Egyszerű, mégis bonyolult

28.fejezet

Ezután még játszottunk pár kört, aztán
a tanár és pár diák elsétált a közeli üzlethez, a többieket pedig addig visszaküldték a szobájukba.
A "lakótársam" is elment a többiekkel a boltba, így egyedül uralom a szobát. Élvezem a csendet, mindaddig amíg kopogtatást nem hallok az ajtó felől. Van egy tippem, hogy ki lehet az, csak egy valaki zargat napok óta..

- Adam? -lepődök meg, amint kinyitom az ajtót. Nem rá számítottam.

- Talán mást vártál? -kérdez vissza.

- Nem, dehogyis...csak megleptél -lépek kicsit távolabb az ajtótól, hogy be tudjon jönni. Miután ez megtörtént készülök magunk után bezárni az ajtót, de tevékenységem közben megakad a tekintetem az engem méregető cserediákkal, kinek saját kuckója pont az enyémmel szemben van, ő pedig pont most léphetett ki rajta. Nem mondom, hogy a legszebb pillantásával ajándékoz meg. De mitől ilyen mérges? Látta, hogy bejött Adam? De őt ez miért is zavarja?

- Azt mondtad, hogy én tetszem neked -kezdi amint felé fordulok, zavarodottan nézek rá.

Ennek meg mégis mi baja van?

- Micsoda? -adok hangot értetlenségemnek.

- Engem nem ismertél fel, de őt igen...

- Még mindig nem értem, hogy miről beszélsz -mondom komolyan.

- Szerelmet vallottál, engem még sem ismertél fel az előbb a játéknál, bezzeg azt a cserediákot igen -akad ki. Akkor ezért volt ismerős a másik illat is.. Az Adam illata volt..

- Ez csak egy játék -találom meg megint hangom.

- Én felismertelek volna -lép közelebb, kezével arcomra simit. - Te, hogy nem ismertél fel? -suttogja.

- Mit számít ez? -kicsit arrébb húzódom.

- Biztos vagy benne, hogy belém vagy szerelmes és nem belé? -kérdezi és megint közelebb lép, nem hagyva lehetőséget a menekülésre.

- Mit akarsz? Minek jöttél ide? Azt hiszem világosan elmondtad, hogy te nem szeretsz engem, akkor most mit csinálsz itt?

- Még én magam sem tudom -néz el egy pillanatra, de gyorsan vissza is fordul felém. - Kicsit összezavarodtam.. -suttogja. - Talán tesztelnem kéne, hogy mit is érzek irántad.

- Tesztelni? Mégis hogyan? -értetlenkedem.

Kezét ismét arcomhoz helyezi, hüvelykujjával megcirógatja, majd közelebb lép hozzám, s egy pillanat alatt tapasztja száját az enyémre. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ér véget, én pedig hirtelen azt sem tudom, hogy melyik világon vagyok.

Tényleg megcsókolt?

- Ezt lehet nem kellett volna.. -szólal meg pár perc után. - Én még mindig kapcsolatban vagyok, te meg..

- Te még együtt vagy a nővéremmel? -akadok ki. Úgy volt, hogy Avery szakít vele..

- Igen, de ezen miért lepődsz meg? -kérdezi. - Neki is elmondtad, hogy mit érzel irántam?

- Igen, ő is tud róla... és azt mondta, hogy..

- Várjunk.. tehát te beszéltél vele a hátam mögött, és gondolom meggyőzted, hogy szakítson velem -vág szavamba.

- Hát nem pont így történt, de..

- Elgondolkodtam már rajta, hogy szakítok vele, mert már nem érzem kettőnk közt azt a szikrát, de azt nem gondoltam volna, hogy te a hátam mögött már szervezkedsz vele -akad ki.

- Most meg mi bajod van? Én egy szóval se mondtam neki, hogy szakítson veled, ő maga ajánlotta fel... És nem is értem miért kezdtünk el hirtelen veszekedni, mikor az előbb még.. -befejezni sajnos nem tudom, mert megint közbeszól.

- Lehet nem kellett volna idejönnöm.. -ezzel a mondattal magamra is hagy.

Egyedül maradok megint a gondolataimmal. Kezd nagyon elegem lenni már ebből. Folyton azon jár az eszem, hogy Adam mikor, mit, miért tesz. Próbálom őt megfejteni, de egyszerűen nem megy. És most érzem azt, hogy lehet már nem is akarom. Lehet el kéne engednem... Belefáradtam a várakozásba, ahogy abba is, hogy bármit teszek az szerinte rossz. Egy olyan lányt választott helyettem -bármennyire se szeretném megbántani a nővérem- , aki meg sem érdemli. Engem meg levegőnek nézett, és akárhogy próbáltam magam észrevetetni vele, sehogy sem akart észrevenni. Azt a kis figyelmet amit kapok tőle, még az se az én érdemem, hanem a cserediáké. Miatta figyelt fel rám, de ez a kevés figyelem amit kapok tőle, nekem már nem elég. Én csak egy boldog kapcsolatot szerettem volna, és úgy éreztem, hogy Adam a megfelelő partner, de kezdem feladni ezt a hitet. Persze a szív nem felejt ilyen hamar, de mindent megteszek annak érdekében, hogy kiverjem a fejemből. Elég volt, belefáradtam.

Sosem gondoltam volna, hogy valaha is erre az elhatározásra jutok és elengedem Adam-et, de úgy látszik ennek is eljött az ideje. Nem leszek többet második. Első akarok lenni, Adam-nek pedig sosem leszek az, mert most is a csók után, egyből barátnője jutott eszébe... nem élvezhettem a teljes figyelmét. És ha már a csóknál tartunk.. nem is tudom mit éreztem közben, minden olyan gyorsan történt. Egyáltalán abban sem voltam biztos, hogy éreztem valamit közben. Engem is sikeresen összezavart.

Még egy pár órát agyaltam a dolgon, majd a tanár mindenkit kihívott a tábortűzhöz, ahol vattacukrot sütögettünk. Két embernek is magamon éreztem a tekintetét. Az egyik Adam volt, a másik pedig a cserediák. Adam-re pillantottam, aki rögtön elcsapta a fejét. Owen-re nem mertem ránézni, valamiért azt éreztem, hogy haragszik rám. Már várom, hogy mikor fog ő is nekem esni.. nem sokat kellett várjak.

- Csak nem összevesztetek? -hajol közel hozzám. Lehellete csiklandozza a nyakam, nekem pedig nagy önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne nézzek rá. Ha felé fordulnék biztos összeérne az orrunk...

- Gondoltam, hogy rá fogsz kérdezni... -és eddig bírtam, felé fordultam. - Mit érdekel? -néztem szemeibe, de el kellett csapnom a fejem, nem bírtam sokáig tekintetét.

- Csak kíváncsi vagyok -ránt vállat. - Gyere, beszélgessünk egy nyugodtabb helyen -kap kezem után, majd felhúz, és elkezd vezetni kicsit arrébb a tábortűztől.

- Mit akarsz? És ott miért nem tudtad elmondani? -bombázom meg kérdéseimmel.

- Nem hagy nyugodni a dolog.. -dől neki az egyik fának. - Láttam, hogy még a szobádban is volt, most meg még arra is képtelen, hogy a szemedbe nézzen. Mi történt?

- Beszélgettünk.. -húzom lejjebb a felsőm ujját, hogy ezzel is eltereljem a figyelmem tekintetéről.

- Megcsókolt, igaz?

Mi, ezt meg honnan tudja?

- Hogy? -kérdeztem döbbenten.

- Azért nem mer a szemedbe nézni, mert megcsókolt -magyarázza meg elméletét. Lehet mégse annyira hülye...

- Nem akarok erről beszélni -mondom, majd elindulok, de ő kezem után kap és visszaránt.

- Hogy történt? Mélyen a szemedbe nézett? Valahogy így? -kérdezte, és közelebb lépett, nem megszakítva a szemkontaktust. - Az arcodhoz és hozzáért közben? -ezután kezét az arcomhoz tette.

- Mit csinálsz? Engedj el -térek magamhoz enyhe kábulatomból. Kezemet pedig mellkasára helyeztem, hogy ezzel is eltoljam.

- Gondolom neki nem ezt mondtad. Nem próbáltad meg eltolni magadtól. -sóhajtott. - Meg biztosan nem kapott pofont se a csók után, de ha én csókolnálak meg... -elmélkedett, majd még közelebb hajolt. Orrunk összeért.

- Owen! -szólok rá, majd összeszorítom a szemem, felkészülve arra, hogy esetleg megcsókol.

- Ne aggódj, nem csókollak meg... -sóhajt. -Csak leutánoztam, hogy mit csinált a kis szerelmed, akinek barátnője van. De ha te egy ilyen fiú után akarsz futni, hát legyen..

Elhúzódik, én pedig kinyitom a szemem.

- Idióta! -kapom fel a vizet.

- Mégis hagytad volna, hogy ez az idióta megcsókoljon -vigyorog. Minden szó bennem reked, hirtelen meg se tudok szólalni. Általában mindig eszembe jut valami jó visszaszólás, de most semmi... Pár percig nézek dühösen szemeibe, de mivel nincs mit tennem, így bosszusan hagyom faképnél..