Házinyuszi (Hangulatkeringő - 1. rész)

Csak előre!

A hétvége eseménytelenül telt. Volt, amikor Misty eszembe jutott, de azzal hűtöttem le magam, hogy biztosan többet képzelek bele, mint ami valójában.

Vasárnap este levelet kaptam. Persze nem tőle, mert minek is írna, hiszen ki volnék én neki? Csak az egyik játékszere. Különben is van párja.

Az emailt a vakációról hazatért exbarátnőm küldte, benne a swingerrel kapcsolatos tudnivalókkal, helyekkel, szabályokkal. Nem fogta rövidre, sok hasznos tippet adott egy magamfajta kezdőnek. Elgondolkodtam: „Vajon mennyire jön be majd Mistynek ez az életforma? Rákap, esetleg megutálja? Hiszen más dolog elképzelni valamit, és megint más megvalósítani azt."

Gondolataim az épp aktuális macska-egér játékunkra terelődött. „Hülye taktikát folytatunk, már ha a szótlanságot annak lehetett nevezni. Ez a 'ki bírja a másikat addig húzni, amíg az meg nem törik' módszer elég kétélű: vagy meghajlik valamelyikünk (valószínűleg én), vagy ellaposodik a kapcsolatunk, később pedig érdektelenné válunk egymás felé. Kizárt, hogy ez hosszútávon fenntartható legyen. Már ha tényleg játékról volt szó, és nem én komplikáltam túl. Eszembe jutottak a katonák, akik árkokból lőttek egymásra. Végül ők sem vertek gyökeret a fronton, valamelyik irányba eltolódtak az erőviszonyok.

Annak ellenére, hogy hány nőt ismertem eddig, egyik sem volt ilyen kemény dió. Vele szemben tényleg fel kell kötni a gatyám. Ráadásul nekem kellene kezdeményezni, mert tudja, hogy hétfőtől bármikor swinger-hírt kaphatok. Tehát várja, hogy szóljak, hiszen nem buta nő. A francba! Megint én húztam a rövidebbet. Nagyon okos!" – bosszankodtam magamban.

„Rendben, de nem fogom pincsiként várni hétfőn. Majd szólok neki szerdán, hogy másnap lesz a páros este. Ha rugalmas, és tényleg el akar jönni, szakít rá időt. Vagy esetleg rá egy hétre. Kiderül. Hátha szerdáig mégis ő lép először."

Hétfő reggel alig vártam, hogy beérjek, kíváncsian vártam, mi történik aznap. Közben elhatároztam, hogy munka után személyesen fedezem fel a legjobban ajánlott helyet. Persze a Google térképen már előre lecsekkoltam, de a saját szememmel is látni akartam a klubot. A weboldaluk szerint nagyon elegáns szobáik, belső tereik vannak.

Ekkor libbent el mellettem Misty egy fekete-fehér csíkos ruhában, de szó nélkül tovább sétált. A színösszeállításon már meg sem lepődtem, abszolút kifejezte a kettős játékát. Még felmerült bennem a gondolat, hogy az ismerősi körében talán egyszerre halt meg valaki és született újjá, de ezt a morbid gondolatot elhessegettem. Formás lábait azért alaposan szemügyre vettem, nem lehetett kihagyni a megtekintésből.

„Szóval még mindig játszod a távolságtartót? Rendben, ahogy akarod" – nyugtáztam magamban, és tovább nézelődtem a klub lapján. Nyitva tartás, árak, megközelítés – minden infó a rendelkezésemre állt. Már csak két napot kellett várni, és váratlanul ledobni a bombát. Biztos voltam abban, hogy addig úgysem szól hozzám. Inkább nekem kellett kibírnom, hogy ne csorgassam a nyálamat, hiszen én voltam az áldozat, akit ez a szemérmetlen nőszemély a látványával kínzott.

Munka után a kocsival tettem pár kört a kiszemelt helyen és környékén. A ház semmiben nem különbözött az utcaképen látottaktól. Impozáns épület volt, de mégsem túl feltűnő. Abszolút illett a környék villái közé. Pár percnyi autós keringőzés után hazamentem.

A keddi nap eseménytelenül telt, a gaz csábítót nem láttam. Első napot ezzel kipipáltam. Este, tervekkel a fejemben tértem nyugovóra. Kiötlöttem, mit írok neki, hogyan és mikor megyünk oda. Bár Misty esetében a tervem csupán álomnak tűnt, mert ki tudja, aznap milyen lábbal kel fel? Csak abban bízhattam, hogy követi a megállapodásunkat, de így is benne volt a pakliban, hogy visszamondja, az utolsó pillanatban gondolja meg magát. A kifogását ráfoghatja a napsütésre, vagy épp az esőre, netán egy kósza légydöngicsélésre.