Make me your villain!

Próba

Evan Petterson:

- Kisebb, nem fiatalabb. Bár még nem hasonlítottam össze az enyémmel, lehet ugyanakkora, vagy ha szerencséd van a tiedé nagyobb. - nézett rá perverzül. - Persze, etetni kell, mint egy gyereket, odafigyelni rá. Néha nem tudom eldönteni hogy a pàrod vagyok vagy a felügyelőd. - újabb falat került szájába, s annyira nem is volt borzalmas reggeliznie. - Az nem ugyanaz. S ha megmakacsolod magad, kávét se kapsz.

Ray Craven:

Ahogy a férfi ecsetelni kezdte, hogy mire is gondolt, ő úgy nyelte félre az épp aktuális falatott. Köhögni kezdett és muszáj volt, hogy igyon egy korty vizet.
- Kezdem azt gondolni, hogy dikert csinálod ezt. Perverz vénember.- az utolsó morzsáig eltünetet mindent a tányérjàról.- Remélem tudod, hogy ez egy burkolt zsarolás volt,Evan. Nem szép dolog kihasználni a szenvedélyem egyik lételemét.

Evan Petterson:

Elégedett arckifejezéssel nézett rá, bár mikor amaz fuldokolni kezdett, muszàj volt kezével eltakarnia mosolyát.
- Talán csak nem zavarba hoztalak, Ray? Te nem vagy kíváncsi, hogy mekkora is mozog benned? - vonta fel szemöldökét s ő is befejezte a reggelit. - A vénembert kikérem magamnak. Csak két évvel vagyok nálad idősebb. Ha vén lennék, akkor màr a negyvenet kéne taposnom. - pontosított. - Nem, nem tudtam, én sosem teszek olyat. - kelt fel, hogy eltegye a tányérokat a mosogatóba, utána pedig a férfi mellé lépett. - Nos, Mr.Craven, van kedve vásárolni vagy esetleg más feladatot szab ki a beosztottjának?

Ray Craven:

Megemelte szemöldök.
- Ostoba feltételezés az, hogy nem tudnám mekkora az ami a lábad között fityeg. Elvégre volt pár alkalmam megtapasztalni, és nem,nem hoztál zavarba,csak nem vagyok hozzá szokva, hogy egy másik férfival beszéljem ki a méreteim. -Ahogy a férfi mellé lépett ő úgy kelt fel.- Nem, egyenlőre nem terveztem mást. De még hosszú a nap,lehet kreatív leszek és a nap végére kapsz valami érdekes feladatot.  És köszönöm a reggelit,háziasszonynak is elmehetnél.- cukkolta kicsit ő is a másikat.

Evan Petterson:

Most hogy a másik felkelt, arcuk egymagasságba került. Szemei kicsit összeszűkültek, de mosolya nem hervadt le.
- Oh, mèg sose beszélgettèl ilyenről mással? Tinikènt elég sok ilyen élményem volt, de majd bepótoljuk. - hajolt közelebb. Nem akart semmit tőle, csak az agyàt húzni kicsit, azt mindig èlvezte. - Oh Mr.Craven mindig kreatív, ebben sose csalódok. Vásárolni óhajt e? - billentette fèlre fejèt, hisz ha a màsik panaszkodott a minap, hogy nincs semmije se, akkor tényleg el kell menniük.

Ray Craven:

-Igen, Evan. még mindig vásárolni akarok. És ha meg leszek veled elégedve, akkor megegedem, hogy vegyél valamilyen játékot.- az arcát nézte,szemeinek játékát, ahogy mosolygott. Ami mindig jól állt neki.- Tudod,az én korosztályomban a gyerekek egészen másról beszéltek. Hány lányt döntöttél meg a héten kérdéskörök merültek fel náluk. Ilyenkor én pedig sunnyogva lapítottam a háttérben azzal a címszóval, hogy még mindig jobb ha szűznek gondolnak, mint buzinak.

Evan Petterson:

- Ha meg lesz velem elégedve? Remélem a reggeli is beleszàmít. - kuncogott. Nem mintha az engedélye nélkül ne vehetne valamit, maximum meglepetés lesz mindkettejüknek. Hümmögött mondatára, mert volt benne valami. Odahajolt hozzá, hogy mellkasát is hozzáérintse, orruk megint összeért. - Egy csók, és mehetünk vásàrolni. - kérte, most kivételesen ő, hisz eddig az efféle megnyilvànulások a másiké voltak.

Ray Craven:

- Oh , most már alkudozunk , Petterson? Kikötéseket is teszel, hogy mit és hogyan? Igazán meglepő, hogy te kérsz valamit. Nem mintha zavarna, sőt, tetszik.- egy egészen apró puszit nyomott az ajkaira.- Talán hagynom kellene, hogy beérd ennyivel. Vagy, hogy vedd el magad amit szeretnél. Bár,hmm..nem, mégsem.- kezei közé véve a férfi arcát csókolta meg. Ki tudja, hogy odakint lesz e alkalma,vagy , hogy a másik nem e fogja kellemetlenül érezni magát,ha az utcán teszik ezt.