Megvárom amíg leteszi a telefont, addig nem is mozdulok. Végig hallgattam az egészet, már vagy öt perce elemelte a készüléket a fülétől, én még sem mozdulok. Annyira meglepett, hogy köpni, nyelni nem tudok. Majd mikor tudatosul bennem, hogy legjobb barátomról van szó, akit nagy valószínűséggel kihasználnak, egyből észhez térek, és berontok a szobába.
- Kopogni luxus? -érdeklődik Avery, teljesen nyugodtan beszél, hisz nem is sejti, hogy én az előbb hallottam mindent.
- Hallottam -csak ennyit mondok, azt remélem ennyiből is megérti, hogy miről beszélek. Nem is értem, hogy miért reménykedek ilyenekben, nővérkém nem az eszéről híres.
- Mit? -értetlenkedik. Mást nem is vártam, az jobban meglepett volna ha egyből megérti, hogy miről van szó.
- A beszélgetést, minden szavadat hallottam -egészítem ki, arcáról eltűnik az eddigi nyugodt mosoly, így arra merek következtetni, hogy végre megértette, hogy miről beszélek.
- Mit hallottál pontosan? -kérdezi, s közben ujjait tördeli. Ideges, ilyenkor tördeli csak az ujjait. Már ezzel is lebuktatta magát.
- Azt, hogy neked ez az egész csak egy játék. Te nem is szereted Adam-et! Csak magadba bolondítottad, majd összejöttél vele, de miért? Hm? Miért csináltad,mert nem a szerelem vezérelt az biztos -bombázom meg kérdéseimmel, válaszokat akarok, azt akarom, hogy magyarázza meg.
- Ez nem az aminek látszik...
- Ne mondj nekem ilyeneket, mert az, pontosan az aminek látszik! A saját fülemmel hallottam, ezt már nem magyarázod ki. De adok esélyt, hogy megmagyarázd, mielőtt még beszélnék Adammel -mondom nagyobb hangerővel, de a végére visszább veszek, próbálom magam lenyugtatni.
- Ne mondj semmit Adam-nek, ebbe te ne szólj bele!
- Ó, dehogynem szólok, és ha most rögtön nem adsz valami magyarázatot, akkor azonnal megyek hozzá és elmondok mindent amit hallottam! -mondom olyan határozottan amennyire csak tudom. Próbálok magabiztosnak tűnni, hátha így nagyobb esélye lesz annak, hogy elmagyarázza rendesen a dolgokat. A félelem nagy úr, ha attól fél, hogy beszélek Adammel, akkor beszélni fog.
- Ez az egész csak egy hülye fogadás miatt van.. A legjobb barátnőm szerint nem vagyok képes megtartani egy pasit sem... -kezd bele.
- Ebben igaza van, még egy normális kapcsolatod sem volt -szólok bele.
- Megtennéd, hogy nem szólsz közbe? -kérdezi, mire én egy bólintással jelzem, hogy többet nem szólok közbe, csak mondja már végre. - Szóval.. Azt mondta, hogy nem bírom ki egyik fiú mellett se hosszú ideig, ezért fogadtam vele, miszerint bebizonyítom neki, hogy igenis képes vagyok rá.
- És Adam a kísérleti nyúl? Csak azért vagy vele, hogy bebizonyítsd a hülye barátnődnek, hogy képes vagy megtartani egy pasit? - kérdezem hisztérikusan, mire bólint. - Nem hallottam még ennél nagyobb hülyeséget! -túrok bele idegesen hajamba. Mégis mit képzel magáról, hogy csak úgy egy tárgyként kezeli a legjobb barátom?! - Neked teljesen elmentek otthonról? Avery, Adam egy emberi lény, akinek érzései vannak. Ő szerelmes beléd, belegondoltál, hogy fog neki esni miután megtudja, hogy az egész kapcsolatotok egy nagy kamu?!
- Tudom, és azt is, hogy Adam egy rendes srác aki nem érdemel ilyesmit, de tudod milyen forrófejű vagyok, nem gondoltam át rendesen...
- És miért pont Adam? Hm? Miért nem választottál valaki mást? Miért pont az én legjobb barátom kellett neked? -lépek hozzá közelebb, egyre csak fogy a türelmem.
- Hát.. nem tudom -ránt vállat.
- Én viszont igen, azért, mert neked minden kell ami az enyém. Mindent el akarsz venni tőlem, mert el elkényeztetett, hisztis, idegesítő... lány vagy, csak, hogy ne mondjak rosszabbat... Csak azt nem értem miért csinálod ezt, nem értem miért kell az ami az enyém!
- Mert én ilyen vagyok, nem tehetek róla -mondja teljesen nyugodtan, mintha ez teljesen normális dolog lenne.
- Ennek az egésznek itt és most vége, Adam-et pedig hagyd békén!
- Ne mondd el neki kérlek, csak két hónap az egész, utána szakítok vele -lép utánam, aztán elkapja a karom, hogy ne tudjam elhagyni a szobáját.
- És nézzem végig tétlenül, hogy csak játszol vele? Kösz nem.. Beszélek vele! -mondom, majd indulnék tovább, amikor...
- Nem fog neked hinni, túlságosan szeret engem.
- Azt hiszed engem nem? -fordulok ismét felé.
- Tudom, hogy téged is szeret, viszont az érzései irántad csak barátiak -mondja ki a szomorú igazságot.
- Hinne nekem -vágom rá.
- Kétlem, de próbálkozni szabad -mosolyog. Most megérdemelne egy pofont.
Erre már nem mondok semmit, csak egyszerűen kilépek a szobából, otthagyva Averyt.
A gondolataim csak úgy cikáznak, nagyon mérges vagyok. Majdnem mindenkire, haragszom Avery-re amiért ezt teszi Adammel, de még magára Adam-re is haragszom, aki olyan vak, hogy bedől egy Avery típusú lánynak. És természetesen magamra is haragszom, magam sem tudom miért.
Beszélnem kell Adammel, ez nem is kérdés, nem hagyhatom, hogy az orránál fogva vezessék. Milyen barát lennék, ha szó nélkül hagynám? Az órára nézek, pár perc múlva éjfél, már túl késő van ahhoz, hogy elmenjek hozzá, ez meg nem egy olyan téma amit üzenetben kell vele megbeszélni, ezért eldöntöm, hogy holnap első dolgom lesz elmondani neki az igazat.
Egész este alig alszok, forgolódom jobbra-balra, nem tudok aludni a bűntudatom miatt, bűnösnek érzem magam, pedig én nem csináltam semmit.
Másnap elég nehezen kelek ki az ágyból, nem sokat tudtam aludni. Felöltözöm, majd bemegyek a fürdőbe, ahol elvégzem szokásos reggeli rutinom. Arcot, majd fogat is mosok, aztán kifésülöm hosszú barna hajamat, amit végül összekötök, hogy ne zavarjon a nap további részében. Még visszamegyek a szobámba mielőtt még elmennék reggelizni, hogy bepakoljam a táskámat. Mindig reggel pakolom össze a dolgaimat, pedig esténként is lenne időm rá, sőt még másnap nyugodtabb is lennék, hogy kevesebb dolgom van.
Miután mindennel végzek a konyhába veszem az irányt, ahol szeretett nővérem már békésen reggelizik. Nem is köszönök neki csak helyet foglalok az asztalnál, és enni kezdek.
- Haragszol még mindig? -töri meg a csendet.
- Amíg nem beszélsz Adammal, addig haragudni is fogok! -jelentem ki.
- Nem tehetem, kicsit érts meg engem is -mondja, teljesen úgy, mintha ő lenne az áldozat. Pedig egyáltalán nem az...
- Nem akarlak megérteni, úgy viselkedsz mintha te lennél az áldozat, pedig nem vagy az! De még helyrehozhatod a dolgokat, csak beszélj vele és..
- Nem fogok beszélni vele, mit nem értesz ezen? Elkezdtem valamit és azt be fogom fejezni, ha tetszik neked, ha nem! - vág szavamba, majd hirtelen feláll az asztaltól és felmegy a szobájába.
Akkor nekem kellesz beszélni Adammal..
Hirtelen megszólalt a csengő, így felkeltem helyemről, majd az ajtóhoz sétáltam, hogy kinyissam. Adam volt az. Pont a legjobbkor.
- Jó reggelt -köszönt vidáman.
- Neked is -mosolygok rá. Itt a nagy lehetőség, hogy beszéljek vele.
- Avery mondta, hogy elvisz suliba, ezért jöttem át ilyen hamar.. Elkészült már? -érdeklődik.
- Még nem - rázom meg nemlegesen a fejem. - De addig is gyere be -invitálom be a házba, majd mikor belép az ajtón, ismét megszólalok. - Beszélni akarok veled valamiről!
- Elég komoly lettél.. minden oké? -kérdezte aggódva.
- Nem is tudom, hogy kezdjem... de ne itt beszéljük meg a nappali közepén, gyere ülj le -mutatok a kanapé felé. Mind a ketten helyet foglalunk, majd veszek egy mély levegőt, aztán nekikezdek.
YOU ARE READING
Egyszerű, mégis bonyolult
Romance- Befejezett - Egy lány aki teljesen átlagosan éli mindennapjait, kinek csak egy igaz barátja van, és aki a nővére árnyékában él.... A nővére mindent megkap amit szeretne, és nem érdekli, hogy hogyan vagy kitől veszi el azt ami kell neki. Elizabeth...
