High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Round 4

1999. Január 6. Japán, Tokyo.
Daniel sofőrje szólt, mikor megérkeztek a játékterem elé. Kiszálltak és megnézték az épületet.
- Nem hiszem, hogy biztonságos, Uram! Eléggé veszélyes alakok járnak errefelé.
- Ne aggódj, miattam, Teddy. – nyugtatta a férfi a sofőrt, miközben kivette a szórólapokat és a meghívókat és a táskájába rakta. – Ez számomra az igazi kikapcsolódó hely.
A sofőr neve eredetileg Ted, de Daniel becézte így.
- Ahogy jónak látja. Mikor jöjjek vissza?
- Hat óra múlva. És lehetőleg ne idd le magad addig, okés?
- Értettem, uram! – hajolt meg és távozott. Daniel táskát felvéve ment be, ahol már megcsapták a számára örömet okozó gépek látványa és hangja.

Fél percig visszarepült a régi szép időkbe, mikor a megszerzett pénzét játékterembe szórta el. Ám gyorsan összeszedte magát. Ideje volt a feladatra koncentrálni. Szemével végigpásztázta az ott tartózkodókat. Yaguchi még nincs itt. Igaz, a várakozás sosem ártott senkinek. Felváltott apróra egy ezer yenes bankót és a büféhez ment, hogy vegyen egy fél literes teát. Lassan iszogatta és úgy figyelte a játékokat. Eléggé le volt maradva a felhozatallal és már az is felpezsdítette a vérét, hogy látta, hogy játszanak mások. Tíz perc múlva a türelme kifizetődött. Ugyanis, Yaguchi is megérkezett. Kicsit máshogy nézett ki, mint a fényképen. Láthatólag lefogyott és aludni is alig tudott. Viszont, messziről látta a harc tűzét. Ideje volt akcióba lendülni. Daniel odament a sráchoz.
- Elnézést a zavarásért. Új vagyok még itt, de a hírneved már elért. Fenevad ujjú Yaguchi, eltaláltam? – kérdezte mosolyogva. A megszólított ránézett.
- Attól függ, ki kérdezi. Ha megint egy vesztésre és játékra képtelen gyökér, akkor nem.
- Játszani és veszíteni is tudok, mégha az utóbbiért meg kell küzdened. Mit szólnál egy Tekken 3 mérkőzéshez? A fogadás tétje 2000 Yen.
Yaguchi meghőkölt. Okkal, ugyanis belső énje, Guile megszólalt.
- Nem tudom, de én csapdát érzek emögött. – súgta a srác fülébe, ám Yaguchi a nagy pénz hallatán nem igazán érdekelte, belső tanácsadója mit mond. Kezet fogott a taggal és leültek egy szabad gép elé. Dan kiváltasztotta Jin Kazamat, míg Yaguchi maradt Bryannél. Az első menetben Yaguchi nyert, ám akkor érezte, hogy csőbe lett húzva. Az ellenfele ugyanis, folyton megpróbálta keresztülhúzni a számításait és már az első ütéseket kerülte vagy védte. Akkor kezdett igazán aggódni, mikor a második menetben Jin előretört egy hármas kombóval, amit egy Axe kick követett. Innentől kicsúszott az irányítás Yaguchi keze alól és a harmadik menetig bármit megpróbált tenni, visszafele sültek el. Egyértelmű volt, hogy Dan nyert, mikor a harmadik menetet egy tízes kombóval nyerte meg, igaz egy százaléknyi életerővel.
- Szép meccs volt. Joggal érdemeltél rá a nevedre. – mondta elismerően.
- Köszönöm. Te meg kitűnő Jin játékos vagy. Itt van a pénzed, becsülettel nyerted meg. – hajolt meg Yaguchi és nyújtotta át a pénzt. Ám, a férfinak nem az kellet.
- Tudod, mit? Ha segítesz, megtarthatod és megkapod az én pénzemet. Fogadok, hogy nagy célok miatt gyűjtesz ekkora hévvel. Mások már ekkora mennyiségtől azonnal visszaléptek volna.
Yaguchi elbizonytalanodott. Ekkor Dan a fejéhez csapott.
- Bocsáss meg, elfelejtettem bemutatkozni. Daniel Michael Fortesque a nevem. – mondta és nyújtotta felé a kezét. Yaguchi elrakta a pénzt és kezet fogott a taggal. – Menjünk, üljön be egy kávéra. Én fizetem.

Mialatt megkávéztak, elbeszélgettek. Leginkább játékokról, ahogyan két gamer srác szokott. Végül, Dan a témára tért rá.
- Ha már itt tartunk, megkérnélek valamire.
- Mi lenne az? – kérdezte Yaguchi mosolyogva.
- Tekken 3 bajnokságot tartok jövő hét szombaton. Arra szeretnélek megkérni, hogy velem segédkezve választanánk ki a jelentkezőket.
- Szívesen, de mire gondoltál?
- Egyszerű. Itt vannak a meghívók, és akit úgy látsz, hogy jó játékosok, átadsz egyet. Ezekben egy különleges kód van, ami garantálja a meghívást.
Dan mondata végén kivette táskájából a dolgokat. Az invitációs levélből egyet át is nyújtott Yaguchinak.
- Ezt miért kapom? – kérdezte.
- Már bizonyítottál. Te vagy az első. – felelte Dan.
- Köszönöm! Akkor lássunk neki! – kiáltott fel Yaguchi és megitta kávéja maradékát. Láthatólag visszatért gyermeki énje. Kietettek egy plakátot, ami lényegében egy hirdetés volt a lehetséges bajnokság résztvevőinek. A hirdetmény megtette a hatását és fél órán belül kettejük előtt egy kisebb sor állt. Meg is szenvedték a dolgot, mert az első órában csak button masherek voltak és csak egy támadást spammolóak. Ráadásul, nem igazán tűrték az elutasítást, ám kettő nagyobb balhé után nem nagyon mertek pattogni, mert Daniel mindegyiket leállította. Voltak viszont reménysugarak. Az egyik játékos például igazán remekül bánt Hwoaranggal, míg egy másik veszedelmesen jól játszott Kumával és folyton a hibázások büntetésére játszott. Kettejük kaptak egy űrlapot, amin három kérdés volt, ami a nevet, a játékban játszott fő karaktert és az álruhában jössz vagy anélkül kérdést tartalmazta. Az utolsó kérdés Yaguchinak furcsa volt és mikor megkérdezte Danielt erről, ő csak annyit mondott, hogy agymenés az egész nem több. Daniel három embert talált méltónak a versenyre. A második és harmadik órában kezdtek szaporodni a jó jelentkezők száma. Köztük volt egy valaki, aki igazán unszimpatikus volt. Egy testes, tömzsi férfi volt az, aki Yaguchi ellen játszott és igazán nehéz diónak bizonyult. Folyton remekül védett és csak egyszer-kétszer lehetett rajtakapni hibázáson. Ennek köszönhetően nyert, és amikor kitöltötte a lapot és megkapta a meghívólevelet, eléggé fennhéjázó hangon szólalt meg.
- Jegyezzétek meg, csírák: Én leszek a bajnok ezen a versenyen! És a kupán rajta lesz Iwato Miyauki, vagyis Raptor neve! Addig meg feléd intézek egy tanácsot: Gyakorolj, mert ha ott szembekerülünk egymással, nem lesz kegyelem! – intézte a felszólítást Yaguchi felé. Remek, megint kifogott egy kötözködőt. Annyi van belőlük, mióta elkezdték a versenyhez való résztvevőket gyűjteni és csak szaporodnak.

Végül, nagy nehezen még két órával később minden meghívó gazdára talált. Köztük volt Hidaka és Felicia is, ám utóbbi átadta egy másik játékosnak, aki remek Heihachi kombókat mutatott be, ellenben előtte már elvitték a jegyet. Daniel és Yaguchi éhesen tértek be egy gyorsétterembe, ahol rendeltek egy nagy pizzát. Mialatt várták a rendelést, a tapasztalataikat osztották meg a jelentkezők kiválasztása kapcsán. Ekkor Yaguchiban felmerült ismét egy kérdés:
- Azt mondtad korábban, hogy 64 fős tornát rendezel. Ám, ha jól számoltam, akkor csak 63 levél talált gazdára, magamat is beleszámolva. Te lennél az utolsó jelentkező? – érdeklődött korgó gyomorral, amit csak a rendelt tea enyhített.
- Dehogyis. Én a házigazda vagyok. Tegyük fel, ha nyernék, akkor szerinted bármiféle jóérzés eltöltene?
- Nem. Igazad van. Akkor ki lenne az?
Daniel ekkor kicsit habozott, hogy elmondja az igazságot. Ám, azon az állásponton volt, hogy nem lövi le a poént. Akkor hol lenne izgalmas az egész? Csak részben mond igazat.
- Egy barátom az, akit még nemrég ismertem meg. A legszebb az egészben, hogy ő eléggé szokatlan karaktert használ.
- Kit? – kérdezte gyorsan Yaguchi. Számára a jelentkezők között Mokujinnel játszó egyén volt bizarr. Ahhoz, hogy valaki versenyszerűen használhassa a karaktert, álmából kell tudni minden karakter kombóját.
- Gun Jack.
Ekkor Yaguchi kis híján kiköpte a teáját. Az a karakter az egyik, ha nem a leglassabb harcos és még a profik is messze elkerülik, mint a Sega CD-t. Ekkor csak egy valakire tudott gondolni, aki imádja a lassú, de erős karaktereket: Akira Oono. De az nem lehet. Hiszen ő Amerikában tartózkodik. Tovább kellene faggatnia erről a jelentkezőről? Míg agyalt ezen, megérkezett a pizza, amit kértek. Amíg az étel el nem fogyott, addig egyetlen szó sem hagyta el a szájukat. Fizetéskor Daniel kivett egy ezres bankót és még megjegyzete a pincérnőnek, hogy 100-at ne számoljon visszajárónak, mert az a borravaló. Mikor távoztak, akkor Daniel limója megékezett.
- Nekem mennem kell. Köszi, még egyszer a segítséget és itt van a pénz, amit a munkáddal kerestél meg. – mondta a srác és kétezret a markába nyomott. Mielőtt szabadkozott volna a srác, megszólalt. – Megdolgoztál érte. Csak egy kérdésre válaszolj: Miért gyűjtesz ennyi pénzt?
- Van egy lány, akit szeretek, de ahhoz, hogy elvegyem, nagyon sok pénz kell. Nem miatta, félreértés ne essék, hanem a szülei...
- Sznob rohadékok. – fejezte be Yaguchi mondatát a férfi. – Ismerős. Én is abba a rétegbe tartozok, de szívből gyűlölöm őket.
- Ez nem igaz. Benned van lélek és emberség, akárcsak abban a lányban.
Daniel erre elmosolyodott. A sofőrje dudált, jelezve, hogy ideje indulni. A két férfi kezett fogott egymással.

Yaguchi visszament a mopedjéhez és kioldotta a zárat. Ideje volt hazaindulnia. Ám, Daniel mondata ismét megmozgatta a fantáziáját. Hogy tudta remekül kiegészíteni a mondatait? A fejében olvasna talán?