Egyszerű, mégis bonyolult

19.fejezet

- Mi van? Szerintem nem értettem jól -nevetem el magam kínosan.

- Ezesetben megismétlem. Flörtölni fogok veled -villantja ki hófehér fogait.

- De miért? Én... ugye most szórakozol? -akadok ki egy kicsit.

- Nem szórakozom, sosem voltam még ilyen komoly -néz mélyen a szemembe. - Azért fogok veled flörtölni, hogy sikeresen legyen a terved, és Adam végre a tied legyen.

- Ha flörtölnél velem, az miben segíti tervem? -értetlenkedem.

- Ejnye Lizi, hát tényleg nem érted? -teszi fel a költői kérdést, amire én nemlegesen megrázom a fejem, ennek hatására folytatja mondanivalóját. - Van olyan szituáció amikor nagyon is hasznos tud lenni egy felesleges harmadik -kezdi el magyarázni, de nekem még mindig nem tiszta. - Ha Adam meglátja, hogy flörtölök veled akkor jobban felfog rád figyelni, higgy nekem.

- Szóval azt akarod mondani, hogy ha te flörtölni fogsz velem akkor Adam ezáltal ráébred, hogy mit is érez irántam és tenni fog valamit, hogy megakadályozza azt ami köztünk van? -világosodom meg.

- Pontosan -bólint.

   - Na és miért akarsz segíteni? Neked mi hasznod származik ebből? -kérdezem meg, ami igazán érdekel, ha cserébe kérni fog valami olyat amit nem tudok, vagy nem akarok teljesíteni, akkor nem kérem a segítségét.

- Azért szeretnék segíteni, mert ilyen jó szívem van -teszi kezét szívéhez, hogy még hitelesebb legyen. - Olyan leszek, mint kupidó, összehozom a szerelmeseket. És mivel ilyen jófej vagyok, csak neked és csak most, teljesen ingyen segítek -vigyorog.

- Nem is tudom... mi van akkor, ha rosszul sül el? -kezdek el aggodalmaskodni.

- Virágszálam, ennél rosszabb helyzetbe már nem kerülhetsz -veregeti meg a vállam.

Gondolom ezt azért mondta, hogy megnyugtasson, de én egyáltalán nem lettem nyugodtabb. Igenis történhet rosszabb, például az, hogy Adam a végén annyira megsértődik rám, hogy nem akar velem majd szóba állni. Ezt pedig nagyon nem akarom...

- Na mit mondasz? Vigyázz, mert az ajánlatom csak huszonnégy óráig érvényes -figyelmeztet.

Nagyon töröm az agyam, fogadjam el, vagy ne fogadjam el, ez itt a nagy kérdés. Ha elfogadom és jól sül el a dolog, akkor még az is lehet, hogy áldani fogom Owen nevét. Ha rosszul sül el, akkor viszont átkozni... Viszont, ha visszautasítom az ajánlatát az sem jobb megoldás, akkor ugyan úgy néznem kell majd Adam és Avery románcát, ami valljuk be nem túl kellemes, sem a szememnek, sem pedig a szívemnek.

 - Benne vagyok -mondom határozottan. Megpróbálom nem túl aggódni a dolgokat, lesz ami lesz.

- Zene füleimnek -hunyja le egy pillanatra szemeit. Aztán felém fordul mosolyogva. - Nem fogod megbánni, higgy nekem. Mire hazamegyek Adam már a te barátod lesz.

- Legyen igazad..

- Nekem mindig igazam van -néz a gerlepár felé, majd hirtelen visszafordul felém. - Akkor kezdődjön a móka -borzolja össze hajam, majd kezemet megragadva kezd el húzni. hétra a teraszra.

- Mégis minek jöttünk ki? Adam és Avery ott van bent, hogy fogják látni, hogy mi "flörtölünk", ha még a közelükben sem vagyunk?

- Úgy, hogy mindjárt utánunk jönnek, Adam minket nézett amikor összeborzoltam a hajad -magyarázza.

- Kétlem, hogy utánunk jön -sóhajtok, ez hülyeség, Adam sosem jön..

- Hát ti meg mit csináltok itt kint? -sétál mellénk Adam. Az eszem megáll, ennek az idegesítő cserediáknak tényleg igaza volt...