Evan Petterson:
Elmosolyodott s végigsimított hátán, gerince mellett. Ellopni, jàtszadozni.. pont amire ő is vágyott, de nem engedhette meg magának mindezt. Ahogy ott feküdt alatta,mintha az idő lelassult volna velük, de nem bànta. Ujjai a férfi hajàba siklottak, ahogy az vàllàra hajolt. - Addig marad, amíg szeretné, Ray. - simogatta fejét, övét is felé döntve.
Ray Craven:
Nem tudta eldönteni, hogy a környezet, vagy a férfi volt ilyen hatással rá. Vagy ennyire fáradt volt, de észre sem vette, hogy elnyomta az álom. Fáradt volt, de beszélgetni szeretett volna, mindegy miről, csak hallgassa a férfi hangját. Ami nyugtatólag hatott rá. Végül csak nem lett belőle semmi. Valamikor az éjszaka közepén ébredt fel, pontosabban inkább riadt fel. Autómatikusan nyújt a párnája alá a pisztolyáért , de nem találta. Csak aztán jött rá, hogy nem otthon van, a fegyvert pedig nem is hozta magával a szobába.
Evan Petterson:
Érezte, hogy egy idő után, mintha jobban ránehezedne, s hiába szólítgatta halkan, a másik nem válaszolt. Olyan óvatosan mozdult vele, amennyire tudott s befektette az ágyba a férfit, majd betakarta. Nyúzott volt, akárcsak ő maga. Halkan kisétált, hogy leellenőrizze, biztos jól bezárta e az ajtót, leoltotta a villanyokat s indult is vissza, bár néhány pillanatra megállt s a teraszajtóra bámult, hogy kimenjen e rágyújtani, csupán egyetlen egy szálra. De megállta. Megállta, mert a másik nem szerette, s bízott abban, hogy így is el fog tudni aludni. Belépve a sötét szobába az ágy másik oldalára ment, majd befeküdt mellé. Furcsa volt neki s idegen, hogy egy másik férfi alszik mellette, hisz idejét sem tudta, mikor volt nála vendég utoljára, pláne úgy, hogy az ott is aludt. Kimerült volt és ideges, a férfi közelsége azonban elcsendesítette a benne tomboló vihart, így sikerült hamar elaludnia, s remélte, semmi sem fogja őket megzavarni az éjjel.
Ray Craven:
Hátra dőlve kezdte el bámulni a plafont, valaki mellette pedig megfordult, félhomályban nézett le az ágy másik felére, ahol a férfi nyugodtan pihent. Az oldalára fordult ismét, közelebb húzódva a férfihez, karját áttéve a másik derekán döntötte fejét a hátának. Ezt egész nap el tudta volna viselni, s ha rajta múlik ma Petterson egész végig mellette lesz. Reggel pedig majd kifaggatja. De addig is hagyja még magát elveszejteni az álmok világában.
Evan Petterson:
Mélyen aludt, ki tudja mikor sikerült neki ennyire belesüppednie az álmokba. Valahol talán a tudatalattia megnyugtatta hogy ott van mellette a másik. Reggel majd mesél neki, valamennyit. Nem szerette kiteregetni az életét s a problémáit, semmit sem. A hajnal lassan köszöntött be hozzájuk, derengéssel töltve meg a szobàt az ablakokon keresztül. Mikor felébredt, pàr pillanatig csak bámult maga elé, s csak akkor érezte meg a másik karját, mely átölelte. Hátrapillantott rá, elmerengve, milyen bèkésnek tűnik így. Óvatosan kibújt öleléséből, majd a szoba ajtaját behajtva a konyhába ment, hogy kávét csináljon meg valami reggelit. Annyira ki akart már menni rágyújtani, folyton csak arra tudott gondolni, de nem tette meg. Büdös lenne tőle, az pedig zavarja a másikat, s maga sem tudott ràjönni, miért is èrdekli ez ennyire. Rátámaszkodott a pultra s maga elé meredt. Miért érdekli ez ennyire? Mióta érdekli ennek az alaknak a szentbeszéde, hogy a cigaretta ennyire kàros? Megrázta fejét, s inkább csak felkészítette magát, hogy bizony, mesélnie kell, bármennyire is nem akart. Azonban mindenbe nem fogja beavatni.
Ray Craven:
Fázott, soha nem volt az a fázós típus, most mégis úgy érezte, hogy hiába a takaró ő meg akar fagyni. Így pedig már aludni sem lehet. Kezével alvó partnere után kutatott, hiszen emlékszik rá, hogy éjszaka még mellette volt. De hiába kereste ő már nem volt mellette. Kómásan mászott ki az ágy széléig és ült fel. Haja mint egy madárfészek, de végre kipihentnek érzete magát. Ásítva állt fel és indult a másik keresésére, ami nem volt nehéz, hiszen nem egy labirintus volt a lakás. A konyhában talált rá amint épp ügyködött valamin. Hangtalanul közelítette meg, mögé érve pedig átölelte fejét nyakhajlatába fúrta.
- Nem szeretek egyedül ébredni. Fel ébresztett volna Mr. Tökéletes Petterson. És még a reggelim sem az ágyba érkezett. Micsoda csalódás ez nekem. - kuncogott fel.
YOU ARE READING
Make me your villain!
FanfictionFELFÜGESZTVE!! Két ember, két külön sors. És mégis egy út. Evan Petterson és Ray Craven két erős jellem, mégis egymás mellett kötnek ki és"szenvedik "végig a mindennapjaikat. Erősen +18-as!! Ezt tessék figyelembe venni! A történetet nem egyedül íro...