High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Christmas Special Event

 2000 December 20. A Tony Hawk's Pro Skater 2 mindenki által imádott gördeszkás játéka lett. A Quake 3:Arena megágyazott az e-sport bajnokságoknak. A The Sims a számítógép tulajok hatalmas kedvence lesz. Március 4-én Japánban, Október 26-án Észak-Amerikában, November 24-én Európában és November 30-án Ausztráliában kiadják a Playstation 2 konzolt, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy Guiness- rekordok könyvébe is bekerült.

Intro.

A Brookheaven elmegyógyintézet sosem az optimista légköréről és pozitív kisugárzásáról volt híres. Normális ember még a környékét is elkerülte és csak akkor jött, ha muszáj volt. Ám, este 6 óra fele egy Royce -Royce parkolt le a bejárata előtt és egy gyönyörű, húszas éveit taposó nő sétált ki belőle. Arcát eltakarta a sálja, de a mandulavágású szemei tökéletesen látszottak. Karjában hasonlóan vastag ruhákba beöltöztetett kisbaba aludta az igazak álmát.
- Egy órát fog maradni, Oono asszonyom? -kérdezte a sofőr, mire a nő bólintott és elindult az épületbe. Addig a kocsi leparkolt a közelbe.

A portán már meg sem kérdezték, hogy merre megy. Annyira ismerték már Yaguchi Akirát (akit mindig Oononak hívnak, annak ellenére, hogy eldobta ezt a nevet.), Yaguchi Haruo feleségét, mint a tenyerüket. Havonta csak egyszer jön, egy órára és a látogatott személy nem volt más, mint édesanyja, Lillith. Senki nem értette, hogy miért látogat meg egy olyan beteget, aki néma, nem igazán fogja fel, hogy mit mondanak neki és nap nagy részében addig áll tekintélyes pozícióba, amíg bele nem fárad és az ágyon gubbaszt. Mikor a lift lassan leért, a hangzavar is egyre nagyobb lett, de Akira karjaiban pihenő lánya, Ayame csak aludta tovább az igazak álmát. A nő már párszor megígérte, hogy megmutatja anyjának a kislányt, de sose jutott el odáig. Az ajtók kinyíltak, egyből csend támadt, mert még egy tucat biztonsági és ápoló érkezett meg a személyzeti liften keresztül. Mikor visszatért a rend, egyből Lillith cellájához mentek, ahol az őr már rutinból rántotta elő a kulcsot.
- Egy óráig fog maradni? -kérdezte, mire Oono csak bólintott. Mikor nyílt az ajtó, már fogadta a szokásos látvány: Egy díszesen berendezett szoba közepén ott állt az egykori démon asszony, akit az anyjának nevezett: Lillith Oono.

Akira közelebb ment az elválasztó plexihez, mikor Lillith a fal felé nézve szólalt meg.
- Elkéstél.
- Neked is jó estét. -reagált rá Akira. -Hogy vagy?
- Azonfelül, hogy szétbasz az unalom? Úgy, ahogy hagytatok anno: Összetörve, elhagyottan és mindentől megfosztva.
- Nagyon jól tudtál mindig is dráma királynőzni, anya. -jegyezte meg cinikus hangon, majd normálisra váltva folytatta. -Amúgy, tartottam magamat az ígérethez. Itt van a nemrég született lányom és a te unokád, Ayame.
Erre Lillith megfordult és ránézett. Legbelül undort érzett a ténytől, hogy Jago anno nem hazudott és az a csatornavérű Yaguchi tényleg teherbe ejtette a lányát.
- Teljesen rád hasonlít. -vágta rá és leült a süppedős fotelbe. Senki nem értette, még az elmegyógyintézet igazgatója sem, hogy két hónappal ezelőtt Akira miért igényelt ülőalkalmatosságot egy olyan betegnek, aki mindig csak áll vagy fekszik.
- Ennyit vagy képes kipréselni magadból? -kérdezte Akira, de cseppnyi meglepődés sem hangzott benne. -Végülis, te tényleg jobban örültél volna annak, hogyha valamelyik általad kijelölt férjtől lenne. Hiszen, te még mindig a magas lovon ülnél.
- Eltaláltad. Ne várd el tőlem, hogy pezsgőt bontsak amiatt, mert egy csatornavérű senkiházit választottál magad mellé és még gyereket is csináltál neki. -morogta a fogai között.
- Semmit sem változtál. Pedig azt hittem, hogy jószívűségből segítettél nekem még szeptemberben. -sóhajtotta Akira és ő is leült, majd ránézett a lányára.
- Viszont, egyvalami nem fér a fejembe: Miért látogatsz engem? -kérdezte Lillith. Ezt csak most merte feltenni azóta, mióta bezsákolták ide.
- Egyszerű: Mert az anyám vagy
- Ne állj nekem elő a szentimentalizmusoddal. -reagálta le Lillith hidegen. -Makoto nem igazán osztja a te véleményedet. Ebben az évben is csak egy képeslapra futotta. Ahogyan Jagonak is csak egy felnőtt filmre futotta, aminek a címe: Zorro, a kéj lovasa. Nagy kár, hogy nem tudom megnézni.
Ekkor Lillith elővett egy fotót és megmutatta. Azon egy Télapó volt, aki alul nem viselt semmit és kilátszott a nyeles tojása. A nő hangosan olvasni kezdte.
- Karácsony napján csak azt kívánom néked,
hogy Rudolf fasza járjon át téged.
Úgy szeretünk téged, mint bagoly a bogarat,
De ha meglátunk egyszer, kirúgjuk a fogadat.
Akira kis híján felnevetett. Emlékezett rá, mikor ezt elküldés előtt felolvasta neki. Lillith viszont látta lánya visszafogott cselekedetét és azonnal dühbe gurult.
- Nevessetek rajtam, amíg tudtok! De mikor kiszabadulok, akkor nektek annyi lesz.
- Kár, hogy ez üres fenyegetés. Előbb fog a Blizzard szar játékot kiadni a kezei közül, mintsem innét kitennéd a lábadat. Továbbá, ne felejts el, miért vagy itt.
- Ennyit tűrtem a szemtelenségedből, Akira! Ha még egyszer...
Erre az üvöltésre Ayame felkelt és elkezdett bőgni. Anyja azonnal ringatta.
- Ne aggódj! Anyuci itt van. Nincs okod a sírásra.
Ekkor Lillith abszolút gyűlölettel nézett az unokájára. Egy percig a kislány sírásának hangja volt csak hallható. Amikor abbahagyta, ránézett Lillithre és integetett neki. Normális embernek meglágyulna a szíve, de ez az egykori démont csak még jobban feldühítette. Akira csak sóhajtott és ölébe ültette Ayamét. El kellett terelnie a témát.
- Idén mit kérsz karácsonyra?
- Karácsonyra? Szabad lábat kérek, hogy nyomorúságossá tegyen a szánalmas életedet. -fröcsögte vissza. -Ha a helyedben lennék, akkor szakítanék a csatornavérű mocsokkal és a lányodat pedig a vízbe fojtanám!
- Ha Yaguchi a helyemben lenne, akkor rólad meg azt szivárogtatná ki, hogy te csak megjátszod az elmebetegségedet és visszahelyezne a dutyiba. Tudod, akármennyire ellenzem az ötletét... most legszívesebben megtenném. Látva azt, hogy mennyire meggyaláztad a családodat és azt, hogy a saját unokádat is leszarod, minden kétségem elmúlt.
Ez volt az a pont, ahol Lillith agya eldurrant. Nekivágódott a plexinek és szó szerint üvöltözött.
- Te pofázol nekem családról, áruló?! Tökrebasztátok az Oono nevet, akitől a felső tízezer rettegett! Te és a kis ribanc Makoto! Jól vésd a fejedbe, amit most mondok: Ha kijutok, akkor mindannyiótokat saját kezűleg fogom megfojtani!
Ayame már a fenyegetés elejétől fogva ismét felbőgött. Akira csak felvette a kislányát és ringatva távozott. Ám, azelőtt még hátraszólt.
- Ha már a lányod, aki folyton meglátogat, mindennemű sározás, kínzások és kegyetlenségek ellenére, amit te a múltban elkövettél, akkor az alap a részedről, hogy nem állsz le fenyegetni. Bár, te köptél mindig is az etikára. Továbbá, amit te műveltél az Oono család nevében, az csak jobban sarazta azt.
- Hogy meré...
- Talán rájössz akkor a mondataim igazára, ha egyedül fogsz ezen falak között megrohadni. Ugyanis, soha többet nem jövök látogatóba.
Ezzel a mondattal Akira lezártnak tartotta az ügyet és távozott. Lillith nem folytathatta a kiabálást, mert akkor bukna a színjátéka. Ismét visszaállt méltóságteljes tartásba, arcát a fal felé fordítva. Legbelül majd széttépte a düh és a harag.