Make me your villain!

Idegen

Evan Petterson:

Mélyen aludt egész éjjel, Ray-t ölelve. Biztonságban érezte magukat, végre ennyi idő s szarsàg utàn. Nem mozdult àlmàban, hisz teste túlsàgosan lefáradt, másrészt a férfit sem akarta felriasztani. Érezte a testének közelségét s melegségèt, ez  pedig elnyomta a kellemetlen érzést, mely néha àtsuhant alfelénèl. Egy idő utàn kezdte érezni, hogy talàn a màsik felébredhetett már. Lassan nyíltak ki szemei, s néhàny pillanatba beletelt, míg ràjött, mi törtènt. Lepillantott partnerére, s elmosolyodott és megcirógatta.
- Megzavart valami? - kérdezte halkan suttogva. Még nem világosodott, így nem tudta belöni mennyi lehet az idő, s azt hihette, hogy a férfinak valami gondja van.

Ray Craven:

A férfi hangjára feljebb emelte a fejét és nemlegesen megrázta a fejét.
- Nem,csak most nagyjából hajanli öt lehet. Általában ilyenkor már fel szoktam ébredni. Megszokás, nem akartalak felébreszteni.- ásított egy kisebbet. Hogy a férfi fel tudjon kelni, vagy pózt tudjon változtatni lemászott róla. Nyilván neki sem lehetett könnyű , hogy egész éjszaka rajta feküdt. De még nem kelt fel, ugyanúgy az ágyban maradt. Kezeit a feje alatt összefűzte és a plafont kezdte nézni és az árnyak játékát rajta.

Evan Petterson:

Megràzta fejèt, hogy nem ő ébresztette fel.
- Magamtól ébredtem fel, nem miattad Ray. - simogatta fejèt. Hajnali órák, ő ilyenkor még aludni szokott, bőven. Ahogy elhúzódott tőle, megmozdult végre s kinyújtózott fekve. Nem akart felkelni, így oldalra fordult s most ő hajotta fejèt Ray mellkasára, ujjaival apró köröket írva le rajta. - Valami aggaszt talàn? - szólalt meg kis idő múlva, s felsandított rá.

Ray Craven:

Szerette amikor a férfi odabújt hozzá, noha megfordult a fejében, hogy vissza zavarja aludni még.
- Aggaszt? Nem, dehogy. Miért fordul meg ilyen ostobaság kora reggel a fejedben?- kezét a férfi határa vezette és simogatni kezdte. - Ne gondolkodj ostoba dolgokon, inkább aludj még. Ha nem pihened ki magad, akkor később morgós leszel és kénytelen leszek megint megbüntetni.

Evan Petterson:

Ezen muszáj volt felnevetnie, de valami igazsàg volt benne. Morgós , ha nem tudja kipihenni magàt, de most nem érezte magát kialvatlannak.
- Csak nagyon elmerengtél. Azt hittem van valami,  vagy netàn máson gondolkodsz? - a simogatásra sóhajtott egy jólesőt s jobban odabújt hozzà. - Elèggè kipihentem magam, hogy visszaaludjak, de ha akarod, akkor még nem kelek fel mellőled.

Ray Craven:

- Nem szeretem a reggeleket, mert olyankor túl sok időm van gondolkodni. Így általában azonnal munkába állok,vagy épp megyek, hogy az ottani teendőket lássam el.- partnere oldalára vesztette kezét.- Képes lennél itt hagyni? Nem mintha elengednélek  az este történtek után,Evan. Bezárlak a szobába és...semmi. Engem vár a munka és Tom megoldatlan ügye.

Evan Petterson:

- Pedig te is igazàn kikapcsolhatnál néha, Ray. - simított arcára. Folyton a munka, s ebbe fog belebolondulni meg belepusztulni ez az ostoba, hogy túlhajtja magát, mint egy versenyló. - Képes ha nagyon muszáj lenne, de most nincs olyan égető helyzet. - felelte. A bezáràsra felvonta szemöldökèt s várta a folytatàst, amit persze nem kapott meg. - Bezàrnàl, és? Tudom, hogy csakis a tiéd vagyok, Ray Craven. - emelkedett picit feljebb s megcsókolta partnerèt. - A munka megvàr, reggeli nèlkül úgysem engednélek el, de gyanítom, hogy lefürdeni sem ártana.

Ray Craven:

- Tegnap este Igenis kikapcsoltam,élveztem a társaságod. És még el is merültem benned, hát kell ennél jobb elfoglaltság,lazítás?- csókra apró mosolyra húzta ajkait.- Csak bezárnálak és tudom, hogy az enyém vagy, legalábbis egy ideig. Aztán ki tudja, azon egyelőre nem gondolkodok, hogy mi lenne később.- homlokon puszilta a másikat.- A fürdés valóban a terveim között szerepelt, de a reggeli,na az nem.