High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Round 22

1999. Március 12. Akihabara, Taito Hey játékterem, délelőtt 12 óra.

- Ezt most komolyan gondolja? – kérdezte a rendezvényszervező Mishihara, aki a csekket nézte kigúvadó szemekkel. Lillith elégedetten, egy legyezővel félig eltakarva az arcát nézett a férfira. Nem hitte volna, hogy egy ostoba videójátékos baromságba kell pénzt invesztálnia, de úgy volt vele, hogyha ezekután sikerül mindent a helyes kerékvágásba hoznia, akkor legyen.
- Jól látja. Érdekel engem a videójátékok világa. A pénzért cserébe én szabom meg a játékokat.
- Természetesen. Aki másfélmillió yent adományoz, ez a legkevesebb. A játékokat arra fogja találni.

Lillith büszkén ment be a játéktermi részlegbe, csakhogy sikerrel konstatálja, hogy sülthülye hozzá. Jago mellette haladt.
- Jago! Melyik játék lenne ideális egy grandiózus tornához?
- Honnan tudjam? – kérdezte vissza a férfi őszinte tudatlansággal. – Én csak azt tudom, hogy a legközelebbi hancúrra baleset és életbiztosítást fogok kötni.
- NE SZÓRAKOZZ VELEM! – förmedt rá teli erőből Lillith, majd megmasszírozta a homlokát. – Na mindegy, akkor leülök pár játék elé. Csak nem lehet nehéz.
Hát, ebben mocskosmód tévedett. Mikor leült a Street Fighter Alpha 3 elé, dicsőségesen így szólt.
- Jago! Akkor figyelj és tanulj.
Ám, ellenfele se perc alatt ledarálta karakterét, Karint.
- Én figyelek. – jegyezte meg Jago, mire a társaság felnevetett. Így telt el harminc perc, ami csak monoton kikapással egybekötött csalódást hozott.
- A francba! – kiáltotta Lillith. – Ennek az egésznek az a végeredménye, hogy a kezem elfáradt.
- Bezzeg ilyenkor elfárad a keze az úrnőnek. Ha férfival van dolga, akkor már ismét aktív a facsarásban. – jegyezte meg epésen Jago.
- Mondtál valamit? – kérdezte kemény éllel Lillith.
- Csak azt, hogy a megfigyelésem szerint a játékosok megszokott metódust és stratégiát alkalmaznak minden játéknál. De mondja, miért kellet ennyire beavatkozni, ha nem ismeri a játékokat? Elég lett volna V.I.P. helyet adni magának és kész.
- Egyszerű. Elgondolkodtam, hogy a fiatalabb lányom mi a poklot élvez ezen? Meg akartam tudni.
- Aha. – bólintott Jago. – És mondja csak, mennyi videójátékot ismer vagy játszott?
Erre Lillith megakadt egy kicsit.
- Hát, a Pac-Man óta hidegen hagyott a technológia.
- Röviden: Annyira ismeri a videójátékokat, mint a gyengédséget és az anyai szeretetet.
Jago mondata feltette a pontot az i-re, mert Lillith készült volna megfojtani, ám ekkor egy srác köhintett.
- Ha kell segítség, akkor szívesen segítek, kedves Lillith. Vagy inkább, anya, ha az megfelelő.
- Milyen jogon hívsz így, taknyos?! Ne játszadozz a korommal, világos?! – kiáltott rá a srácra a nő, ám az meg sem rezdült.
- Eszem ágában sincs gúnyolódni. Viszont, az utolsó megszólítás igaz. Emlékszem rád... halovány emlékfoszlányként.
Ekkor Jago megfigyelte a srácot. Tényleg örökölte Lillithtől a mandulavágású szemeket és a testalkatot.
- Hogy hívnak? – tette fel a nagy kérdést a férfi, mire a srác ráfordította tekintetét.
- A nevem Eddy Whammy Jr. Viszont, az azelőtti nevem Tobias Oono. De csak szólítsatok Chikuronnak.

Ekkor Jago és Lillith elképedt. A nő azért, mert már elfeledkezett a harmadik gyermekről, akit megszült. Amikor Narumi, a férje beadta a válópert, egy újabb örököst akart, akit a trónra ültethett. Ám, a helyzet megfordultával nevelőszülőkhöz adta, vagyis a vérszerinti apjának. Szerencséje volt, mert az a picsa meddő volt és gyereket akart, így minden és mindenki a helyére került.
- Még egy kérdés: Az apád, mármint a vérszerinti, életben van? – kérdezte Jago.
- Igen. Miért kérded? – válaszolt Eddy vissza.
- Ez Guiness rekord a részéről. Lefeküdt Lillithel és megérte a másnapot.
Ekkor a nő rátaposott a társa lábára, aki hangosan feljajdult.
- Kérlek, nézd el. Eléggé szemtelen mostanában. A lényeg: Remélem, nem haragszol, amiért cserbenhagytalak.
- Pont leszarom. Igazságszerint, mikor megtudtam az igazat, semmi meglepő nem volt benne. Tulajdonképp, céltalannak éreztem az életemet mindig is. Mostmár rájöttem az okára, ami nem segít az új célok megtalálásában. A videójátékot is azért kezdtem el, mert ebben látok valami menekülést az ürességtől.
- Akkor, nem is haragszol, hogy eldobtalak még csecsemőkorodban?
- Szarok rá, de máskor bogarásszuk ki a múltat. A lényeg: Segítség kell és megkapod tőlem. Cserébe, az egyik ellenfél csapatában legyen benne ő!
Ekkor Chikuron elővett egy fotót, amin Akira Oono szereplelt még a Street Fighter Alpha 3 bajnokságon.
- Ez a...
- Igen, az örökösöd. Volt alkalmam megküzdeni még vele a Tekken 3 bajnokságon, ahol álruhában volt.
- És mi lett a végeredménye? – érdeklődött Lillith.
- Feladtam, mert beleuntam a meccsbe. Annyira egyoldalú volt a részemről a győzelem, hogy egyszerűen otthagytam a francba. Ám, amíg játszottam vele, megmozdult bennem egy érzés: Van értelme az életemnek. Azt akarom, hogy újra kiálljak ellene, bármi is legyen az ára.
Lillith elmosolyodott.
- Ám legyen. Segítesz és elintéztem neked ezt a kis szívességet. Vezess körbe és adj tanácsokat.

Chikuron körbevezette Lillithet és Jagot és sorban magyarázta el a játékokat és a bajnokság kisebb részleteit.
- A tornát úgy tervezték, hogy 5 fős csapatok küzdenek meg egymással egy tartalékost használhatnak. Ezt nem lehet megváltoztatni. – kezdte a magyarázatát Chikuron, miközben megálltak egy viszonylag csendesebb helyen. – A tornán használt játékok legtöbbször egymás elleni harcot tartalmaznak, de elképzelhető, a pont alapú verseny is, ahol a legtöbb pontot elérő csapatok jutnak tovább.
- Már el is döntöttem az egyik versenyszámot. – vágott közbe Lillith és rámutatott egy Sonic játékgépre.
- Az a Sonic Fighters és okkal kerülik el, mert egy retekbéna játék. – válaszolt Chikuron a fejét fogva.
- Úrnőm, azt javaslom, hogy hagyja a profira. Elvégre, ebben a témában nem olyan jártas, mint a férfiak...
Ekkor Lillith a legyezőjét vágta a férfihoz. Noha mérges volt az újabb megjegyzésre, kénytelen volt igazat adni. Egy óra alatt két játékot szedtek össze a bajnoksághoz: Twinkle Star Sprites, King of Fighters'98 Slugfest. A meglepetés játéknál Chikuron kifejtette, hogy egy prototípus arcade játék lesz az SNK-től, amit a versenyszervező kapott meg, kizárólag erre az alkalomra. Viszont, maradt két játék. Jago megunva a beszélgetést, némi aprót vett ki a zsebéből és elkezdett játszani a Puyo Puyo NúN, vagyis a megnevezett széria harmadik darabjával kezdett játszani. Lillith felfigyelt a dologra, de most hagyta a férfit, aki szemmel láthatólag nagyon jól kombinált. Ez kapóra jött, mert a játék lényege, hogy minél több kombóláncot hozz ki a színes puzzle darabkák egymásra rakosgatásából. Ugyanis, akkor az ellenfél játékterületére egy rahedli szürke puzzle darabokat hajít, ezzel betöltve az üres teret. Akinek betelik a teljes játékterület, az veszít. Jago mekkora kezdők szerencséjével rendelkezett? Elég annyit mondani, hogy a Satan elleni harcig sikerrel nyert.
- Azta! Nem sok játékost láttam ennyire ügyesen játszani. – jegyezte meg Chikuron, mire Lillith dühbe gurult.
- Nem érdekel, mennyire jó, ezzel nem segít egy fabatkát sem! Ami téged illet: Ha abbahagytad a gyerekes viselkedést, akkor segíts inkább! – kiáltotta a nő és a férfira mutatott.
- És ki mondta, hogy nem azt csinálom? Már meg is van a harmadik játék. Szerintem ez tökéletes lesz.
- Egészen pikáns választás, de nekem is tetszik. Ez a jó gondolkodás. – ismerte el a srác Jago választását. Lillith immáron el akart durranni a pulykaméregtől, de ő is önállóan akart választani.
- Akkor én is választok egyet! Kövessetek!
- Ha a kislányoknak készült pónilós versenyjátékot akarja, akkor eskü kiröhögöm. – súgta Jago Chikuronnak, aki erre elmosolyodott. Legnagyobb meglepetésére, a Final Fightra esett a választás.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Ez az első forradalmi beat'em up játék, ami lassan 11 éves és jelentek már meg körökkel jobbak.
- Hát aztán! Néha a régi dolgokat is elő kell venni! Csak azért, mert valami öreg, nem azt jelenti, hogy felejtsük is el! – kiabálta Lillith kiakadva.
- Rendben van. Akkor megvannak a játékok. Másvalamit szeretne esetleg?
- Egy csapatot, ami a lányomnak és a barátainak kellő kihívást ad.
- Akkor abban jelenleg nem tudok segíteni, mert magányos farkas vagyok. Hacsak... Tudja mit: Megoldom magának.
Ezekután Chikuron leadta a szervezőknek a játékokat és lelépett. Annyit még megjegyzett, hogy holnapra minden jelentkező megkapja a levelét.

Egy órával később egy újabb idegen toppant be. Morrisons volt az, aki unott arccal nézett körbe. Lillith azonnal odament hozzá.
- Üdvözlöm, Mr. Fortesque. Hogy utazott? – üdvözölte.
- Hagyjuk a felesleges mellébeszélést. – vágta rá unottan. – Remélem, alapos indoka van arra, hogy itt bohóckodik, ahelyett, hogy az üggyel foglalkozna. Talán feladta magában a dolgot? Nem bánja, hogy csődbe kerül?
A nő halántékán megduzzadt az ideg, de mosolygott.
- Eszem ágában sincs. Csak tudja, a fia és az én lányom részt vesznek ezen a videójáték tornán. És ezt már le kell rendezni, mert ha idő előtt cselekszünk, akkor a hírneve kerülne veszélybe.
- Szóval így állunk? – kérdezte halkan Morrisons, ám Lillith legnagyobb meglepetésére elnevette magát. – Rendben, legyen így. Én is szponzorálom a tornát és meglátjuk, meddig jut. Tulajdonképp, örülök, hogy végre történik valami izgalmas az életben.
Ezekután egy csekket nyújtott be a bajnokság fő szervezőjének, ami egymillió Yent tartalmazott. Hőseink ekkor nem is tudják, hogy ez a torna több meglepetést tartogat, mint amire számítanak.