Egyszerű, mégis bonyolult

22.fejezet

- Jobb, ha megyek. Látom már van programod -mondja Adam, és próbál gyorsabban lemászni a létrán.

- Nem, félreérted, én magam se tudom, hogy mit akar... -magyarázkodom egyből. Miért mindig velem történik ilyen? Adam miért ért mindent félre? Elhihetné már, hogy nincs semmi köztem és Owen között.

- Persze, még hogy nem tudod -horkant. - Kár volt idejönnöm, de ha tudtam volna, hogy más vendéged is lesz, nem jöttem volna...

- Adam, ne csináld már.. megint félre érted -fujtatok mérgesen. - Hidd már el amit mondok!

Egy pillanatra megáll minden mozdulatában, én pedig mosolyogva felsóhajtok, hogy talán most végre sikerül őt meggyőzni, amikor Owen ismét megszólal.

- Beengedsz végre? Azt hittem a fürdős incidens után már jobb lett a kapcsolatunk. Segítettem felöltözni, vagy már nem emlékszel, édesem? -kuncog. Adam-nek se kellett több, az eddigi nyugodt arca ismét lángra borult, és kettesével mászta a fokokat, hogy minél gyorsabban le érjen a létrán.

- Adam, engedd, hogy megmagyarázzam, ez...

- Jó, mindegy. Végülis a te dolgod! A suliban találkozunk -hadarja, majd amint lemászott a létráról, elkezd sétálni minél távolabb a háztól. Én pedig hiába kiabálok utána, úgy csinál mintha meg se hallaná. Szuper..

Miután fejben káromkodtam egy sort, idegesen lépkedek az ajtó felé, hogy beengedhessem a cserediákot. Nagy lendülettel nyitok ajtót, ami miatt annyira meglepődik, hogy hirtelen meg se tud szólalni.

- Mit akarsz? -kérdezem morcosan. Miatta van az egész, hála neki Adam megint haragszik rám.

- Jobb lenne nem itt megbeszélni -mondja, és már be is lép mellettem a szobámba.

- Ki mondta, hogy bejöhetsz? -förmedek rá.

- Senki, csak gondoltam nem lenne előnyös kint beszélgetni, ahol bárki meghalhat minket.

- Nem érdekel mit akarsz mondani, miattad Adam megint haragszik rám! -lépek elé idegesen.

- Na ne mondd, bocs, hogy hagytam, hogy elgyepáljon tegnap -forgatja a szemét.

- Nem a tegnapiról beszélek, az előbb is itt volt, és... -akadok el egy pillanatra.

- Á, szóval megzavartam valamit és ez a bajod? Hol jött be, mert nem a bejárati ajtón az biztos. Csak nem az ablakon? Titokban Rómeó meg Júliát játszotok? -horkant.

- Jobb lesz ha te is elmész, mielőtt még veled is összeveszem -figyelmeztetem.

- Tudod, nem is értem miért segítek neked -tűnődik el egy pillanatra. - Most is azért jöttem át, mert hallottam valamit, ami esetleg a segítségedre lehet abban, hogy el válaszd a gerle párt, de meg se érdemled, hogy elmondjam -lép ő is közelebb, majd kezével a mellkasomra bök. - Folyton beszólogatsz, holott én próbálok veled jófej lenni, mindig leszidsz, akármi van én vagyok a hibás. A drága Adam sose csinál semmit, őt mindig véded, pedig mindig ő a ludas.. Elegem van, oldd meg magad! -ezzel készül is elhagyni a szobát, de én keze után kapva, vissza húzom.

- Mit hallottál? -kérdezem. Arca vészesen közel van az enyémhez, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Tudni akarom mit hallott, más most nem igazán számít.

- Ó, ilyenkor már jó vagyok? Mikor segítségre szorulsz.. -gúnyolódik.

- Mondd már.. -sürgetem, teljesen figyelmenkívül hagyva gúnyolódását.

- És ha nem mondom? -mosolyog rám.

- Owen! -szólok rá.

- Legyen.. -forgatja meg a szemét. - Hallottam, ahogy Avery felhívta Adam-et, de ő nem vette fel, gondolom azért, mert épp itt játszotta Rómeót, ezért Avery hagyott neki egy hangüzenetet, aztán miután azt elküldte véletlenül elkotyogta magát. Valami olyasmit mondott, hogy alig várom, hogy lejárjon a három hónap és végre kidobjalak, ha nem a legjobb barátnőmmel kötöttem volna a fogadást, már rég megszegtem volna...