Egyszerű, mégis bonyolult

4.fejezet

- Hozok még kenyeret -pattanok fel, majd egyenesen a konyhába veszem az irányt. Igazából volt még bőven kenyér, de nem bírtam tovább a közelükben lenni.

Amint a konyhába érek kinézek az ablakon, a természet megnyugtat, de most amit látok az csak feketeség. Miért pont most van ilyen sötét kint? Panaszkodom, majd elerednek a könnyeim.

- Hé, jól vagy? -fogja meg Adam a vállam. Ezzel csak annyit ér el, hogy megijedek.

- Igen, csak sötét van -törlöm meg gyorsan a szemem, nem akarom, hogy sírni lásson. Erős akarok maradni, csak nem nagyon akar összejönni.

- Ezért sírsz?

- Nem te idióta, azért sírok, mert elárultál. A hátam mögött jöttetek össze. Legalább elmondhattad volna! -esem neki, teljesen jogosan. Mégis mit gondolt, hogy megölelem és azt mondom nekik, hogy sok boldogságot?

- Elakartam mondani, de nem volt még rá alkalom -törli meg szemem.

- Ne érj hozzám, áruló -lököm arrébb kezeit. - Nagyon sok lehetőséged lett volna elmondani, de te nem tetted!

- Jó, ebben igazad van. Sajnálom!

- Azt hiszed ezzel el van intézve? -kérdezem, és ismét az ablakhoz fordulok.

- Báránykám, ne csináld már -mondja lágy hangon, majd megfogja vállaimat és szembefordít magával. - Semmi se fog megváltozni, mi ugyan úgy barátok maradunk.

Épp ez a bajom, hogy mi csak barátok maradunk...

- De megfog, és tudod miért? Azért, mert Avery meg fog változtatni téged. Hanyagolni fogsz engem! Nem akarom, hogy ez legyen... Szakíts vele! -mondom ki hirtelen. Talán nem kellett volna mindent kimondanom, amit gondolok.

- Figyelj, a legjobb barátom vagy,
és szeretlek, de.. nem szólhatsz
bele a kapcsolataimba, én se
tettem soha, én se szóltam bele a te kapcsolatodba. Pedig randiztál pár kretén sráccal.

- De a véleményedet elmondtad, mindig. Most én is ugyan azt csinálom. Szerintem Avery nem illik hozzád. Az ilyen lányokat általában kerülöd. Egyáltalán mi fogott meg benne? Hisztis, nagyképű, minden hétvégén bulizik, meg iszik, alig tanul. Nincs életcélja.. Erre vágysz? Az ilyen lányok tetszenek? -kérdezem gúnyosan.

- Tudom, hogy az ellentétem, de.. olyan boldog vagyok vele, pont ezért, mert annyira más mint én. Mellette kicsit pörgősebb életet élhetek. Elrángat magával bulizni, meg sok más helyre, kicsit kizökkent az unalmas hétköznapokból. Mellette végre élek...

- Örülök, sok boldogságot -mondom, majd elmegyek onnan, úgy, hogy vállammal súroljam az ővét. Visszaülök helyemre, mintha mi se történt volna. Pár perc után Adam is visszajön.

Alig várom, hogy végre vége legyen ennek az egésznek. Olyan rossz nézni, ahogy Avery fogja Adam kezét. De sajnos hozzá kellesz szoknom, mert mostmár mindig ezt fogom nézni, ha akarom, ha nem...

- Örülök, hogy a családba kerültél fiam! -mosolyog, Adam irányába, apa.
- Bár az őszintét megvallva, azt hittem máshogy fogsz -itt felém pillant.

Rejtett utalás. Valahogy mindig is azt éreztem, hogy apa tudja. Tudja azt, hogy én többet érzek Adam iránt, mint barátság. De az is lehet, hogy ezt csak én képzelem be így.

- Családban van, ez a lényeg -szólal meg Avery. Csak megforgatom a szemem.

Egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan kerül be a családba. De tudom, hogy ezért mondta ezt, mert nem tudott már mit mondani. Meglepett ugyan, de szerintem ő is értette ezt a "rejtett utalást" , s próbálta elviccelni a dolgot.