High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Round 1

1998. December 27. Fortesque kúria.

Ahhoz, hogy megértsétek, miért határozta el magát arra Akira, amire anno, még nem mert megtenni, utazzunk vissza kicsit az időben. A Fortesque kúria messze a legszebb és leghatalmasabb épületek közé lett sorolva, még a gazdag burzsujok is csak elismeréssel mertek róla nyilatkozni. Végülis, van mit a tejbe aprítani, ha a családfő kezében van az Interbank, ami a nap 24 órájában hatalmas pénzmennyiséggel járó üzleteket bonyolít le. Akira Oono kijelölt férje a család egyetlen szem fia, Daniel lett.

A nő már a bálterembe várta a férfit. Állítólag 24 éves, bölcs és ügyes férfit adnak hozzá, ám nem érdekelte. Utálta a saját szüleit. Folyton a profizmust várták el tőle és cserében még egy köszönömöt se kapott érte. Akira megnézte magát a tükörben. Páratlan szépsége a tekintetében és aurájában rejtőzött. Melléig érő haja most befonva volt hátra kötve. Nem szerette így hordani, de az efféle sznobokat sose szokta érdekelni, kinek mi a jó, annyira magukkal vannak elfoglalva. Egyszercsak kitárult az ajtó és egy fiatal férfi lépett be rajta.
- Te vagy Akira Oono, a kijelölt feleségem? Megtiszteltetés. – mondta méltóságteljes hangon. Akira csak forgatta a szemét, amivel mintha azt mondaná: Nem, az angol királynő, te felfuvalkodott hólyag!
Legyőzte azt a késztetést, hogy már most lefejelje a tagot, mert már két kérőt elküldött táppénzre legalább három hónapra.
- A nevem... már megbocsáss, de lennél szíves távozni? – kérdezte, mert a felügyelő is belépett, akit Oono családja küldött ki.
- Sajnálom, de nem lehet! Ez volt a mestereim döntése. – válaszolta a felügyelő érzéketlen hangon, mire Akira arca dühösen megrándult. Daniel nem esett kétségbe, hanem kivett kétszáz dollárt és a férfi zsebébe csúsztatta.
- Most szépen elhúzol innét ezzel a kis pénzzel és úgy teszünk, mintha itt lettél volna. Ha nem, akkor megmondom a szüleimnek, hogy csak azért jöttél ide, hogy lenyúld a családi ékszereket és az bizony... kellemetlen lesz a számodra. Már egyszer nyakoncsíptek, nem igaz? – kérdezte mosollyal az arcán, mire a felügyelő megrezzent. Egy szó nélkül sarkonfordult és kiment.
- Végre, valahára! Ennek a tagnak olyan vízfeje van, hogy Jetskizni lehet rajta. – jegyezte meg morogva Daniel, majd Akira felé fordult. Elkapta a szeme sarkával, hogy fél pillanatig mosolyog. – Nos, mostmár kötetlenül beszélgethetünk: Mivel szoktad elütni az időt, amikor nem valami sznob munkát kell csinálnod? – kérdezte, ám Akira csak leült egy fotelbe és némán figyelte. Daniel egy kis idő után szólalt meg, miután a nő szemébe nézett.
- Figyelj! Én is a hátam közepére kívánom az egészet. Csak azért kell velem összejönnöd, mert a szüleid elbasztak egy pénzügyi manűvert és most ezzel kompenzálnak vagy akkora bukás lesz, mint az Atari 5200. – mondta Daniel és leült vele szemben és töltött magának teát. Akira most először figyelt a férfira kíváncsian. Főleg, mert a kedvenc témáját hozta fel: A videójátékok. Amikor alkalma volt, akkor mindig kiszökött játszani. Szülei miatt ez a szám inkább a nullához közelített.
- Látom, rákaptam egy témára. Bár, sejtem, hogy nem sokat fogsz beszélni erről sem. – mosolyodott el. – Viszont, hogy ne menjen kárba a mai találkozó...
Daniel felállt és kivett a legközelebbi szekrényből egy miniatűr játéktermi gépet és letette az asztalra.
- Nagyon jól értek az elektronikai szereléshez és egyik barátom adott némi extrát hozzá. – magyarázta Daniel és bekapcsolta.

A gépen a Final Fight volt. Akirát ekkor öntötték el az emlékek, mikor az intro bejött. Ez volt az első kooperatív játék, amit kijátszott élete első szerelmével, Yaguchi Haruoval. Akkor még csak egy púp volt a hátán, de jószívűsége és az, hogy ő egyenrangúként állt hozzá, lassan szerelembe ejtették őt. Elöntötték az érzések és elkezdett halkan sírni. Eddig soha nem mutatta ki érzését, mióta eljött Japánból, de érezte, hogy Daniel előtt nyugodtan megteheti. Daniel megfogta a vállát.
- Fogadok, hogy sok emlék köt ehhez a játékhoz. Én is így vagyok vele. Rengetegszer takarítottam ki Metro City utcáiról a bűnözőket. – mondta a férfi, mire Akira átölelte. – Amint kijött belőled minden örömkönny, akkor ugorj neki. Tíz perc múlva Akira lenyugodott és már Haggart kiválasztva állt neki a végigjátszásnak. Álmából felkeltve ismerte a játékot és sérülés nélkül tolta le az első két pályát. Daniel figyelte.
- Le vagyok nyűgözve. – mondta elismerően. – Beszállhatok?
Akira csak bólintott és helyet szorított neki. Daniel Guyt választotta a harmadik pályától. A nő láthatta, hogy társát se kell félteni, ugyanis, vérprofiként játszott. Mikor a főellenséget is lerendezték, Daniel mosolya szinte fültől fülig hatott.
- Hála égnek, hogy még a gazdagok között találok olyat, aki nem annyira karótnyelt gyökér. Viszont, volna egy kérdésem, lévén, láttam, hogy nemcsak azért sírtad el magad, mert régen játszottál. Kihez kapcsol téged ez a játék?
Akira habozott. Nem merte megmutatni senki előtt valós arcát, mert senki nem volt kíváncsi rá. Ám, most azt érezte, hogy nyugodtan megmutathatja a titkát. Benyúlt a felsőjébe és kivett két nyakéket. Az egyiken egy játék gyűrű volt, amit Yaguchi nyert még neki egy automatából. A másik egy fotós volt róla. Mindig sunyiban rejtette el, nehogy valamelyik felszolgáló köpjön az anyjának. Daniel megnézte őket közelebbről.
- Ő lenne a szerelmed? Megbízható és rendes srácnak tűnik. – mondta Daniel, miközben a nyakékeket nézte. Akira bólintott. A férfi az ablakhoz ment és kinyitotta. Elővette a zsebéből a cigis doboz és egy szálat kivéve meggyújtott és beleszívott.
- Mond csak: Szeretnél összejönni vele és az életedet szabadként élni?
Oono kérdőn nézett rá. Megőrült talán? Mert ez még viccnek is rossz. Tudhatja, hogy se az ő szülei, se pedig a sajátja nem fog ebbe belegyezni. Daniel kiszúrta a hezitálást és elmosolyodott.
- Persze, ez nem lesz könnyű. de hadd mondjak valamit: Nekem sincs ínyemre az, hogy olyanok vagyunk, mint a tárgyak. Ez a házasság meg inkább vicc kategória. Szóval, ez mindkettőnknek csak jót tesz.
Akira úgy nézett rá, mintha azt kérdezné: Ebből mi a te hasznod? Dan elnyomta a véget és becsukta az ablakot.
- Az én célom, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretek: Konzol és számítógép szaküzlet nyitása. Mindig imádtam a játékokat és az elektronika világát. Ám, ez addig nem fog menni, amíg a család a fejünk fölött diktál. Úgyhogy megismétlem a kérdést: Vele akarod leélni az életed és segítesz összeomlasztani azt az illúziót, hogy minket irányíthatnak?
Akira átölelte a férfit, de olyan szorosan, hogy hangosan megroppant néhány bordája.
- Ezt igennek veszem. – mondta alig érthetően, majd fellélegzett, amint a tüdejét nem szorította. - Különben, merre lakik ez a srác?
Elővették Japán térképét. Akira rámutatott arra a prefektúrára, ahol szerelme tartózkodott.
- Micsoda szerencse. Van ott egy leányvállalata a szüleimnek. Szimplán azt mondjuk, hogy odamegyünk nászútra, hogy ellenőrizzük, minden rendben van ott. Így, gyanakodni se fognak. Amennyiben benne vagy, akkor elindítjuk az események láncolatát.
Daniel felemelte az öklét. Akira összeöklözött vele és így kezdődött el történetük a szabadság felé.

1999. Január. 5.
A repülőgép már lassan elhagyja Amerika területét. Akira és Daniel nagyban játszottak a Streets of Rage 2-vel egy spécin megépített Sega Genesisen, amibe egy tévé is volt. Nem is sejtették, hogy Japánban nem egy dolog megváltozott.