Egyszerű, mégis bonyolult

17.fejezet

- Owen már be is ment? -kérdezi Avery kíváncsian, egy bólintással válaszolok.

- Kár.. -teszi hozzá.

- Egyáltalán nem.. -motyogja Adam.

- Szerintem mostmár én is megyek -pattanok fel a napozóágyból.

- Nekem is ideje hazamennem -úszik a medence széléhez Adam, hogy kiszállhasson a vízből.

- Mi? Mindenki lelép? Hisz alig múlt hét óra.. -mérgelődik Avery.

- Tudjuk, hogy a kis hableánynak érzed magad, de nekünk elég volt két óra locsizás is! -forgatom szemeimet.

- Igaza van, eleget fürödtünk, nekem meg tényleg haza kéne már mennem -mondja Adam, majd fog egy törölközőt és magára tekeri. - Megyek gyorsan átöltözöm -pillant Avery-re, aki szintén kiszállt a medencéből, majd elindul, gondolom a fürdőszoba felé.

Avery addig helyet foglal a másik napozóágyon, majd rám mosolyog. Már ebből rájövök, hogy valamit akar, ezzel csak egy baj van... neki mindig hülyeségeken jár az esze.

- Mi az? -kérdezek rá végül, túlságos furdal a kíváncsiság.

- Látom sikerült összemelegedtetek Owennel -kezdi mozgatni a szemöldökét, mosolyogva.

- Akkor valamit nagyon elnéztél -ellenkezem egyből. Azt, hogy beszélgetek vele, mert muszáj, nem igazán lehet annak nevezni, hogy jóban vagyunk. Nagyon távol állunk attól, hogy barátok legyünk.. Nem mondom, mert Owen tényleg rendes srácnak tűnik, de nem tervezek felé különösebben nyitni, hisz két hét múlva elmegy innen, és az is lehet, hogy soha többé nem látom viszont.

- Jaj, ne csináld már.. Tényleg azt hiszed, hogy nem vettem észre? Tegnap is félrevonultatok beszélgetni kettesben, ma meg igazán elvoltatok. És láttam, hogy mielőtt bement volna a házba, megmasszírozott -okoskodik tovább.

Megmasszírozott? Mégis miről besz.. Jaj, tudom már mire gondol..

- Nem megmasszírozott, csak ezzel a tettével érte el, hogy figyeljek rá, mondani akart valamit, és alig tartott pár másodpercig a dolog -magyarázom. Remélem, hogy mostmár befejezi ezt az egészet. Túl fáradt vagyok most a hülyeséghez.

- Mindegy, mondhatsz bármit.. szerintem szép pár lennétek -vigyorog tovább. Már épp szólásra nyitom a számat, amikor megjelenik Adam. Átöltözött és ahogy látom a haját is megszárította.

- Ki lenne szép pár kivel? -kérdezte érdeklődve. Milyen jó füle van..

- Nem lényeg.. a barátnőd megint hülyeséget prédikál -felelem, majd felpattanok. Ideje nekem is bemenni.

- Ez nem hülyeség.. Adam mondd, hogy igazam van -fordul barátja felé, aki szegény nem tudja miről is van szó.

- Mielőtt még bármit is mondanék, megtudhatnám legalább, hogy mire adok igazat? -kérdezi szemöldökráncolva.

- Avery szerint összeillünk, Owen meg én -szólalok meg még Avery előtt. Adam kikerekedett szemekkel néz, nem kicsit lepődhetett meg.

- Ez szerintem is hülyeség.. -köszörüli meg torkát. Igazából nem lepődök meg a válaszán, tisztában vagyok vele, hogy nem kedveli Owent. Viszont az okára még mindig nem jöttem rá. Talán attól fél, hogy elcsábítsa tőle a kis szerelmét. Igen, biztosan ez lehet az ok.

- Na én most már tényleg megyek -indulok el a ház felé, mielőtt még visszakanyarodnánk az előző témához. - Szia Adam -fordulok még vissza, majd integetek az éppen indulóban lévő srácnak.