Egyszerű, mégis bonyolult

14.fejezet

- Akkor Adam most a te barátod vagy a nővéredé? -érdeklődött Owen, amint egymás mellett sétáltunk.

- Honnan tudod a nevét? -kiváncsiskodtam, hisz nem emlékszem rá, hogy valaha is meg említettem volna neki Adam-et.

- Avery mondta el, mikor elvonultatok Adammel mi is elkezdtünk beszélgetni...

- Furcsa, hogy nem dicsekedett vele.. -motyogom. - Adam csak a legjobb barátom, ő Avery pasija -válaszolok az előbb feltett kérdésére.

- Hm.. ezt jó tudni -motyogja.

- Mi? -kérdezek vissza, mert nem teljesen értettem.

- Semmi.. Hova is megyünk most? -tereli a témát.

- Hát elsőnek elmegyünk egy cukrászdába, mert már rég ettem valami édeset, aztán meg.. attól függ te mit szeretnél látni, bemutathatom az itteni múzeumot, könyvtárat, állatkertet.... Mit szeretnél látni? -fordulok felé.

- Mindent -mondja lelkesen. Elfintorodom, ha mindent látni akar azzal eltelik az egész nap.. nem így terveztem. Nem vele akartam eltölteni a szombatot.     - Most mit fintorogsz? Nem úgy volt, hogy megmutatod a várost? Azt hittem az egész napodat nekem szántad -sóhajt szomorúságot tettetve.

- Jó, legyen. Megmutatok mindent -sóhajtottam beletörődően.

Ezután Owen ajkain levakarhatatlan mosoly díszelgett, mindaddig amíg hozzá nem tettem ezt...

- De meghívsz valami finom sütire..

Hamar a cukrászdához értünk, pontosabban ahhoz a bizonyos cukrászdához, ahol Adam szülei dolgoztak. Nem tehetek róla, a lábam csak úgy magától jött, ez a kedvenc helyem..

- Aranyom, hogy vagy? -jött mellém Adam anyja, majd adott egy nagy puszit és megölelt. Viszonoztam kedves gesztusát, majd a mellettem ácsorgó, kissé meglepett fiúhoz fordultam. - Owen bemutatom neked Adam édesanyját, Maryt.

- Na.. ne így mutass be, már olyan mintha a te anyád is lennék, úgy szeretlek, mintha az én gyerekem lennél -ölel szorosabban magához Mary. Én erre csak elmosolyodom, én is második anyámként tekintek rá. Nagyon szeretem Adam szüleit, és mint látható ők is engem.

- Jó napot -mosolyog a fiú. Mary alaposan végigméri őt.

- Ő a barátod? -kérdezi, és pontosan tudom, hogy a barát alatt nem szimpla barátot ért.

- Nem, ő a cserediák aki nálunk fog lakni egy darabig -felelem, mire mintha egy kicsit megnyugodna, bár nem tudom miért zavarná, ha ez a srác mégis a barátom lenne.

- Adam miért nem jött? -teszi fel az újabb kérdést, már sokkal vidámabban.

- A barátnőjével van -válaszolok tömören.

- Mindig azzal a kis libával van.. -motyogja, de mikor meglepetten felé kapom tekintetem, gyorsan hozzáteszi.     - Mármint..gyertek üljetek le -int az asztal felé kezével, mi pedig követjük és helyet foglalunk egy szabad asztalnál.

Én palacsintát rendelek, Owen pedig valamilyen habos süteményt, aminek nem tudom a nevét, de nem is nagyon érdekel.. utálom a tejszínhabot...

Mary miután felírta a rendelésünket, mosolyogva magunkra hagy, és ekkor bekövetkezik a kínos csend. Mivel még nem igazán ismerjük egymást, így nem nagyon van közös témánk.

- Szép hely, otthonos -néz körbe.

- Igen, ez a kedvenc helyem. Mindig ide járunk Adammel, van mikor segítek is -mondom mosolyogva.