszót írom. Bevallom, most egy kicsit üresnek érzem magam, ugyanis a Renegát történet, és maguk a főszereplők (Zilpha és Thomas) nagyon közel állnak a szívemhez. Ennek mindössze annyi az oka, hogy rengeteg érzelmet fektettem a fejezetekbe, legfőképp a lezárásba. Magamból merítettem, ami sokszor elég nehéz volt, de valahogy mégis egyszerű.

A Renegát nem a boldog befejezésről híres (talán most utáltok is miatta :D), de őszinte leszek - nem bántam meg, hogy kitartottam az első ötletem mellett, pedig rengeteg időt töltöttem azzal, hogy egy boldog lezárásnak adjak hangot, de egyszerűen nem ment.

Ez a történet a lehető LEGŐSZINTÉBB befejezést kapta, és ezt az engem ért fájdalom, gyász tette lehetővé.
A vőlegényem hiányát semmi sem tölti be, és nem is fogja. Ezért áll ez a történet ilyen közel hozzám, legfőképp a befejezés.

Félreértés ne essék, a történet fikció, csakis az érzelmek valósak!

Szeretném a hálámat is kifejezni, hogy kitartóan velem maradtatok, még ha sokszor már észveszejtően sokat késtem az új fejezettel. Nem tudom elmondani, hogy mennyire boldoggá tett a tudat, hogy annyira érdekelt titeket az általam kitalált történet, hogy képesek voltatok olykor heteket, hónapokat várni! Egyszóval wow! Köszönöm!!! ♥

Egyelőre nem érkezem új sztorival, DE nem fogok eltűnni!
Ahogy korábban is mondtam: ahogy időm, energiám engedi jövök. Talán még az is lehet, hogy egy tőlem távol álló témával állok elő (kevés az esély rá, de nem nulla), vagy folytatom az eddig képviselt vonalat, mert hát ugye akcióból sosem elég.

Még egyszer köszönöm! Köszönöm, hogy voltatok, hogy vagytok, és azt is, hogyha továbbra is velem tartotok, álljak elő bármennyire szőrszálhasogató történettel! :D
Ha szeretnétek a véleményetek kifejteni, nagyon szívesen várom kommentben, vagy akár privát üzenetben is, ahogy nektek komfortosabb.

Én most ideiglenesen távozok a Wattpad felületéről, de mint mondtam, nem végleg! Talán hetek, talán hónapok, de érkezem! Viszont egyelőre vár a munka, dögivel! :D

Nagy ölelés, és hálás köszönet,
Kitti