Egyszerű, mégis bonyolult

3.fejezet

Nem tudom pontosan, hogy mikor, de elalszom. Másnap miután sikerül kikelnem az ágyból, egyből a fürdőbe sietek készülődni. Miután késznek nyilvánítom magam, lemegyek a konyhába reggelizni.

- Jó reggelt -köszön Avery.

- Neked is -mondom kedvesen.

- Ebben akarsz menni suliba? -érdeklődik.

- Igen, baj?

- Nem, igazán jól áll -mosolyog.
Furcsa ez nekem, semmi beszólás, itt valami gond van, de nem firtatom a dolgot. Elfogyasztom a reggelimet, majd sietek is a buszhoz.

- Ha akarod elviszlek -kiált utánnam növérkém, ugyanis épp akkor készültem kilépni az ajtón.

- Mitől vagy ilyen kedves? Csak nem megint leszidott anya? -kérdezem gyanakvóan.

- Nem lehetek kedves az én aranyos testvérkémmel? -kérdezi.

- Te nem szoktál csak úgy kedves lenni -jegyzem meg gúnyosan.

- Akarod, hogy elvigyelek vagy sem? -kérdezi flegmán. Na ez az igazi Avery.

Kibírta, hogy tíz percig kedves volt, ez már haladás.

- Nem akarom, hogy Adam egyedül utazzon. Inkább megyek vele busszal. -felelem.

- Őt is elviszem -ránt vállat.

Egy bólintással jelzem, hogy nekem így megfelel, ezután pedig elindulunk közösen. Beszállunk Avery kocsijába, majd indulunk is Adam után.

Avery kocsijában, mint mindig most is bömböl a zene. Olyan zene amit én legszívesebben elkerülnék messziről, mint szinte semmiben, úgy ebben sem egyezik az ízlésünk.

- Hé, miért húztad le? -szól rám miután kicsit lejebb húztam ezt a hangzavart.

- Azért, mert ez a szám szar, és megsüketülök mellette -válaszolom.

- Ne panaszkodj annyit, inkább örülj, hogy elviszlek -vágja rá.

- Senki se kért meg rá, hogy elhozz! -emelem meg a hangom.

- Min veszekedtek már megint? -száll be a kocsiba Adam.

- Csak a szokásos -forgatom meg a szemem.

Adam már jól ismer minket, tudja, hogy milyen a kapcsolatunk. Folyton veszekszünk, még a semmin is.

- Szia Adam -köszön kedvesen Avery. Mindig ezt csinálja, mikor jön valaki játsza az ártatlant.

- Kössz, hogy elviszel -mondja Adam, szintén kedvesen. Mindig is tisztelettudó fiú volt, és nagyon kedves. Avery példát vehetne róla.

Avery csak egy mosollyal válaszol, majd ismét elindítja a kocsit, és elindulunk az iskola felé. Szerencsére Adam miatt már azt az iszonyat zenét sem bömbölteti.

- Miss Fisher még mindig tanít? -érdeklődik nővérkém, majd a visszapillantón keresztül Adam-re pillant. Egyértelmű, hogy tőle várja a választ.

Avery-nek más történelem tanárnője van, Miss Fisher csak egy évig tanította, de elmondása szerint az-az egy év is bőven elég volt. Senki se szereti Miss Fishert.

- Sajnos még igen. De ezt a két évet csak kibírjuk valahogy -sóhajt Adam.

- Ügyes vagy te, valahogy elviseled -mosolyog Avery.

Fúj. Mi folyik itt? Remélem nem flörtölni próbál a legjobb barátommal.

- Kár, hogy ez rólad nem mondható el -jegyzem meg gúnyosan. Habár a fiúk körében elég "híres", tanulás szempontjából nem valami nagy szám. Tavaly majdnem megbukott, két tantárgyból, de valahogy összeszedte magát év végére.