Make me your villain!

Elbaszott este

Ray Craven:

- Az ágyneműt? Már rég össze lett baszva a kibaszott pudingal és a kicseszett véremmel! Szóval ne provokáljon még ennél is jobban. Mert ha még egyszer megüt én esküszöm olyant teszek magával, hogy a pokolt is a menjek fogja képzelni. - mikor már úgy ítélte meg, hogy a vére nem fojdogál mint a Niagara vízesés, a ruhadarabot félre dobta majd a férfi arcába hajolt. - Mondja csak, egy tízes skálán jelenleg mennyire utál? - bilincsre tette a kezét, úgy szorítva le a férfi kezeit, nehogy újabb csapást kapjon.

Evan Petterson:

- Valóban? Miért, mit tenne? Csak rajta, Mr.Craven, avasson be, mi jár a fejében. -  kúszott egy gúnyos vigyor arcára. - Találja ki Maga, hogy mennyire. - felelte neki, mikor amaz túlságosan is belemászott személyes terébe. Bár szerette, ha arcuk ilyen közel van, ebben a pillanatban inkább csak rontott a helyzeten, amellett, hogy legszívesebben megint megfejelte volna. - Mi lesz, egész éjjel ki leszek kötve meg össze lesz bilincselve a kezem? - mozdította meg alatta, mire a fém ismét húsába nyomódott.

Ray Craven:

-Őszintén szólva nekem igazán tetszik, hogy ennyire ki van szolgáltatva nekem. Bár.. - a férfi hajába túrt ami jelen pillanatban kicsit sem volt rendezetnek mondható, és hátra feszítette a fejét. Álla alatt pedig megcsókolta. - Még így is kibaszott vonzó,ki gondolta volna, hogy a mindig nyugott természetét ennyire könnyű felborítani. Azt akarja, hogy vegyem le a békjójait? Kérjen meg.

Evan Petterson:

Kedve lett arcon köpni Ray-t de nem tette, mert ha tovább engedte volna magának, hogy tombolhat, akkor tényleg lőttek volna az estének. Bár jobban belegondolva, már mindegy volt neki. ahogy hátrahúzta fejét hajánál fogva felmordult, mint valami sértett állat, a kérésre pedig ő sem tudta, hogy őrjöngjön vagy nevessen e. - Kérjem meg? Mr.Craven, dugja fel magának, rendben? - horkantott, s szája széle kis mosolyra görbült.

Ray Craven:

Felvonta szemöldökét, másnak ezt a szentelen stílust nem engedte volna meg.
- Szóval dugjam fel? Oh, hát én nem leszek semminek az elrontója. Ha megrúg eskü a lába is bilincsben végzi. - leszállt róla végig az arcát figyelte, keze pedig a nadrágjához csúszott. A nadrágövét kezdte el kioldani.

Evan Petterson:

Szemei kissé kikerekedtek egy pillanatra, s arcát kezdte fürkészni. Ha azt akarja megtenni, ami fejében járt, akkor itt fogja lerúgni magáról, s nem fogja érdekelni a büntetés. - Mr.Craven, ugye tisztában van azzal, hogy nehány dolgot átvitt értelemben is lehet értelmezni, ugye? - kérdezte tőle, ahogy a másik keze az övvel babràlt. - Nézze, én sem akarok semmi jó elrontója lenni, de átgondolta a dolgokat?

Ray Craven:

- Valóban? - tette az ártatlant, mint aki nem épp érti az első kérdés lényegét. Miután az övt sikeresen kikapcsolta, ki is húzta azt onnan. - Miért ne gondoltam volna át? Csupán, hogy is fogalmazzak? Jóvá teszem az előbbi hibámat és levetkőzetem. Csak nem gondolta, hogy így fog az ágyamban aludni? - húzta ártatlan mosolyra az arcát.

Evan Petterson:

Megköszörülte torkát s tudta pontosan, hogy a másik sem hülye, de ezek után ezt komolyan gondolni annyira szokatlan lett volna , hogy nem tudta fejben összerakni. Az előbb még verekedést provokàlt ki belőle ez a fasz, most pedig igen erős, szexuális tartalmú cselekedeteket tesz. Megrázta fejét.
- Elég kényelmetlen lett volna, Mr.Craven, s nem szívesen gyűrném össze a ruhámat, amiben holnap haza is kell mennem. - felelte, de azt a mosolyt nem tudta figyelmen kívül hagyni. - Àruljon el nekem valamit, kérem. Mással is szórakozott már így, vagy csak engem tisztel meg vele?