Az eszéka borzasztóan hosszúnak tűnt számomra. Elég sok idő kellett amíg sikerült végre elaludnom. Másnap körülbelül úgy nézhettem ki mint egy zombi. Hulla fáradtan érzem magam. Nagynehezen kikeltem az ágyból, aztán magamra kaptam a még tegnap este kikészített ruhákat. Első utam a fürdőbe vezetett, ahol fáradt szemmel néztem bele a tükörbe.
Tényleg úgy nézek ki mint egy zombi.
Megmostam az arcomat, aztán kifésültem hosszú barna hajamat. Úgy döntöttem, hogy ma kiengedve hagyom. Gyorsan még megmostam a fogamat, majd elhagytam a fürdőszobát. Nem sminkelem magam, így kevés időt töltök a fürdőszobában. Mielőtt még elhagynám a szobám gyorsan belenézek a tükörbe, ami a szekrényem mellett található. A fekete farmer és a fekete póló tökéletesen illik a hangulatomhoz. Hátamra veszem táskámat, majd elhagyom a szobát, és lesietek a lépcsőn. Örömmel láttam, hogy nővérkém már nem tartózkodik a házban, így feltételezem, hogy már el is ment a suliba. Amint kilépek az ajtón hamar rájövök, hogy tévedtem, ugyanis épp a kocsija mellett áll, és.. nyálmintát vesz legjobb barátomtól. Felfordul a gyomrom már így kora reggel. Szemforgatva sétálok tovább, de sajnos utánam szólnak.
- Jó reggelt -köszön Adam.
- Nektek is -integetek kínosan. Semmi kedvem most ehhez.
- Ma én viszem el suliba -mutat Adam felé, Avery. - Ha nem gond.. -teszi hozzá, de még ha gond is lenne a dolog, akkor is úgy lenne a dolog ahogy ő akarja.
- Nem, dehogy -sóhajtok, majd mennék tovább, de...
- Te is velünk jöhetsz -mondja hirtelen Adam.
Avery hirtelen rá néz, az arca mindent elárul. Nem örül neki.
- Nem kell, én megyek busszal. Úgy is szeretek buszozni -mosolygok, majd integetni kezdek, és megyek is tovább.
Séta közben beteszem fülesem, majd teszek egy nyugodt zenét. Hátha így megnyugszom. A hányingerem már kezd elmúlni, ezt jó jelnek veszem.
Tíz perc séta után elértem a buszhoz, majd öt perc várakozás után fel is szálltam rá. A buszon töltött idő most nagyon unalmas volt, hisz nem volt kivel beszélgetnem. Nem ült mellém senki. Bár nem is bánom, inkább ülök egyedül, mint egy idegen mellett.
A buszozás után még öt percet kellett sétálnom, hogy végre elérjek az iskolához. Belépve kapuin egyből észrevettem Averyt és párját. Avery épp súgott neki valamit, aztán nevetni kezdtek.
És ez még csak a kezdet... lesz ennél rosszabb is.
Annyira elvonják figyelmem, hogy nem veszem észre, hogy hova is megyek, így sikeresen neki is megyek valakinek.
- Ne haragudj -mondom egyből, majd az illetőre nézek.
- Mostanában elég sürjen nekem jössz, kezdem azt hinni, hogy direkt. -mondja James, majd végig mér.
- Csak figyelmetlen voltam, többször nem fordul elő -mondom határozottan.
- Na nem mintha zavarna, vagy ilyesmi...
- Eliza -kiált oda Adam. Felé fordulok, majd int fejével, hogy menjek oda.
Ő az egyetlen aki Elizának hív, de ezt a becenevet ritkán hallom szájából, mert általában bárányka vagyok. Anya Lizának szólít, apa pedig Lizinek, ez még gyerekkoromból maradt meg. De hogy apát idézzem "én örökké az ő pici kislánya maradok" .
Még egy utolsó pillantást vetek James felé, aztán elsétálok mellette és Adam felé veszem az irányt.
- Valami baj van? Mondott valami rosszat? -kérdezi egyből, amint odaértem.
- Nem -szólalok meg.
- De tudhatnád, ha van valami baj egyből neked szólok -mosolygok rá.
- Igaz, de azért gondoltam megkérdezem. Remélem nem baj, hogy Avery fog hozni mostmár suliba. -vált témát.
- Dehogy, csak nyugodtan, ő a barátnőd -horkantok.
- Megértem, hogy te ennek nem örülsz, de legalább megpróbálhatnád titkolni -pillant felém. - Én se voltam elragadtatva az előző udvarlóidtól -forgatja meg szemeit.
- Csak egy barátom volt eddig.
- Az is épp elég volt, őt se kedveltem! -mondja, majd elindul az épület felé.
- Mi bajod volt Tommal? -kérdezem miközben rohanok utánna. Olyan gyors léptekkel halad, hogy alig tudom utolérni.
Választ sajnos nem kapok kérdésemre, csak megy mint aki
se lát, se hall.
Tom egy eléggé magas, sportos srác volt. Barna haja és kék szeme volt. Az elején jól megvoltunk, de aztán elhanyagolt engem, nem kereste a társaságom, ennek persze oka is volt. Megcsalt. Miután erre rájöttem egyből szakítottam vele. Ő volt az első barátom, és eddig még az egyetlen is, mert azóta se találtam magam mellé egy rendes fiút.
Persze voltak akik tetszettek nekem, vagy adott esetben én nekik, de sose alakult úgy, hogy bármelyikkel is összejöjjek. Annyira egyik sem fogott meg. Kivéve Adam...
- Figyelhetnél az órára -szól rám az emlegetett szamár. Megfogadva tanácsát egyből a tanár felé néztem, aki lelkesen magyarázta a biológia leckét.
Annyira unalmasak ezek az órák, nem történik semmi izgalmas... Most is épp a harmadik szünetemnek lett vége, és arra várok, hogy belépjen a tanár és elkzdődjön egy újjabb unalmas óra. De a tanár helyett az osztályfőnök lép be.
- Fontos megbeszélni valónk van, úgyhogy figyeljen mindenki! -figyelmeztet minket. Az oszi hangjára a többiek csendet teremtettek az osztályban. Az osztályfőnöktől mindenki fél.
Mindenki érdeklődve figyelt, el se tudtuk képzelni mit akar mondani, de egy dolog biztos, megint valami hülyeséget fog mondani, ami alapból nem olyan fontos, de ő mindenből nagy ügyet csinál. Na de mit is várjunk Miss Fisher-től...
- Jövőhéten cserediákok érkeznek az iskolába, és kellene legalább tíz diák, akik önként jelentkeznének, egy-egy diák befogadására -mondja lelkesen.
Még sose láttam ilyen izgatottnak...
- Mennyi időre kellene befogadni ezeket az idegeneket? -érdeklődik James.
- Két hétre -feleli Miss Fisher.
- Természetesen akik jelentkeznek, és elszálásolnak a házukban egy diákot, azok jutalomban részesülnek -mosolyog sejtelmesen.
- Milyen jutalomban? -jön az újabb kérdés, a hátsó sorból.
- Megjutalmazom őket egy jó jeggyel. -mondja.
Tudja, hogy ezzel tud ránk hatni a legjobban. Miss Fisher-nél nehéz jó jegyet kapni, van olyan diák aki bukásra áll nála, így a hír hallatán mindenki úgy érezte magát mintha megnyerte volna az ötös lottót.
Eddig egy jelentkező sem akadt, mostmár meg szinte tolakodnak ezért, hogy felírhassák magukat arra a kis lapra, amin a cserediákok nevei szerepelnek. Vagy heten is felpattantak helyükről.
Nagyon kecsegtető az ajánlat, lehet nekem is bekellene válalnom, hogy szállást adok valamelyik lánynak. Fiú az nem jöhet szóba, a szüleim nem engednék.
A biztonság kedvéért írok egy üzenetet anyának, hogy engedné-e, ha egy idegen cserediák nálunk maradna két hétre, mert ha igen, akkor bizony én magam
is felírom a nevem arra a lapra. Szerencsére megengedte. Így fel is pattantam, majd oda sétáltam ahhoz a laphoz. Még pont volt három diák, két lány, Regina és Loretta, s egy fiú, valami Owen. A legszimpibb lány név mellé írtam az enyémet, majd visszasétáltam a padomhoz.
Ezután elkezdődött az óra, ami azt jelentette, hogy Miss Fisher újból elviselhetetlen boszorka lett, de nem érdekelt különösebben, mert ismét elkalandoztam.
Azon agyaltam, hogy hogyan is néz ki az a bizonyos Loretta Brown, aki mellé felírtam a nevemet. Remélem kedves csaj, nem valami hárpia, nem tudnék elviselni még egy hisztis lányt...
De ne gondoljunk egyből a legrosszabbra, lehet kedves. Nagyon remélem, mert ha igen akkor legalább lesz egy új barátom...
YOU ARE READING
Egyszerű, mégis bonyolult
Romance- Befejezett - Egy lány aki teljesen átlagosan éli mindennapjait, kinek csak egy igaz barátja van, és aki a nővére árnyékában él.... A nővére mindent megkap amit szeretne, és nem érdekli, hogy hogyan vagy kitől veszi el azt ami kell neki. Elizabeth...
