Evan Petterson:
Mélyen aludt egész éjjel, Ray-t ölelve. Biztonságban érezte magukat, végre ennyi idő s szarsàg utàn. Nem mozdult àlmàban, hisz teste túlsàgosan lefáradt, másrészt a férfit sem akarta felriasztani. Érezte a testének közelségét s melegségèt, ez pedig elnyomta a kellemetlen érzést, mely néha àtsuhant alfelénèl. Egy idő utàn kezdte érezni, hogy talàn a màsik felébredhetett már. Lassan nyíltak ki szemei, s néhàny pillanatba beletelt, míg ràjött, mi törtènt. Lepillantott partnerére, s elmosolyodott és megcirógatta.
- Megzavart valami? - kérdezte halkan suttogva. Még nem világosodott, így nem tudta belöni mennyi lehet az idő, s azt hihette, hogy a férfinak valami gondja van.Ray Craven:
A férfi hangjára feljebb emelte a fejét és nemlegesen megrázta a fejét.
- Nem,csak most nagyjából hajanli öt lehet. Általában ilyenkor már fel szoktam ébredni. Megszokás, nem akartalak felébreszteni.- ásított egy kisebbet. Hogy a férfi fel tudjon kelni, vagy pózt tudjon változtatni lemászott róla. Nyilván neki sem lehetett könnyű , hogy egész éjszaka rajta feküdt. De még nem kelt fel, ugyanúgy az ágyban maradt. Kezeit a feje alatt összefűzte és a plafont kezdte nézni és az árnyak játékát rajta.Evan Petterson:
Megràzta fejèt, hogy nem ő ébresztette fel.
- Magamtól ébredtem fel, nem miattad Ray. - simogatta fejèt. Hajnali órák, ő ilyenkor még aludni szokott, bőven. Ahogy elhúzódott tőle, megmozdult végre s kinyújtózott fekve. Nem akart felkelni, így oldalra fordult s most ő hajotta fejèt Ray mellkasára, ujjaival apró köröket írva le rajta. - Valami aggaszt talàn? - szólalt meg kis idő múlva, s felsandított rá.Ray Craven:
Szerette amikor a férfi odabújt hozzá, noha megfordult a fejében, hogy vissza zavarja aludni még.
- Aggaszt? Nem, dehogy. Miért fordul meg ilyen ostobaság kora reggel a fejedben?- kezét a férfi határa vezette és simogatni kezdte. - Ne gondolkodj ostoba dolgokon, inkább aludj még. Ha nem pihened ki magad, akkor később morgós leszel és kénytelen leszek megint megbüntetni.Evan Petterson:
Ezen muszáj volt felnevetnie, de valami igazsàg volt benne. Morgós , ha nem tudja kipihenni magàt, de most nem érezte magát kialvatlannak.
- Csak nagyon elmerengtél. Azt hittem van valami, vagy netàn máson gondolkodsz? - a simogatásra sóhajtott egy jólesőt s jobban odabújt hozzà. - Elèggè kipihentem magam, hogy visszaaludjak, de ha akarod, akkor még nem kelek fel mellőled.Ray Craven:
- Nem szeretem a reggeleket, mert olyankor túl sok időm van gondolkodni. Így általában azonnal munkába állok,vagy épp megyek, hogy az ottani teendőket lássam el.- partnere oldalára vesztette kezét.- Képes lennél itt hagyni? Nem mintha elengednélek az este történtek után,Evan. Bezárlak a szobába és...semmi. Engem vár a munka és Tom megoldatlan ügye.
Evan Petterson:
- Pedig te is igazàn kikapcsolhatnál néha, Ray. - simított arcára. Folyton a munka, s ebbe fog belebolondulni meg belepusztulni ez az ostoba, hogy túlhajtja magát, mint egy versenyló. - Képes ha nagyon muszáj lenne, de most nincs olyan égető helyzet. - felelte. A bezáràsra felvonta szemöldökèt s várta a folytatàst, amit persze nem kapott meg. - Bezàrnàl, és? Tudom, hogy csakis a tiéd vagyok, Ray Craven. - emelkedett picit feljebb s megcsókolta partnerèt. - A munka megvàr, reggeli nèlkül úgysem engednélek el, de gyanítom, hogy lefürdeni sem ártana.
Ray Craven:
- Tegnap este Igenis kikapcsoltam,élveztem a társaságod. És még el is merültem benned, hát kell ennél jobb elfoglaltság,lazítás?- csókra apró mosolyra húzta ajkait.- Csak bezárnálak és tudom, hogy az enyém vagy, legalábbis egy ideig. Aztán ki tudja, azon egyelőre nem gondolkodok, hogy mi lenne később.- homlokon puszilta a másikat.- A fürdés valóban a terveim között szerepelt, de a reggeli,na az nem.
YOU ARE READING
Make me your villain!
FanfictionFELFÜGESZTVE!! Két ember, két külön sors. És mégis egy út. Evan Petterson és Ray Craven két erős jellem, mégis egymás mellett kötnek ki és"szenvedik "végig a mindennapjaikat. Erősen +18-as!! Ezt tessék figyelembe venni! A történetet nem egyedül íro...