Egyszerű, mégis bonyolult

16.fejezet

Beléptem a szobába, majd a szekrényem átkutatva meg is találtam, a kedvenc fekete fürdőruhámat. Szeretek fürdeni a medencében, de csak akkor amikor nincs itt senki. Szégyenlős típus vagyok, és szerintem az is maradok. Amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem, majd egy törölközőt magamra tekerve kiléptem ismét a házból. Az összes szempár rám szegeződött. Gondolom furcsálhatták a megjelenésem, mivel úgy szorítottam magamon azt a törölközőt, mintha alatta meztelen lennék.

- Na megjött a szégyenlős is -kuncogott Avery.

- Nem mindenki szereti mutogatni magát -vágtam vissza, majd fejben hozzátettem, "úgy, mint te."

- Gyere..Nagyon jó a víz -mosolyog felém Owen.

Oké, most vagy soha.. Végül is csak egy törölközőt kell le vegyek, és bemásszak a vízbe, nem olyan nehéz feladat ez.. Menni fog..

Leültem a medence elé, majd egy nagy levegőt vettem, mielőtt még bármit cselekedtem volna Adam megszólalt.

- Fordulj el -szólt oda Owennek. - Csak azért, mert miattad szégyenlős -tette hozzá, miután én furcsán néztem rá. Owen nem ellenkezett, inkább elfordult.

- Ezesetben te is fordulj el -intéztem szavaim Adam-nek. Előtte még szégyenlősebb vagyok.

Nem mondott semmit, csak eleresztett egy félmosolyt, majd megfordult. Én gyorsan lekaptam magamról a törölközőt, oldalra dobtam és beugrottam a vízbe, mielőtt még bármelyik fiú felém fordult volna.

- Ekkora drámát csapni -forgatta a szemét Avery. - Na játszunk végre? -kérdezte, majd a kezében tartott labdát felém dobta, amit én sikeresen el is kaptam.

- Játszunk -mondta lelkesen Owen. Bár én is ilyen lelkes lennék...

- És, hogy lesznek a csapatok? Fiúk a lányok ellen? -kérdezi Adam.

- Na nem.. én nem leszek vele -mutat felém Avery. Nem mintha én szívesen lennék az ő csapatában..

- Jó,akkor legyen úgy, hogy én leszek Lizivel, ti meg ketten -karolja át a vállam Owen.

Senki nem ellenzi Owen javaslatát, bár Adam-nek látszólag még mindig nem szimpatikus Owen, de ő sem mond semmit. Elkezdődik a játék, aminek az a lényege, hogy míg dobáljuk egymásnak a labdát az nem eshet a vízbe. Sokáig elég szoros az állás, de sajnos Adamék nyernek. Én nem vagyok egyáltalán csalódott, sőt jót nevetek az egészen.
Tudom magamról, hogy nem vagyok egy sportember.. minden ami a sporttal kapcsolatos én abban rossz vagyok, viszont Owen kicsit mérges. Ahogy észrevettem elég maximalista, imádja a győzelmet.

- Ne légy ideges..talán legközelebb nyertek -szól Adam nyugodtan Owennek, de még így is érezhető volt hangjában a csöppnyi gúny. "Támadása", vagy nem is tudom minek nevezzem, látszólag nem nekem szólt, hanem a mellettem úszkáló Owennek.

- Ha legközelebb is Elizabeth lesz a csapattársa, akkor nem hiszem, hogy nyerni fog -szólal meg Avery is. Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Bár most Adam és Avery vetekednek egymással ebben.

- Nem az a lényeg, hogy ki nyer, hanem az, hogy jól érezzük magunkat játék közben -rántok vállat, megosztva többiekkel napi bölcsességem.

- Jaj, ne gyere itt a szent beszéddel -horkant Avery. - Két opció van, vagy győztes vagy, vagy vesztes -ránt vállat vigyorogva.

- Lehet a csatát megnyertétek, de a háborút még nem.. visszavágót követelünk -karol át ismét. Miért beszél többes számban? Nekem megfelel a másodhegedűs szerep is..