Egyszerű, mégis bonyolult

23.fejezet

Owen szemszöge

A suli udvarán vagyok, épp három lánnyal beszélgetek. Ha őszinte akarok lenni egyik sem kötötte le különösebben a figyelmemet, de mégsem lehettem olyan bunkó, hogy elküldöm őket. A szőke hajú, épp arról csacsog, hogy mi mindent tervez a hétvégére. Bulizni szeretne, de a szülei egyedül nem engedik. Nem tudom..vajon arra vár, hogy felajánlom, hogy elkísérem? Hát arra várhat.. semmi pénzért sem hagynék ki egy napot, Elizabeth idegesítése nélkül. Valahogy mindig jobb kedvem lesz, ha kötekedhetek vele. Azt hiszem valamilyen szinten kedvelem őt, bár a múltkor be is vallottam Adam előtt, de később tagadtam az egészet. Bepánikoltam, magam sem tudom miért.

A mellettem álló barna meg úgy tekergeti a haját, hogy még a hülye is levenné, hogy akar valamit. De nálam rossz helyen kopogtatnak, egyik sem az esetem. Még a nevüket sem voltam képes megjegyezni.

- Owen, figyelsz? -kérdezi a szőke.

- Persze -bólintok, ő pedig már folytatja is tovább a fecsegést.

Bír beszélni, az biztos... Azt hittem a mai napom ennél izgalmasabb lesz. Mióta itt vagyok elég mozgalmasak a napjaim. Megismertem egy csodaszép lányt, vagyis... egy idegesítő lányt, igen..így mindjárt más. Aki szerelmes a legjobb barátjába, de az a seggfej túl hülye, hogy ezt észrevegye. És ha még ez se lenne elég, még képes volt összejönni, a legjobb barátja testvérével. Ami élete baklövése volt, mert Avery nem az akinek mutatja magát. Nem szerelmes Adam-be, és folyton bántja Lizit. Apropó Lizi.. kicsit hiányzik, unalmas a nap nélküli. Ma nem is beszéltünk, még a szokásos reggeli ébresztés is kimaradt. Pedig vártam, direkt hamarabb keltem, de hiába. Vajon mit csinálhat most? Kibékült Adam-mel? De mit is érdekel ez engem? Végülis nem az én dolgom...

- Owen, beszélhetnénk? -kérdezi gondolataim főszereplője. Zavartan oldalra néz, és közben várja, hogy válaszoljak neki. Reggel még nem volt úgy alkalmam megfigyelni őt, nem mertem stírölni, de most nyugodt szívvel végignézhetek rajta. Fekete farmer és egy kék felső van rajta, haja pedig kiengedve hullik vállára.

- Persze, hölgyeim majd később befejezzük ezt az érdekes beszélgetést -fordulok a lányok felé bűnbánóan, pedig belül majd kicsattanok az örömtől, hogy végre nem kell itt álljak mellettük. Látom az arcukon, hogy nem tetszik nekik a dolog, de mivel nincs más választásuk, így távoznak. - El se hiszed, mennyire örülök neked -fordulok Lizi felé. - Köszi.

- Érdekes, kívülről úgy tűnt, hogy nagyon is jól elvagy -néz szemembe.

- És azért jöttél ide, mert ez zavart téged? -kérdezem. Próbálom visszatartani vigyoromat.

- Persze, hogy nem -horkant. - Csak úgy éreztem, hogy ideje lenne megbeszélnünk a történteket.

- Bocsánatot akarsz kérni? -csodálkozom.

- Azt hittem te fogsz bocsánatot kérni.

- Én? De hát miért? Én semmi rosszat nem tettem -háborodom fel.

- Mindegy.. látom nem fogsz elnézést kérni, nekem meg semmi kedvem megint elmondani, hogy mit hibáztál. Megbocsátok, nem akarok haragban lenni -sóhajt. Megforgatom a szemem. Még ő bocsát meg nekem? Kész vicc...

- Jó, szeretnél még mondani valamit? -kérdezem unottan. Nemlegesen megrázza a fejét.

- Akkor megyek, hagyom hadd beszélgess tovább -pillant a három lány felé, akiket elzavart mellőlem. Mind a hárman minket figyelnek, és látszólag csak arra várnak, hogy Lizi végre elhagyja a terepet. Ez amint megtörténik, a lányok már előttem is teremnek. Aztán folytatódik az "érdekes" beszélgetés.