High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Round 25

1999. Április 7. Útban az Akibahari Aoi Ai szálloda felé, reggel 10 óra.

A csapatot szállító limuzin ablakain látszott, hogy hamarosan Akibaharába érnek. Ez a hely, akárcsak Shibuya népszerű játéktermeiről. Viszont, most, hogy a Game World Tenkaichi Budokai'99 megrendezésre kerül, eme helység számít a videójátékosok nyolcadik csodájának. Ellentétben Amerikával, Daniel már öt perc múlva látta a dísz táblákat a bajnokságról. Az egyetlen csúfitó eleme az a szponzorok megjelölése volt, mert pofátlan módon az a fél plakátot kitakarta.

Yaguchi és Oono egymáshoz bújva aludtak úgy, mintha a végtagjaikkal élő gordiuszi csomót készülnek csinálni. Ez a férfi védelmi mechanizmusa, mert a párja álmában előszeretettel harapdálja vagy csikizi.
- Ha ránézek erre a kettősre, azt nem tudom megállapítani néha, hogy szerelmes párok vagy esküdt ellenségek. – jegyezte meg Makoto, mire Namire elnevette magát. Hidakát ellenben más foglalkoztatta.
- Miért nem jöttek velünk Eleonore, Narumi és James? Úgy tudtam, hogy megfigyelők lesznek, de illet volna velünk tartania. – kérdezte Hidaka, akinek a feje Daniel ölében várta a cirogatást.
- Anyám és az apjuk még szeretnének elintézni pár dolgot. Ami viszont Jameset illeti: Ő még elintézi a maradék feladatot is és lebonyolítja az üzleteket.
Innentől csak Namire és Makoto játékát lehetett hallani, akik azt vették a fejükbe, hányszor látják a táblákon a csúfitó kiírást a szponzorokkal. Ha tudnák, hogy a gazdag nyavalyások arcképes hirdetést kértek volna, de azt a szervezők elutasították, mondván Lillith csak menekülésre késztetné a lehetséges jelentkezőket, az út végéig nem álltak volna le a nevetéssel.

Amint a járgány leparkolt az Aoi Ai szállodánál és kinyitották az ajtót, egyből ováció fogadta őket. Tudták, hogy megérkeztek a versenyzők, mert Teddy rámatricázta a csapat lógóját, ami öt kezet és azokban öt konzol kontrollerét tartják. Ám, amikor a társaság kivette a bőröndjét, érezték, hogy az épületen belül valaki figyeli minden lépésüket. Akira megborzongott egy kicsit, mire nővére hátonveregette.
- Ne parázz, hugi! Ha anya is az, egyenlőre nem nagyon tudna keresztbetenni. Inkább élvezzük a bajnokságot.
- Igaza van Makotonak. Jelenleg ez a fontosabb. – támogatta Yaguchi és megfogta barátnője kezét. Láthatólag feloldódott a feszültség benne és elmosolyodott. Mikor beértek a recepcióra, akkor egy szőke hajú komornyik mutatta a lakosztályukat. Ez a hotel abból a szempontból különleges volt, hogy kártyás kulcsrendszerrel üzemelt és emellé naponta háromszor svédasztalos étterem is várta az éhes vendégeket. A lakosztályon is meglátszott, hogy a verseny alkalmával kitupírozták. A tévé mellet ott volt öt konzol és még ajándék fürdőköpeny várta őket. Este 5-kor volt a megnyitó a versenyzők számára, úgyhogy volt idő bőven. Akira , Makoto és Namire úgy döntött, hogy elmennek a hotel forró fürdőjébe, hogy lecsukatolják magukat. Daniel, Hidaka és Yaguchi inkább elmentek a Taito Hey játékterembe egy kicsit edzeni. Amikor a lányok beértek az öltözőbe és vetkőztek, szenttül meg voltak győződve, hogy egyedül vannak, lévén, csak délután érkezik meg a többi vendég. Ám, már egy szett ruha volt ott összehajtogatva. Nem hitték volna, hogy a forró fürdőbe már Lillith áztatta magát, szakét vedelve. Mikor beléptek, akkor a nő rájuk nézett.
- Nocsak, itt van a két csodaszép lányom és egy szottyadt vénasszony is csatlakozott hozzájuk. – jelentette ki megjátszott nevetéssel.
- Bagoly mondja verébnek. – vágott vissza Namire, de itt nem állt meg. – Szerintem ne menjünk bele, mert lefogadom, hogy forró láva van a medencében víz helyett.
Ezt Lillith ronda pillantással jutalmazta, viszont a három lány beült egy távolabbi pontba és ott próbáltak ellazulni. Sikertelenül.
- Ha azt hiszitek, hogy megúszhatjátok szárazon, amiért anyuci levesébe így beleköptetek, akkor tévedtek.
- Persze, hogy nem. Ez egy forró fürdő, okoska. – jegyezte meg Namire.
- Te csak ne szólj a családi dolgainkba. – korholta le Lillith a nőt. – A lényeg, hogy a bajnokság után számolhattok anyuci haragjával.
Akira a víz alá süllyedt. Szemmel láthatólag nem tudta magát túltenni a sötét időszakon. Ellenben Makotot nem ilyen fából faragták.
- Hagyjuk már ezt a gagyi fenyegetést. Attól jobban félnék, hogyha gömbhalat kéne ennem, amit egy remegő kezű séf csinál. Sokkal inkább az érdekel, hogy miért vagy itt és játszod magad játékimádónak?
- Mert az vagyok. Nem ismersz engem.
- Annak örülök, hogy a tető meg van erősítve, mert egy ekkora kamutól már rég ránkszakadt volna. Szóval, terítsd ki a kártyáidat... anya. – jegyezte meg sziszegve Makoto. Lillith a nyalizással nem ment semmire, ideje volt komolyra fordítani a szót. Tekintete és arca felvette a hivatalos lenéző stílust.
- Igazad van. Nem érdekelnek ezek a digitális szarságok. Sokkal inkább az foglalkoztat, hogy a család mottóját itt is érvényesítsétek.
- Balszerencsédre, ez egy játék bajnokság és nem orgia parti. – vágott vissza Makoto. – Különben is, van különbség közted és a fiatalabb lányod között: Az, hogy eddig nem törte össze Yaguchi medencecsontját... még.
Ekkor már nemcsak a víz volt tűzforró, hanem Lillith feje is. Eleget tűrt meg a lánya feleseléséből és felállt a medencéből.
- Elég volt! Eddig lágyszívű voltam veletek, de bekeményítek.
Ekkor viszont Namire agyában pattant el a húr és felállt és szemtől szembe nézett Diablo női megfelelőjével.
- Igazad van abból, hogy elég! Ha tényleg a lányaid, akkor marha gyorsan leszállsz róluk és elhúzod a csíkot, különben meglátod, hogy nemcsak te tudsz démon lenni. – jelentette ki határozottan, majd úgy nyomta bele csontos újját Lillith vállába, mintha cigaretta csík lett volna. Kettejük között szikrák pattogtak, hogy józan embert agyonvághatot volna lazából. Ám csoda történt: Lillith sarkonfordult és kiszállt. Ha most balhét szít, akkor nagyon nagy bajba kerülhet.
- Ezt most elnézem neked, Makoto. De csak tudd: Amint vége a versenynek, rátok szállok, mint légy a maratoni versenyzőre.
- Felfogtuk. Cserébe, én is adok egy tanácsot: A lábad közötti dzsungelt borotváld meg, mielőtt Harrison Forddal szeretkeznél és az első szava az lenne: Csúbi! Indíts be a hajtóműveket. Már nem a 80-as éveket írjuk. – vágott vissza Namire. Erre Lillith már visszavágni se volt hajlandó. Mikor felszívódott, Makoto ránézett Namiréra, aki Akirát vigasztalta.
- Nem értem, miért folysz bele a családi ügyeinkbe?
- Azért, mert felhúzom magam az efféle egomán, beképzelt libákon. A családotok ügyeibe már akkor belefolytam, mikor Yaguchi megismerte eme csodás hercegkisasszonyt.
Namire válasszal egybekötött bókja kicsit helyrerázta Akirát és könnyeit letörölve bújt a nőhöz. Utálta magát, hogy képtelen a lelki önvédelemre, ha anyjával szembe kerül.