High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Round 3

1995. Január 5. Tokyo Reptér, Japán.
Daniel magángépe hosszas út után leszállt. Akira és társa kiszállt.
- Remélem, mihamarabb megkapjuk a holmijainkat. Már rámférne egy cigi. – morogta a srác, mire Akira rosszalóan nézett. Miután kivették a poggyászaikat, kimentek a bejárathoz. Ott körbenézve látták, hogy a limuzin, ami időszerűen jött volna, a hóvihar miatt késett.
- Ezt nem hiszem el. Esik ez a ribanc. Utálom a havat. – morogta ismét Dan, mire Akira rátaposott a lábára. – Oké. Oké. Nem panaszkodok. – jajjdult fel. Magában gondolta, hogy Yaguchi miért szereti ezt a nőt? Egész repülőút során egy rossz szó és ütött, rúgott, harapott, csípett.

Nagy nehezen befutott a járgány, mikor Daniel már bőven elszívta a szálat. A sofőr kijött, aki eléggé kétbalkezes volt. Onnan is volt látható, hogy majdnem beleesett egy félig megfagyott pocsolyába.
- Uram! Bocsánat a késésért. – mondta meghajolva és felállás után felkapta a csomagokat.
- Nem érdekel a felesleges beszéd. Ideje hazamenni. – mondta unottan Daniel és beszállt a kocsiba. Akira követte, de a csomagjait azonnal visszavette a sofőrtől. Jobban szereti magánál tartani. Az út természetesen lassú és unalmas volt. Játékra eléggé nem adódott lehetőség, mert a hordozható Sega Genesis és az arcade utánzat is le volt merülve. Daniel addig az ablakon nézett kifele.
- Hol a francba volt ez a hó Decemberben? Amikor karácsony volt? – kérdezte horkantva Dan.
- Valószínűleg nem figyelte a híreket, uram. – mondta a sofőr. – Már egy hete ígérte a hóvihart az előrejelzés.
- Jogos. – sóhajtott fel a válasz után. – Amúgy, Akira! Van valami ötleted, hogy merre keressük Yaguchit? – kérdezte. A nő csak rámutatott az arcade utánzatra.
- Értem. Lefogadom, hogy még azonbelül is tudod, hogy melyikbe szokott járni? Mert csak egy körletbe van tíz, az biztos. – válaszolt, mire Akira a férfi arcát az ablaknak nyomta és mutatott. Ott volt a játékterem.
- Akkor ez jó hír. Tudjuk már, hogy hol keressük.- nyögte Daniel. A lány elengedte a srác fejét és hátradőlt az ülésen. Nem esett több szó köztük, míg meg nem érkeztek Daniel nyaralójához. A kapuk kinyíltak és a kocsi az eddigiekhez képest simán ment a parkolóig, mert a havat a felbérelt munkások rendre letakarították. Kiszállás után a csomagokkal se kellet törődni, mert erre is megvoltak az emberek. A férfi körbevezette Akirát a kúrián keresztül, ami egy kétemeletes, normálisan megépített épület volt.
- Tudom, ez számodra semmit nem jelent, de amit most mutatok, attól le fog esni az állad. – mondta és a szobájába vezette a nőt. Kinyitva az ajtót, Akira valóban ledöbbent. Két tévé és megannyi játékkonzol és játék mutatta a férfi gyűjteményét. Famicom, Super Famicom, Sega Master System, Sega Genesis, PC-Engine, Atari 2600 és egy Nintendo 64 volt a külön kialakított vitrinben. Továbbá egy bontatlan PSX és pár játék is volt az asztalon. Akira örömkönnyet hullatott. Daniel átkarolta.
- Látom, hogy már most megimádtad. Igaz, nem valami nagy gyűjtemény, de csak két éve gyűjtöm ezeket.
Ez nem nagy? A nő csak álmodhatott erről. Szinte nem tudott egyetlen konzolt se anno birtokolni, mert az akkori felügyelője, Moegi tanárnő szerint kártékonyak a lány számára és feleslegesek. Nem sokáig tudta nézni őket, mert elkezdett korogni a gyomra.
- Tény, ami tény: Én is megéheztem. Szólok a szakácsnak, hogy dobjon össze valamit.
Daniel felvette a szobája telefonját és hívta a szakács részleget. Kis beszélgetés után letette.
- Ezt szeretem a munkásaimban: Mindig pontosak. Már kész is van. Induljunk az ebédlőbe.

Az ebédlő olyan tágas volt, hogy harminc ember is lazán elfért. Miután egymással szemben ültek le, egyből felszolgálták a hamburgert sültkrumplival.
- Tudom, nem japán étel, de nem igazán vagyok oda a keleti kajákért. Maradok a gyökeremnél, az amerikainál.
Akirát ez nem izgatta a hatalmas adag láttán.
- Mogááá! – hagyta el Akira száját ez a nyögésféle, amikor száját hatalmasra tátva harapott bele az első falatba. Amint alaposan megrágta és lenyelte, egyből elpirult.
- Látom, a kedvedre való. – állapította meg mosolyogva Daniel és ő is beleharapott a kajájába. A nő csak bólintott és folytatta az evést. Hosszú ideig csak az étkezésekkel járó zajok és Akira furcsa nyögése hallatszódott, mikor falatra nyitotta a száját. Mire az utolsó morzsa is elfogyott, mindketten elégedetten dőltek hátra.
- Ez hiányzott már! Azok a burzsuj gyökerek a hamburgerre mondják, hogy rangon aluli étel. Jah, a szarvas bélszín meg olyan, mint a gyepszőnyeg, ha az ottani szakács készíti. Nem értettem sose, hogy miért nem rúgják ki. Bár, gyanítom azért, mert apám répáját jól gondozza a főszakácsnő. – filozofált Daniel, mire Akira felkuncogott. – Amúgy: Nem érdekes, hogy mindkettőnk neve játékhoz köthető?
A nő csak kérdő tekintetett vetett rá. Daniel hátradőlt székében és úgy folytatta monológját.
- Egyszerű. A családneved a Street Fighter producerétől, Ono Yoshinoritól származik, némi átírással persze. A rendes neved pedig a Street Fighter EX kiagyalójától, Nishitani Akirától van. Persze, ez véletlen egybeesés, de eléggé furcsa, nem gondolod?
Akira egy kicsit gondolkodott, majd megvonta a vállát, aztán a férfire mutatott. Az, Kivett egy szál cigit és meggyújtotta.
- Az enyém? Jah, persze, általam csak most frissültél a játékvilágról. Az 1998-as Medievil főhőséről, Sir Daniel Fortesqueról kaptam a nevem. Persze, én előbb születtem, és apám is, akitől a nevem van. Amikor a szüleim fülébe jutott, hogy a főhőst is így hívják, egyből perelni akartak, de hamar elhajtották őket. Erre mondom én azt, hogy pénz és a státusz nem jár józanésszel. – zárta le a monológját Daniel. Akira kis pihenés után felállt és kifele mutatott. Folytatni akarta a keresést Yaguchi után.
- Az nem fog egyhamar menni. – jelentette ki a férfi és kinézett az ablakon, ahol szakadt a hó. – Ez holnapig nem fog elállni.
A nő erre elkezdett morogni és már fel akarta pofozni barátját, ám az megszólalt úgy, hogy nem is nézett rá.
- Csak gondold végig, hogy mi lenne, ha találkoznál vele? Mit mondasz neki, márha tudsz? Szia, szeretlek, de van már férjem. Gyere, bemutatlak neki. Van fogalmad arról, hogy mi lesz, ha a szüleim vagy a szüleid valamelyik embere kiszúrja a szituációt? Akkor rájönnek a turpisságra és dobhatjuk ki a kukába az egész manővert. Amire ki akarok térni, hogy terv kell ide. Amivel idecsalhatjuk.
Akira elgondolkodott. Igaza van Danielnek, viszont egy olyan módszer kell, amivel elsőre meg lehet csinálni és senki a szülei emberei közül sem fog köpni. Ekkor összecsapta kezét és jelezte a férfinak, hogy kövesse. Amint Daniel szobájához értek, a nő odament a PSX játékokhoz és kivette a Tekken 3-at és felmutatta, mint Link csinálja, amikor megszerez valami kulcsot.
- Értem már. Mivel Yaguchi nagy játékbolond, ezért lazán belemenne a dologba. Ha pénzről van szó, akkor meg pláne. Megírom a meghívókat és sokszorozom. Szerencsére van nyomtatóm és gépem is, így kézzel való írással se kell piszmogni laponként. Viszont, akkor előbb egy felhívó plakát is kell, és pár üres űrlap, amin a név, kor és fő karakter kell.
Akira mosolyogva bólintott. Örült, hogy a férfinak vág az esze. Az arcára tette a kezét úgy, hogy a mutató és középsőujj szét volt nyitva.
- Nem értem. Most akkor Tekken 3 vagy JoJo's Bizarre Adventure: Heritage of the Future legyen a játék?
A nő erre a kijelentésre izomból rátaposott Daniel lábára, mire feljajdult.
- Ezt most miért kaptam? – kérdezte a férfi zavarodottan, ám hamar leesett neki, mit akar mutatni. – Jah, hogy álarcos bál legyen. Értelek.
Végre. Gondolta magában Akira és felemelte a lábát, majd elindult a tévé felé, hogy kipróbálja a PSX-et. Ideje volt számára edzeni.

A nap további részében a srác megcsinálta a meghívókat és nyomtatott. Addig Akira a Tekken 3-at kijátszotta és számára Gun Jack volt a kedvence. Sose tudott elszakadni a lomha, de erős karakterektől. Ráadásképp, a legnehezebb fokozaton játszotta végig az Arcade módot folytatás és meccsvesztés nélkül.

1999. Január 6. Japán, Tokyo.

Másnapra Daniel és Akira kimentek a limuzinokhoz. Céljuk más volt. A nő célja felkeresni nővérét, Makoto Oonot. Ő volt az előszülött, de szégyenfoltnak tartották, mert lázadott a szülők és a rendszer ellen. Azóta az itteni kúriában tengeti mindennapjait. Régen látta őt és kíváncsi volt, hogy mit kezdett az óta magával. Ám, az első meglepetés már a bejáratnál érte. A kerítésnél látta, hogy egy sír áll. Benyitott a kapunk és megnézte közelebbről.
„ Itt nyugszik Jiiya. Az utolsó fuvarod már a mennyországba vezet." Állt a sírkövön a felirat. Akirát hatalmas sokk érte. Jiiya volt az egyetlen ember, aki valaha normálisan bánt vele az Oono háztartásban. Neki köszönhette, hogy egyáltalán kontrollert foghatott a kezébe. Nem hitte volna, hogy be sem megy a lakásba és már szomorú hír éri. Egy ideig álldogált ott, feldolgozva az információt. Végül megfordult és visszament a bejárathoz és ajtót nyitott. Odabent hatalmas sötétség fogadta, mintha nem lenne itt senki. Ez különös, hiszen minimális létszámú személyzetnek kell lennie. Ahogyan egyre beljebb merészkedett, megcsapta az alkohol bűze. Ki nem állhatta az illatát se. Megállt és fülelt. A nappaliból egyenletes horkolás hallatszott. Óvatosan lépkedve közelítette meg a nappalit, ahol a fotelban nővére, Makoto aludta mámoros álmát. Mikor már annyira közel volt, megfigyelte, hogy tulajdon testvére enyhén be van rúgva, kezében még mindig ott volt az üveg, amikből cseppenként távozott a szaké. Valami olcsó utánzat lehet, állapította meg Akira, majd egy pofonnal felébresztette Makotot. Az úgy vágódott ki, mint a rosszul lefogott disznó, akit le akartak szúrni. Kellet pár másodperc, mire meglátta, hogy ki felelős az ébresztésért.
- Nem lehet... Kishúgom? – kérdezte morogva. Azt hitte, álmodik. Akira csak bólintott, mire Makoto lassú sírásban tört ki. – Annyira sajnálom azt, amit ellened tettem és még meg sem próbáltalak kihúzni a családi dágványból. Csak még jobban belelöktelek, elfeledve, hogy te is szabad akarsz lenni. Most nagyon utálhatsz, ahogy Yaguchi is biztosan. Amiatt nem állok vele szóba lassan három éve...
Akira simogatta nővére fejét. Soha nem haragudott rá és azt is kizártnak tartotta, hogy Yaguchi is haragot tartson. Hiszen, Makoto miatt tette le a moped vizsgát és a járgányt is tőle kapta. Kellet tíz perc, mire Makoto lenyugodott. Mire végzett, Akira bal vállán a ruha teljesen átázott. Máskor piszkosul zavarni szokta, ám most nem érdekelte. Mutogatta, hogy főz valamit neki.

Miközben a konyhában ügyködött Akira, elgondolkodott ahelyzet alakulásán. Azon a véleményen volt, hogy ugyan örült nővére láttán, áma tény, hogy ennyire lepukkant állapotban volt és az, hogy Jiiya meghalt,elszomorodott. Magában remélte, hogy Daniel több sikerrel jár a Tekken 3bajnokság promó kapcsán. Makoto elmondta, hogy az öreg sofőr rákban halt megtavaly és utolsó kívánsága az volt, hogy láthatta Akira Oonot utoljára, ám aszülők mintha meg se hallották volna, úgy szartak a fejére. Újabb ok, hogymeggyűlölje az anyját és az apját Akira számára és véghezvigye Daniel tervét