Egyszerű, mégis bonyolult

18.fejezet

- Csak egy kérdés.. mi lesz velem addig amíg te Adammel vagy? -kérdezi miközben sétálunk a folyosón.

- Ezt, hogy érted? Mi lenne? -értetlenkedem.

- Mit fogok csinálni addig?

- Amit akarsz -rántok vállat. - De ha gondolod szólok a legjobb barátnőmnek, és ő addig megmutatja neked azokat a helyeket a városban, amiket még nem láttál.

- Őszintén..örülnék neki. Legalább nem unatkoznék.

- Akkor ezt megbeszéltük. Beszélek vele, de most inkább siessünk, mert már szólt a csengő. -hadarom, majd gyorsitok a tempómon.

Az osztályban történt egy kis apró változás. Több padok vannak mint eddig, gondolom azért, hogy legyen hely a cserediákoknak. Elég sok hármas pad van, a mi padunk mellett is van egy plusz pad, így Owennel padtársak lettünk. Owen örült neki, én kevésbé.

- Ő is velünk fog ülni? -lép Adam is a padunkhoz, egy bólintással válaszolok az előbb feltett kérdésére. -Remek -motyogja. Tehát nem én vagyok az egyetlen, akit nem kápráztatott el ez a helyzet. Nem szeretem a hármas padokat, főleg így, hogy én ülök középen.

Az óra elkezdődött, ugyanis belépett a tanár. Az első óránk földrajz volt, a második matek, a harmadik pedig történelem. Nem voltam teljesen felkészülve erre az órára, az meg még rátett egy lapáttal, hogy az a banya mosolyogva lépett be az osztályba.

Mi a francnak örül? Biztos nem annak, hogy újra láthat minket... Persze nem ítélem el érte, mi se örülünk annak, hogy újra látjuk, legalábbis én biztos nem.

Ahhoz képest, hogy milyen szokott lenni általában, most eléggé meghúzta magát. Kedvesen viselkedett, mármint a maga különös módján. Legbelül tudom, hogy ez a cserediákoknak köszönhető, miattuk viselkedik így, de mégis örülök neki. Legalább két hétig nyugis lesz az óra. Már az óra végén járhattunk, amikor az osztály felé fordult, mosolyogva. Ha őszinte akarok lenni kicsit megijedtem attól a mosolytól, el se tudtam képzelni, hogy mire készülhet..

De szerencsére hamar kiderült, hogy mi jár a fejecskéjében.

- Mivel most iskolánkban köszönthetünk tíz érett, okos, ügyes cserediákot -kezdte el szónoklatát, én meg csak szememet forgattam. Mindenesetre színészkedni tud.. - És szeretnénk ha fantasztikus élményekkel gazdagodjanak, amíg itt tanulnak a mi iskolánkban. Ezért is találtuk ki azt a csodálatos ötletet, hogy most hétvégén elmegyünk egy egyfajta osztálykirándulásra. Pénteken indulunk és majd csak vasárnap jönnénk haza -lelkendezett.

Egyedül őt dobta fel ennek az "osztálykirándulásnak" a híre, a diákok többi tagja csak unottan figyelte a tanárnőt. Természetesen én is köztük voltam, semmi kedvem ehhez az egészhez. Egy hétvége Miss Fisherrel..jaj, még belegondolni is rossz.

Az óra eltelt, ahogy az azt következő órák is. Semmi izgalmas nem történt a nap további részében. Mikor már az utolsó órának is vége volt, én az iskola előtt vártam Adam-re.

- Izgulsz? -sétál mellém Owen.

- Nem, miért izgulnék? Egyébként meg miért nem mentél még el Amy-vel? Beszéltem vele, azt mondta szívesen lóg veled...

- Beszaladt valami könyvért, azt mondta, hogy várjam meg, de utána megyünk nyugi -ránt vállat.

- Engem vársz? -sétál mellénk Adam.

- Igen -bólogatok hevesen. - Mehetünk?

- Persze -biccent, majd szorosan mellé lépek és elkezdünk sétálni. Gyorsan még visszafordulok Owen felé, és integetek neki. Remélem nem okoz majd gondot Amy-nek.