– Mit mond a térkép, mennyi van hátra? – jött közelebb Démonka.
– Csak nem sietsz valahová? – húztam el a telefont, miután megnéztem, merre kell mennünk.
– Nem, de eltévedni sem szeretnék.
– Bízd ide magad, nem fogunk eltévedni! – legyintettem fölényesen.
– Komolyan mondod, hogy odatalálunk? – nézett rám kétkedve.
– Persze, itt a sarkon jobbra kell fordulnunk – mutattam az irányt.
– Jobb, ha én nézem a térképet, már látom.
– Azt hiszed, hogy nem elég jó a memóriám? Vagy netán tévedne a GPS? – álltam meg, mire visszafordult:
– Ó, nem is tudom, ki felejtette el a múltkor a megbeszélésünket.
– Milyen megbeszélésünket?
– Hát ez az! Erről beszélek!
– Nem is volt megbeszélésünk! – ráztam a fejem.
– Lett volna, csak ugye a szemeidet megint máshol hagytad.
– És ugyan ki tereli el mindig a figyelmem? – fordultam felé szemrehányón.
– Hát nem is én! – legyintett, majd elindult. De nem hagytam magam, és utána kiáltottam:
– Persze, mert Miss Tökéletes sosem hibás! Ó, várj csak! Ki nem küldte el az emailt?
Úgy libegett előttem, mintha meg sem hallotta volna, mit mondtam. Miután átmentünk a zebrán, annyira loholni kezdett, mintha csak elkésne valahonnan.
– Nem várnál meg? Lassítanál? – szóltam utána.
– Ó, csak nem a nyugdíjas klub elnöke reklamál? – fordult vissza. – Járókeretet ne adjak?
– Csak nem lekésed a célszalagot? A végén még megnyered a maratont! – lihegtem.
– Ha ilyen tempóban haladunk, a park ásít egyet, és elmegy aludni. Mire odaérünk, talán már nem is lesz ott – viccelődött.
– Megvár az minket, ne aggódj! Rohanni meg nem fogok a kedvedért! Ez nem séta, hanem rohanás!
– A tötymörgés sem séta! – vágott vissza morcos arccal.
– Akkor találjuk meg a közös tempót! – nyújtottam utána a kezem. Kissé hevesen, de hajlandó volt elfogadni, és belém karolt.
– Rendben, de ne húzz vissza! – figyelmeztetett
– Te meg ne vonszolj! És ahelyett, hogy veszekednénk, inkább nézzük a kirakatokat és épületeket.
– A kirakatok olyanok, mint otthon, mit nézzek rajta?
– Mondjuk a ruhákat? Te hogy nem tudod élvezni a sétát?! Felőlem akár a napot is nézheted, csak lazulj már kicsit! Ráérünk, az idő szép...
– Jól van, értem – morcoskodott kicsit.
Egy gyors puszit adtam az arcára, amitől mintha megenyhült volna, és halvány mosolyra húzta a száját. Pár lépéssel később a fejét a vállamnak döntötte, majd csak annyit mondott:
– Sétálunk csak úgy. Ilyet eddig még nem csináltam. Érdekes... Tudtad, hogy nem is olyan rossz veled?
YOU ARE READING
Házinyuszi (Hangulatkeringő - 1. rész)
RomanceMilyen egy jó játékos? Bevállalós, merész, kalandvágyó, és cseppet sem szégyellős. Misty, a cég üdvöskéje pont nekem való. Kellően szemtelen, hogy bármikor elkapjam egy menetre. Vagy többre. Munkaidőben vagy azon kívül, és még a swingertől sem fél...