Házinyuszi (Hangulatkeringő - 1. rész)

Csak csendben, csak halkan

Egy kis előtérbe léptem, ahol a nemek szerint két választásom volt. „Vajon melyik ajtó mögött lehet? A férfi vagy a női mosdóban vár engem?" – gondolkodtam a lehetőségeken. Biztosra akartam menni, ezért először a férfi mosdóba nyitottam be. Ott két pasas végezte a dolgát, a fülkékben nem volt senki. „Szóval a nőibe ment be."

Gyorsan távoztam, és mielőtt bármelyik férfi utánam jöhetett volna, azonnal benyitottam a nőibe. Szerencsére a csapok előtt egy hölgy sem tartózkodott, megúsztam a tiltakozó sikítást, a méltatlankodó kiabálást. A kabinok alá néztem, és bár az egyikben volt valaki, a mellette lévőben ismerős cipőt pillantottam meg. Halkan kopogtam be, mire az ajtó kinyílt. Szinte berántott maga mellé.

A szűk helyiség első pillantásra viszonylag tiszta volt, de nézelődésre már nem maradt időm: gaz csábítóm megragadott, és magára húzott. A ruhája alá nyúltam, és meztelen popsijába markoltam. Némán élveztük egymás testét, nem bukhattunk le, csak az anyagok súrlódása árulkodhatott afelől, mit is műveltünk éppen. Hallottuk, amint a szomszédos fülkében lévő hölgy kilépett, és megnyitotta a csapot.

Kibontakoztunk egymásból, Démonka a szája elé tette a mutatóujját jelezve, hogy maradjak csendben. Másik kezével kibontotta a nadrágomat, majd egy mozdulattal elővette a farkam. Leült elém a lehajtott ülőkére, és hevesen szopni kezdett. A hajába túrtam, megmarkoltam a fürtjeit, miközben egyre jobban rám szívott. A számba haraptam, mert bár a vízcsobogás abbamaradt, semmi nem árulkodott arról, hogy egyedül maradtunk. Sőt: a következő pillanatban nyílt a bejárati ajtó, és még egy pár cipő tipegett befelé.

Nehezen bírtam a nyögéseimmel és a lihegéssel, mert Démonka rendesen megdolgozta a makkom: hol gyengéden nyalogatta, máskor erősen szívta, de szerencsére tőlünk egy hang sem hallatszódott ki. A második cipőpár bekopogott az egyik fülkébe, aztán bezárta az ajtót. Egy pillanatra bevillant a bizarr helyszín, hogy egy női mosdóban történik meg velem mindez. „Ha itt lebukunk, hatalmas botrány lehet belőle. Pont a nők a leghisztisebbek ilyen esetben."

Az agyamban megidézett rémképet az előttem kitartóan szopó, fekete hajú amazonom azonnal feledtette: a következő pillanatban szinte tövig bekapta a farkam. Majdnem felhördültem, de egy mély nyögés így is kiszakadt belőlem. A szám elé kaptam a kezem, mire azonnal abbahagyta a szájmunkát, és némán füleltünk. Szerencsére semmi gyanús zajt nem hallottunk. A mosdó elől viszont még mindig nem távozott az első nőszemély. Talán sminkelhetett?

Pár másodpercnyi fülelés után folytatódott a kínzásom: egy alapos szívással engedett ki a szájából. Ezt a kis akcióját erősebb hajhúzással honoráltam, hogy ne merészelje újra megtenni, mert bármikor ránk nyithatnak.

Vigyorogva nézett a szemembe, miközben az egyik kezével megállás nélkül masszírozta a férfiasságom. Artikulálva próbáltam a tudtára adni, hogy ketten is vannak rajtunk kívül a helyiségben, és vigyázzon, mit tesz. Ahelyett, hogy óvatoskodott volna, marka szorosabban fogott, erősebben húzogatott, miközben győztes vigyorral élvezte a szenvedésem. A másik kezével még a golyóimat is szorongatni kezdte, ide-oda játszott velük. Semmit nem bízott a véletlenre: kinyújtott nyelvével meg-megérintette a makkom csúcsát. Arcizmom összerándult, egyre jobban szédültem.

Az újabb cipőpár tulajdonosa ekkor végzett, hallottuk, amint kilépett a fülkéből. Már ketten állhattak a mosdók előtt. A csap nyílt, hangos vízcsobogás törte meg a csendet. Démonka kihasználta az alkalmat: mélyen bekapva, cuppogva szopott.

Grimaszokba torzult az arcom, mikor a vízcsobogás abbamaradt. Nálunk pihenő következett. Kipp-kopp, a második hölgy elhagyta a mosdót, ajtócsapódás zárta a lépéseit. „De hol lehet a másik nő? Mi a francot csinál? Mit tud ennyit vacakolni? Gyanúsan csendben van" – motoszkáltak bennem a kérdések.

Megfogtam a fekete loboncot, és felfelé húztam. Misty értette a célzást: elém állt, engedelmesen megfordult. A ruháját felhúzva belemarkoltam a fenekébe, és mélyen belé toltam a már elég keményre és nedvesre szopott dorongom. Majdnem felsikított. Gyorsan a szája elé tettem a kezem, nehogy egy nyikk is kicsússzon rajta. A derekánál fogva hátra húztam, és berogyasztottam a térdem, hogy alulról jobban belé feszüljek. Néha neki-neki csapódva mozogtam benne, de teljes némaságban. Már a kinti nő kíváncsisága sem érdekelt, hadd legyen részese egy kiadós szexnek.

Miután Démonka elfojtva nyögdécselt, a száját betapasztó kezem lecsúszott az öléhez, és a csiklóját kezdtem masszírozni. Válaszként halk sóhajok szakadtak fel, de már nem fogtam vissza magam. Pár húzás és mozdulat után megremegett előttem, majd a csempén támaszkodva reszketni kezdett. Csendben zihált, de finoman löktem rajta párat, hogy meglovagoljam a hullámait. Végül megálltam, feszesen lüktettem benne. Éreztem, hogy nekem sincs sok hátra.

Kezdett idegesíteni a hallgatózó nőszemély, újra bevillantak a kérdések: „Ez a csaj sosem akar kimenni? Végighallgatja a teljes repertoárt? Megtapsoltassuk magunkat, netán újrázzunk? Biztos azért sminkeli magát ennyire, mert ezt a pofátlan kíváncsiságot lehetetlenség elfedni."

Démonka kihasználta a pihenőt: lecsúszott rólam, és megfordulva leült elém. Határozottan rászívott a farkamra, és kitartóan játszani kezdett a golyóimmal. Tényleg nem kellett sok, hiszen az egész napi visszatartásom végre elengedhettem. Néhány húzás után hatalmasat robbantam a szájába, alig bírta nyelni. A loboncába kapaszkodtam, a hajcsomókat markolva remegtem. Nem kímélt: olyan érzékenyre szopta a makkom, hogy majdnem felordítottam. Minden cseppet kiszívott, de még utána is megmasszírozott a nyelvével, hátha maradt bennem némi utánpótlás.

Alig bírtam állni a lábamon, remegtem, miközben a fülke falain támasztottam meg magam. Egy izgató makkcsókkal engedett el, aztán elém állt. A szeme elégedetten csillogott, majd a karjaival átkulcsolta a nyakam. Halk puszit nyomott az arcomra és a nyakamra. Kezemmel intettem neki, hogy cseréljünk helyet, menjen ő előre. Démonka kilesett, majd nevetve résnyire nyitotta az ajtót:

– Gyere, tiszta a terep!

Miután óvatosan kilestem, akkor vettem észre, hogy senki sem állt a mosdók előtt.

– Hová tűnt ez a nő? – lepődtem meg.

– Milyen nő? Ja, az már rég kiment! Nem hallottad? – nevetett.

– Nem. Mással voltam elfoglalva. Ha ezt tudom...

Nevetve vágott hátba, kicsit lökött is rajtam:

– Aha, persze! Inkább siess kifelé, mielőtt bejön valaki és itt talál!

Gyorsan észhez tértem, és máris az előtérbe léptem. Szerencsémre épp jókor, mert alig egy másodperc múlva egy nő nyitott be. Felsóhajtottam magamban: ezt megúsztuk!