Renegát

13. fejezet

Az órára pillantva nagyot nyújtózkodtam, majd Thomas felé fordultam, aki a hasán fekve aludt, párnáját a feje alá gyűrve. A látványt látva elmosolyodtam és fölé gördülve megajándékoztam egy csókkal. Felmordulva seperte el az arcába belelógó hajtincseimet, és újból kényelembe helyezte magát.

– Delaney úr – szóltam halkan – Várja a munka.
– Kisasszony – sóhajtott morogva – Engem az megvár.
– Pedig mintha úgy rémlene, hogy ma egy fontos megbeszélésen kell részt venned – mondtam a napi programját, amibe még a tegnapi nap folyamán avatott be – Mindenesetre nekem lassan mennem kell. Használatba veszem a fürdőszobát – súgtam a fülébe.

Thomas fáradtan mordult fel, majd amikor épp felállni készültem az ágyról, erőteljesen mozgatta meg a hátizmát és feltámaszkodott. Hunyorogva pillantott rám és a kezét nyújtotta felém - felvontam a szemöldökömet, és lassú mozdulattal fogtam meg, mire ő visszahúzott az ágyba.
Megsimította az arcomat, majd lágyan beletúrt a hajamba és szenvedélyesen csókolt meg. Nagy sóhajt kieresztve magamból felvettem vele a ritmust - egyik pillanatról a másikra gördült felém, ezzel együtt a lábam közé férkőzve.

Felsőtestemet szenvedélyes csókokkal árasztotta el, ám ezúttal nem szándékozott túlzásba esni - gyengéd volt, minden egyes érintése által libabőr árasztotta el az egész testemet.
Utoljára az ajkaimat találta meg, amit lágyan csókolt meg.

– Menjünk zuhanyozni – suttogta.
– Egy pillanat – nyúltam a telefonomért.
– A fürdőben megtalálsz – kacsintott kacéran.

Mosolyogva ráztam meg a fejemet, majd amikor Thomas elhagyta a szobát feloldottam a telefonomat, és tő szavakban leírtam a főnökömnek az éjszakai történéseket, remélve, hogy mihamarabbi megoldást találhattunk az ügyre.

Amikor felálltam az ágyról megszólalt Thomas telefonja. Tekintetemmel igyekeztem megtalálni a szobában, ám bármennyire is aktívan keresgéltem a rezgő készüléket, sehol sem láttam.
Az éjjeli szekrényéhez léptem, majd kihúztam a fiókot, és felvillant a telefon. Rejtett számról érkezett a hívás, viszont ami jobban megragadta a tekintetemet, egy sárga fedelű papírmappa volt, ami mellett egy fegyver díszelgett.

A fürdőszoba irányába pillantottam, és amikor megbizonyosodtam róla, hogy Thomas nem volt a közelben, óvatosan vettem ki a mappát az éjjeliszekrényből és felnyitottam.

– Mi a rohadt élet – kaptam a mellkasomhoz, ugyanis a látottak által a szívem irtózatos sebességgel kezdett kalapálni, ami már-már lassan a torkomban kötött ki.

Nyeltem egy nagyot és fújtatva támaszkodtam meg az egyik kezemmel a falnál, ám a mappa tartalma olyan gondolatokat ébresztett bennem, amit legrosszabb álmaimban sem lettem volna képes átélni.
Sokkolt a látvány - a levegővételeimet már a számon keresztül vettem, mellkasomat pedig egy egyre erősebb fájdalom kerítette hatalmába.

Zilpha Jones - a titkosszolgálat tagja, ötszörös kitüntetés.
Madeleine Jones - Zilpha Jones lánya.
David és Margaret Miller - Madeleine Jones nevelőszülei.
Joe Smith - Madeleine Jones apja.

Státusz: Beazonosítva, gyilkossági kísérlet folyamatban.

– Istenem – dobtam vissza a mappát a fiókba, a tetejére pedig visszahelyeztem a telefont.

A papírokat képtelen voltam megigazítani, ugyanis a testem felett úrrá lett a frusztráció, mellette karöltve az értetlenség és a sokk.
Elkezdtem felkapni a földről a ruhadarabjaimat, majd amikor épp lekaptam volna magamról Thomas ingét, megjelent az ajtóban.

Kíváncsian pillantott rám és a kezeimben szorongatott ruhadarabokra. Lassan lépett oda hozzám, a látottak miatt viszont reflexszerűen hátrálni kezdtem. Nagyot nyeltem és lesütött fejjel próbáltam türtőztetni magamat.