Evan Petterson:
- Kisebb, nem fiatalabb. Bár még nem hasonlítottam össze az enyémmel, lehet ugyanakkora, vagy ha szerencséd van a tiedé nagyobb. - nézett rá perverzül. - Persze, etetni kell, mint egy gyereket, odafigyelni rá. Néha nem tudom eldönteni hogy a pàrod vagyok vagy a felügyelőd. - újabb falat került szájába, s annyira nem is volt borzalmas reggeliznie. - Az nem ugyanaz. S ha megmakacsolod magad, kávét se kapsz.
Ray Craven:
Ahogy a férfi ecsetelni kezdte, hogy mire is gondolt, ő úgy nyelte félre az épp aktuális falatott. Köhögni kezdett és muszáj volt, hogy igyon egy korty vizet.
- Kezdem azt gondolni, hogy dikert csinálod ezt. Perverz vénember.- az utolsó morzsáig eltünetet mindent a tányérjàról.- Remélem tudod, hogy ez egy burkolt zsarolás volt,Evan. Nem szép dolog kihasználni a szenvedélyem egyik lételemét.Evan Petterson:
Elégedett arckifejezéssel nézett rá, bár mikor amaz fuldokolni kezdett, muszàj volt kezével eltakarnia mosolyát.
- Talán csak nem zavarba hoztalak, Ray? Te nem vagy kíváncsi, hogy mekkora is mozog benned? - vonta fel szemöldökét s ő is befejezte a reggelit. - A vénembert kikérem magamnak. Csak két évvel vagyok nálad idősebb. Ha vén lennék, akkor màr a negyvenet kéne taposnom. - pontosított. - Nem, nem tudtam, én sosem teszek olyat. - kelt fel, hogy eltegye a tányérokat a mosogatóba, utána pedig a férfi mellé lépett. - Nos, Mr.Craven, van kedve vásárolni vagy esetleg más feladatot szab ki a beosztottjának?Ray Craven:
Megemelte szemöldök.
- Ostoba feltételezés az, hogy nem tudnám mekkora az ami a lábad között fityeg. Elvégre volt pár alkalmam megtapasztalni, és nem,nem hoztál zavarba,csak nem vagyok hozzá szokva, hogy egy másik férfival beszéljem ki a méreteim. -Ahogy a férfi mellé lépett ő úgy kelt fel.- Nem, egyenlőre nem terveztem mást. De még hosszú a nap,lehet kreatív leszek és a nap végére kapsz valami érdekes feladatot. És köszönöm a reggelit,háziasszonynak is elmehetnél.- cukkolta kicsit ő is a másikat.Evan Petterson:
Most hogy a másik felkelt, arcuk egymagasságba került. Szemei kicsit összeszűkültek, de mosolya nem hervadt le.
- Oh, mèg sose beszélgettèl ilyenről mással? Tinikènt elég sok ilyen élményem volt, de majd bepótoljuk. - hajolt közelebb. Nem akart semmit tőle, csak az agyàt húzni kicsit, azt mindig èlvezte. - Oh Mr.Craven mindig kreatív, ebben sose csalódok. Vásárolni óhajt e? - billentette fèlre fejèt, hisz ha a màsik panaszkodott a minap, hogy nincs semmije se, akkor tényleg el kell menniük.Ray Craven:
-Igen, Evan. még mindig vásárolni akarok. És ha meg leszek veled elégedve, akkor megegedem, hogy vegyél valamilyen játékot.- az arcát nézte,szemeinek játékát, ahogy mosolygott. Ami mindig jól állt neki.- Tudod,az én korosztályomban a gyerekek egészen másról beszéltek. Hány lányt döntöttél meg a héten kérdéskörök merültek fel náluk. Ilyenkor én pedig sunnyogva lapítottam a háttérben azzal a címszóval, hogy még mindig jobb ha szűznek gondolnak, mint buzinak.
Evan Petterson:
- Ha meg lesz velem elégedve? Remélem a reggeli is beleszàmít. - kuncogott. Nem mintha az engedélye nélkül ne vehetne valamit, maximum meglepetés lesz mindkettejüknek. Hümmögött mondatára, mert volt benne valami. Odahajolt hozzá, hogy mellkasát is hozzáérintse, orruk megint összeért. - Egy csók, és mehetünk vásàrolni. - kérte, most kivételesen ő, hisz eddig az efféle megnyilvànulások a másiké voltak.
Ray Craven:
- Oh , most már alkudozunk , Petterson? Kikötéseket is teszel, hogy mit és hogyan? Igazán meglepő, hogy te kérsz valamit. Nem mintha zavarna, sőt, tetszik.- egy egészen apró puszit nyomott az ajkaira.- Talán hagynom kellene, hogy beérd ennyivel. Vagy, hogy vedd el magad amit szeretnél. Bár,hmm..nem, mégsem.- kezei közé véve a férfi arcát csókolta meg. Ki tudja, hogy odakint lesz e alkalma,vagy , hogy a másik nem e fogja kellemetlenül érezni magát,ha az utcán teszik ezt.
DU LIEST GERADE
Make me your villain!
FanfictionFELFÜGESZTVE!! Két ember, két külön sors. És mégis egy út. Evan Petterson és Ray Craven két erős jellem, mégis egymás mellett kötnek ki és"szenvedik "végig a mindennapjaikat. Erősen +18-as!! Ezt tessék figyelembe venni! A történetet nem egyedül íro...