High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Round 21

1999. Március 4. Oono villa, California, Délután 2 óra.

Lillith egy pohár bort kortyolgatva hallgatta meg Jago teljes beszámolóját. Mikor a monológ végére ért, felsóhajtott.
- Úgy sejthettem volna. Az a nyámnyila anyámasszonykatonája kimosta a fiatalabb lányom fejét. Ideje akkor akcióba lépni és elrendezni a fennálló helyzetet.
- Csak nem tervezi az úrnőm a háremjébe venni a fiatalúrat, aki Akirával jár?
- Honnan veszed? – kérdezte elvörösödve, de köhintett. – Vagyis... nem mondasz ostobaságot, Jago.
- Már előre sajnálom szegényt. – súgta halkan a férfi, mire Lillith felképelte.
- Még egy ilyen szemtelenség és...
- Akkor a másik lyukba már nem engedi? – kérdezte Jago. – Mást nem nagyon tehet, hiszen beteljesítettem a feladatom és tegnap voltam meglátogatni a lányom. Az orvosok a legprofibb munkát végezték, így már másnapra felügyelő társaságában ugyan, de kijöhet a kórházból.
Lillithben megakadt a szó, bár inkább nem fecsérelt több megjegyzést Jago szúros megjegyzéseire. Felsóhajtott és a kezébe vette a fényképeket. Emlékezett Morrisons megjegyzésére és a fenyegetés megvalósítása Damoklész kardjaként lebegett a feje felett. Ám, egyetlen furcsaság bökte a csőrét. Miért kell arra az ostoba játékbajnokság végére várni? Jago direkt nem árult el részleteket?
- Miért kell ennek a... valaminek végére várni? Csak nem az az oka, hogy annak végeztével már képesek lennének beadni a válópert?
A férfinak már megvolt az erre bekészített változata, annak ellenére, hogy nem beszélt össze Daniellel.
- Az ifjú Fortesque és a fiatalabbik lánya jelentős pénzösszeggel támogatta a tornát. Ha idő előtt megszakítjuk, akkor az hatalmas pénzveszteséggel járna és az vállalat, aki rendezi a körmére néz a dolgoknak. Már így is épp elég baj van a nyakunkon, nem?
Lillith Jago arcába fúrta a tekintetét. Hazugságot keresett benne, ám nem talált. Végül a legfurcsább lépést tette meg a nő: Elmosolyodott.
- Rendben van. Addig várunk. Sőt! Én is elmegyek a tornára és szponzorálom.
- Csak nem azt akarja mondani ezzel az úrnőm, hogy kedvet kapott a videójátékra?
- Francokat. Ha rajtam múlna, akkor azonnal vinném csődbe az összes efféle digitális hulladékot gyártó vállalatot, kezdve a Nintendoval. Viszont, emlékszel a család mottójára?
- Nem hagyunk abba az aktust, amíg a férfinak ép medencecsontja marad? – kérdezte Jago, mire Lillith a kezébe legközelebb eső eszközt, egy csésze teát rá nem akart önteni a férfira, aki szokásához híven kikerülte.
- MENJ A PICSÁBA A HUMORIZÁLÁSODDAL EGYÜTT! – kiabálta teli torokból. Mikor lenyugodott, folytatta. – A mottónk a tökéletesség elérése! Azt várom el a lányomtól is, hogy uralja a videójáték bajnokságot. Aztán, ha megenyhül a szívem, akkor hajlandó vagyok ennyit engedni neki, ha marad Daniel mellet.
Nem hitte volna Lillith, hogy ezt komolyan mondja, de kénytelen némi kompromisszumot kötni.
- Mást még szeretne úrnőm?
- Igen. Fürödj le és menj a hálószobába Ádám kosztümben. Kapsz az időmből húsz percet erre.
- Csak nem...
- Sajnos igen. Mire a piros lámpás negyedbe értem, addigra egyetlen selyemfiú sem volt szabad.
- Hogy tudtam... - sóhajtott Jago, majd felállt és elindult. Magában büszke volt arra, hogy sikerült félrevezetnie Lillithet és ezzel időt adott Danieléknek.

1999. Március 7. Japán, egy ismeretlen étterem előtt. Délután 1 óra.

Daniel Fortesque a megbeszélt idő előtt tűnt fel a megszokottnál. Éppenséggel sokkal fontosabb dolga akadt, ami miatt gyorsabban zavarta le az üzleteket és a javítást is tegnap csinálta meg. Kis idő után fel is tűnt a meghívott személy: Hidaka. A férfi magában sose hitte volna el, hogy egy nap szerelmes lesz, de amióta Hidaka belépett az életébe, egyre inkább megkedvelte, később mér gyengéd érzéseket táplált iránta. Volt olyanra példa, hogy besegített egy-egy konzolt vagy cartridgeot megjavítani és az sem volt idegen, hogy késő estig beszélgettek, miközben hallották, hogy Oono másféle yostickkal van elfoglalva, ami nem műanyag, hanem hús és vér merev bot.

Mikor Hidaka megérkezett, kis híján kiköpte a tüdejét.
- Sajnálom, hogy késtem, de a vonat előttem ment el. – hajolt meg mondata végén Daniel előtt, mire a férfi megsimogatta a fejét.
- Nem baj. Az idő előttünk áll. Ezt amúgy neked hoztam, kedves.
Daniel egy doboz konyakmeggyes csokit tartott a nő felé.
- Köszönöm. – mondta elvörösödve és átvette. – Merre megyünk éppenséggel? Valami konzoljavításba kell besegítenem?
- Éppenséggel nem. Te vagy a mai nap sztárja. – mondta elpirulva Daniel és megvakarta a tarkóját. – Gondoltam, hogy tarthatnánk egy közös napot, hátrahagyva a mindennapok monotonítását.
- Nagyon hálás vagyok neki. Köszönöm.
Hidaka átölelte a férfit, aki lassan viszonozta. Ezekután egymás átkarolva léptek be az épületbe. Egy eléggé elegáns étterem volt, ahol nagyrészileg az elit réteg szokott étkezni. Miután leadták a pincérnek a rendelést, elkezdtek beszélgetni. Az egész helyzetet vesézték ki, mint sokszor. Láthatólag nem volt lejárt lemez ez a téma a videójátékok mellet. Danielnek tetszett, hogy Hidaka folyton új stratégiával áll elő pénzügyekről nézve. Viszont a férfit perpillanat ez nem érdekelte. Sokkal másabb motiváció vezérelte ma és ennek hirtelen hangot is adott.
- Van barátod jelen pillanatban? – kérdezte. Hidaka meglepődött.
- Nincs. – válaszolta halkan. – Elmondtam régebben, hogy abszolút nincs időm rá, mert a játékok és a tanári munka nagyon kevés időt ad és emellé a gerle párnak segíteni egyet jelent azzal, hogy zéró időm sincs magadra. Viszont neked van?
Daniel agyában forogtak a fogaskerekek. Legszívesebben azt válaszolta volna, hogy éppen vele szemben ül, de ezt túl tolakodónak érezte. Viszont, nem akart hazudni.
- Talán igen, talán nem. Ez egy dologtól függ: A lány észreveszi-e a közeledésemet és mit felel a kérésemre.
Hidaka meglepő módon értette a célzást, mert őszintén rámosolygott. A nő számára Daniel nagyon közel került. A legutóbbi este, mikor együtt beszélgettek, ellen kellet állni, nehogy leteperje. Talán megvalósulhat álma, hogy legyen párja? Itt még ráadásul nincs is vetélytársa sem. Makotot nem igazán izgatta Daniel látványa. Az idősebb Oono lány folyton a szülőkkel konzultált.

Az ételeket kihozták a két vendégnek. Hidaka és Daniel próbáltak az ételre koncentrálni, ám minduntalan egymás szemébe néztek és érezni lehetett, hogy mindkettő szívverése kihagy egy ütemet. Elég lassan, de befejezték és kifizették a számlát. Viszont, mikor kiértek az étterem elé, tanácstalanul álltak egymással szemben. Danielnek fogalma sem volt, mit tegyen, Hidaka meg félt, hogy csak egyoldalú a szerelem. Kísértette még a múlt emléke és nem egy próbálkozása.
- Hát... mihez lenne kedved? Játékterem, park? Esetleg...
Daniel a mondatát sem tudta befejezni, mert a nő átölelte és megcsókolta. Hát mégis igaz volt mindkettejük megérzése, mikor összehangolva csókolták egymást és simogatták.
- Nekem jobb ötletem van. Fenébe most a mindennel és menjünk fel a lakásomra. Ott nyugodt szívvel megdönthetted a High Scoreomat. Aztán, a te joystickodat veszem a kezembe és máshova is. – súgta Hidaka Daniel fülébe és játékosan megharapta.
- Ennyire frappánsan még sose kértek meg gamert szeretkezésre. – jegyezte meg a férfi és a nő fenekére csapott.
- Ez igennek veszem. – válaszolta elpirulva Hidaka majd a sráchoz bújva mutatta az utat. Végül, nem bírták ki addig és egy Love Hotelben kötöttek ki és ruháiktól megválva a négy fal között forrt össze a testük eggyé. Mindketten úgy érezték, hogy a mennyekben vannak egymás ölelő karjai között. Mikor befejezték és egymáshoz bújva simogatták egymást, Daniel rágyújtott egy cigire. Hidaka nem volt dohányos, de úgy érezte, ehhez a pillanathoz elengedhetetlen. Mikor kiszolgálta magát, ismét párjához bújt.
- Mostmár nagyobb a tét, mint valaha. Nem félsz, hogy mindent elvesztesz?
- Ha félnék is, szerinted van már visszalépésem? És ha lenne, akkor megtenném? – kérdezte vissza Daniel, megsimogatva a lány fedetlen kebleit.
- Nem. Hiszen most vagy a legboldogabb. Ahogy én is. Nem bánod meg, hogy viszonoztad az érzéseimet. – hálálkodott Hidaka. – Köszönöm szépen.
- Semmit nem kell. Itt vagy nekem és ez a legfontosabb.

Este aztán tovább folytatták a hancúrozást, csak most a nappalit használták. Oono és Yaguchi észrevették őket, akik éppen az edzés után kijöttek a fürdőszobából.
- És még nekünk azt mondta, nem lesz párja. – súgta halkan Yaguchi Oono felé hajolva, mire az kuncogott. Örült, hogy volt vetélytársnője megtalálta a boldogságot. Kis idő után átkarolva párját vitte fel a hálószobájába, hogy kettesben hagyják az ifjú párt.