Egyszerű, mégis bonyolult

30.fejezet

Owen szemszöge

Nem tudom mit gondoltam, amikor megtettem azt amit nem kellett volna. Nem szabadott volna megcsókolnom, de nem bírtam türtőztetni magam. Azok a piros, kívánatos ajkak, és az a sok felesleges mondat, ami elhagyta a száját. Annyira mérges volt, hogy még a szemöldökét is megemelte enyhén, ezt látva pedig csak még jobban akartam. El se tudom mondani, hogy mióta fantáziálok már erről.. Igazából még én magam sem tudom, csak egyik napról a másikra döbbentem rá arra, hogy minden vágyam az, hogy megcsókoljam ezt az idegesítő, barna szépséget. És, hogy hogyan sikerült végre elég bátorságot gyűjtenem hozzá? Fogalmam sincs...

Hihetetlen vagyok, még csók közben is ilyeneken agyalok..

- Megvagy...tok... -szólal meg hirtelen egy női hang, de a mondandója végére elég halkra vette a hangerőt. Gondolom miután észrevette, hogy éppen mit csinálunk, neki is elállt a lélegzete. Elizabeth is feleszmél, és amennyire csak tud távol tol magától. Tekintetünk egyből találkozik, de semmit nem tudok leolvasni arcáról. Érzelem mentes, de szapora lélegzete kicsit árulkodó. Tekintetem véletlenül le téved ajkaira, mely most még pirosabban csillog. Igaz még csak egyszer izlelhettem meg, de már most úgy érzem, hogy nem tudok betelni velük. - Elnézést, nem akartam zavarni -köszörüli meg a torkát a lány, majd zavartan, kissé sietős léptekkel távozik.

És most jön az a része, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Kettesben maradunk, és bekövetkezik az a bizonyos kínos csend. Most két lehetőség van, vagy megpofoz, vagy... nem, itt nincs vagy. Mindenképpen meg fog ütni.

De meglepetésemre nem ez történik, csak egyszerűen faképnél hagy, mindenféle magyarázat, vagy veszekedés nélkül. Ez most azt jelenti, hogy nem haragszik rám? Vagy talán az is lehet, hogy titkon ő is élvezte a csókot, és... nem. Jobb ha nem kergetem magam felesleges ábrándokba.

Pár perc után én is követem és visszamegyek a többiekhez, ugyanis időközben még a játéknak is vége lett. Tekintetem végigvezettem a társaságon egy bizonyos személy után kutatva. Miért keresem őt mindig? Állj már le, Owen! Egy másik csávóba szerelmes. Térj észhez... Sajnos nem tudok normálisan gondolkodni a közelében, és nem szívesen ismerem be magamnak, de nyilván nem vagyok hülye.. magam is tudom az okát.

A nézelődés nem tart sokáig ugyanis hamar kiszúrom őt a tömegben, és ahogy általában mindig, most is akadt társasága. Adam pofánrúglak egy nap Herris. Miért van mindig ez a csávó a közelében? Esküszöm rosszabb mint a kullancs. Miért nem tud csak úgy leakadni róla? Mindenki jobban járna akkor... Ahogy egyre jobban figyelem őket annál jobban idegesít a tény, hogy helyettem most Adam nyújt neki kellemes társaságot, legalábbis Adam vigyorgó képe erre ad következtetést. Miért kell ennyit vigyorogni? Mi lehet olyan vicces? Valahogy én nem vagyok ennyire jó hangulatban, mint ő. Esetleg akkor tudnék mosolyogni, ha az öklöm végre találkozhatna az arcával. Na tessék, alig említem meg már vigyorognom kell a gondolatra..

- Elhiszem, hogy zavar -szólal meg mellettem ugyanaz a lány, aki megzavart minket csók közben. - Engem is zavarna a helyedben, de szerintem nem tud róla, hogy mi van köztetek -próbál együttérző lenni velem, de csak azt éri el ezzel, hogy egy ördögi mosoly csúszik ajkaimra, ugyanis hála neki kitaláltam valamit.

- Igen, tényleg zavar. Éppen ezért is teszek valamit ellene -avatom be egy kicsit, de nem várom meg amíg kérdez, helyette inkább elkezdek sétálni a beszélgető páros felé.

- Mindenhol téged kerestelek -szólalok meg amint melléjük értem, majd egy laza mozdulattal átkarolom Elizabeth vállát. Természetesen azt a reakciót kapom, amire számítottam. Megdöbben, de nagyon...