A ficsúr nekem adta a számlát, amin meglepődtem az eddigi bánásmódja után, hogy ezúttal észrevett. Persze a szemét továbbra is Démonkán legeltette. Megnéztem a végösszeget: ha nem is aranyárban mérték, de elég sokba került az ebéd. A pontosan kiszámított összeget a számla mellé tettem, és csak annyit fűztem hozzá:
– Köszönjük!
Mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam, de Misty kapcsolt, és a pénzt a mindent elpusztító mosolyával emelte fel, majd nyújtotta át neki:
– Köszönjük!
– Nagyon szívesen, bármikor örömmel látjuk viszont!
„Örömmel, mi? Ennek is csak a dugáson jár az esze!" – húztam el a szám szélét, de már nem szóltam semmit erre a pofátlanságra. Még jó, hogy nem adta át a névjegykártyáját Démonkának.
A karom nyújtottam, és az asztal másik oldalán lévő kijárat felé indultunk. Ahogyan Misty mellettem lépdelt, éreztem, hogy a csípőjét a megszokottnál jobban mozgatta. Átláttam a trükkjén és tudtam, mire ment ki a játék: hadd csorogjon a macsó nyála.
– Gonosz vagy, de tetszik! – súgtam a fülébe elégedetten.
Nem néztem hátra, de biztosra vettem, hogy a srác a következő napokban elég sokszor fog gondolni Démonka kidomborított, formás hátsójára.
أنت تقرأ
Házinyuszi (Hangulatkeringő - 1. rész)
عاطفيةMilyen egy jó játékos? Bevállalós, merész, kalandvágyó, és cseppet sem szégyellős. Misty, a cég üdvöskéje pont nekem való. Kellően szemtelen, hogy bármikor elkapjam egy menetre. Vagy többre. Munkaidőben vagy azon kívül, és még a swingertől sem fél...
