Egyszerű, mégis bonyolult

2.fejezet

Másnap elég jól kelek, fejembe veszem, hogy kicsit több jelet fogok adni Adam-nek, hogy végre észre vegye, hogy többet érzek iránta mint barátság.

- Felébredt a múmia -gúnyolódik szeretett nővérkém, amint leértem a konyhába. Mindig ilyen kis kedves reggelente.

- Igen, látom, hogy fent vagy! -mosolygok rá, majd kiveszem a hütőből a vajat és a sonkát, aztán asztalhoz ülök, kezembe veszem a kenyeret, majd nekikezdek reggelim elkészítésének.

- Pedig akartam mondani, hogy elviszlek suliba, de ha ilyen undok vagy akkor menj gyalog -ránt vállat.

- Oké -mondom unottan.
Nincs szükségem rá...

- Én a helyedben átöltöznék, az a kék felső borzasztóan áll -mondja, majd felkapja a kocsija kulcsát és kilép a konyhából.

Ennyit az önbizalmamnak. Gondolom, majd miután végeztem a reggelivel, felkapom a kabátom és már indulok is táskámmal a hátamon.

Nem öltözöm át. Nem fogom megadni neki ezt az örömet.

Mint mindig most is rengetegen vannak a buszon, de nem érdekel, mert aki igazán számít az itt van, és épp most foglal helyet mellettem.

- Hogy aludtál? -kérdezi vidáman.
Olyan figyelmes...

- Jól és te? -érdeklődöm.

- Egész jól. Ugye ma nem írunk dolgozatot? -vált témát.

- Nem -nevetem el magam.
Sose tudja mikor írunk dolgozatot, mindig én figyelmeztetem előtte.

- Jaj, de jó -sóhajt.
- Új felsőd van? -érdeklődik.

- Nem, miért?

- Még nem láttam rajtad, nagyon jól áll -mosolyog. Ez a mondat nekem is mosolyt csal az arcomra. Máris jobb lett a kedvem.

- Avery szerint nem áll jól -mondom ki hangosan amit gondolok, pedig nem szerettem volna vele megosztani ezt az információt. Mondjuk Adam tudja, hogy a nővéremmel milyen a kapcsolatom, de ettől még nem szeretem reklámozni a dolgot.

- Ne hallgass senkire, már mondtam. Vedd fel azt amit akarsz, neked minden jól áll!

Ezután a kis párbeszéd után nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Pedig sokáig próbálkoztam, vagy négyszer is kinéztem az ablakon, de nem tudtam visszafogni magam, akkor is mosolyogtam. Jól estek szavai, nagyon is. Adam mindig is ilyen volt. Mindig bíztatott, dicsért és meghallgatott ha kellett.

Emlékszem hatodikban, a tanárnő mondta, hogy jelentkezzek egy rajz versenyre. Nem volt nehéz feladat, hisz itthon kellett elkészíteni a rajzot, majd ha elkészült el kellett küldeni. Akkor se volt sokkal több önbizalmam. Adam volt az egyetlen aki bíztatott, hogy igenis jelentkezzek. Avery azt mondta, hogy semmi értelme, hisz nem tudok rajzolni. Pedig egy hatodikoshoz képest elég szépen rajzoltam. Mondjuk nem csodálkozom azon, hogy megpróbált lebeszélni a dologról. Avery folyton ezt csinálta, ha valamiben jobb voltam mint ő megpróbálta elhitetni velem, hogy szar vagyok. Igaz már jól ismertem, de ettől függetlenül amit mondott egy kicsit elbizonytalanított, mint mindig, de miután Adam megzsarolt, azzal hogy ha nem jelentkezek a rajz versenyre akkor többet nem szól hozzám, nem is volt kérdéses, egyből jelentkeztem. Végül jól tettem, mert megnyertem a versenyt.

Sajnos Avery szavai mindig hatással voltak rám, és lesznek is. Mégis csak a testvérem. Ráadásul jól tudja manipulálni az embereket.

- Min gondolkozol? -zökkent ki, Adam. Ez nálam már szokás, gyakran elkalandozom. Elmerülök a gondolataimban. "Mindent is" képes vagyok túlgondolni.