Make me your villain!

Motel

Ray Craven:

Megemlte szemöldökét.
- Azt amit felépítettem ugyanolyan könnyen vissza is tudom építeni. Ez csak munka, Evan. Mindent újra lehet kezdeni, ez sem más. És őszintén szólva már kezdek belefáradni, csak az a baj, hogy kiszállni már nem olyan könnyű. Mert míg én kordában tartom az embereimet és nem engedek meg mindent, addig más a bűnözést száz százalékosan megemelné. - Látta rajta, hogy bármit mondhat az nem igazán nyugtatta meg a férfit. - Nem kell folyamatosan aggódni, mindenkinek meg van írva a sorsa.

Evan Petterson:

- Mindent újrakezdene? Kivel? Kiben bízna meg azok utàn, amik törtènnek? Mennyi idő lenne mindezt felèpítenie újra , Ray? - figyelnie kellett, hogy ne lépje túl a sebességkorlàtot, s legalább így volt mire koncentràlnia. Ő is újraèpítette maga körül amit tudott, bàr ő mindig is egyedül volt, ha úgy vette. Nem tudta pontosan úgy àtlátni a rendszert mint a partnere, de őszintén eddig nem is foglalkozott vele. Belefáradt, persze, ki ne fáradna ebbe bele? De vajon tudna utána normális életet élni? Akàrhol, ha nem itt, máshol. Nem tartana a múlttól, mint ő? Számára ez egy olyan mókuskerék volt, amiből halálàig nem fog kiszállni, legalàbbis így látta eddig a helyzetét, bàrmit csinàlt. - A sorsunkat mi magunk írjuk, Ray, nem más. Persze, vannak hátráltató tényezők, de mi írunk mindent.

Ray Craven:

Hanyagul vállat vont.
- Vannak még emberek akikben meg lehet bízni, Mr. Petterson. Akárcsak önben. A raktárban kapott egy ajánlatot Igortól, megtehette volna, hogy elfogadja. Engem ártalmatlanít és megkapja azt akire évek óta áhítozik. Más ezt tette volna, nyilván nem látok a fejébe, hogy miért döntött másképp, de ez is egy bizonyíték arra, hogy maga nem rossz ember. Nem önös érdekből cselekszik. Így azt mondanám, hogy önben is feltétel nélkül megbízom, bíznék. - Lehet másban megfordult volna, hogy akár ő is elárulhatja egyszer, de őt ez nem érdekelte, ahhoz már túlságosan leengedte maga körül a védőfalat. Amit nem is tudott tartani a férfi közelében. - Nos, ki miben hisz, Evan. Nem hiszek konkrétan egyikben sem, csupán abban, hogy mindenki azt kapja amit megérdemel. Lehet holnap meghalok, de nem szeretném félelemben és kétségekben élni a napjaim minden óráját, arra várva, hogy mikor ölhetnek meg.

Evan Petterson:

Igaza volt azzal kapcsolatban, hogy más elfogadta volna az ajánlatot. Talàn màs diktàlt akkor az esze helyett, vagy épp akkor jött meg a józan gondolkodása, abban a pillanatban, mikor főbe lőtte Igort, s nem Ray-el tette ezt. Nem önző ember? Mondhatott volna erre valamit, de inkább hallgatott, mint a sír.
- Ezt mondjuk jól teszi. - biccentett egyet, ahogy lassan befordult a sarkon, odaérve Ray lakása elé. Leállította a motort s hátradöntötte kicsit fejèt. A hallgatáson túl nem sok mindent mondhatott vagy tehetett volna, egyszerűen kèptelen volt rá. Haza kell mennie s át kell gondolnia a dolgokat, rendezni magàban mindent. Lassan a másik felé fordította fejèt s arcát fürkészte csendben, vàrva, hátha a másik megszólal még valamit.

Ray Craven:

Amikor Evan leparkolt a háza előtt, nem szólt semmit ő sem. Nem igazán volt mit mondania.
Kinyitotta az ajtót és ki is szállt, de aztán csak vissza dugta a fejét.
- Ha lehet ma azért ne mérgezze agyon magát. Attól, hogy valamit túl gondol még nem biztos, hogy az a helyes lépés. - aprót biccentet a másik felé s csak azután csukta be az ajtót és indult el a bejárat felé kezében a pisztolyával.

Evan Petterson:

Haloványan elmosolyodott csak a jótanácsra, amit félig meg fog fogadni félig nem. Nem hajtott el rögtön, megvárta míg Ray alakja eltűnik a kapu mögött s aztán percekre rá indult el haza. Azonban nem oda ment, hanem csak amerre az út vitte. Nem volt szokása nagyon a kocsiban rágyújtani de most megtette. A vàrosban furikàzott ide-oda, míg elég higgadtnak nem érezte magát ahhoz, hogy hazamenjen. Leparkolt a hàz előtt, majd felment lakásába, s ledobta magát a kanapéra. Ismét zenét indított, elővett egy üveget s bele is ivott. Egy óra után felkelt, hogy egyen, mivel nap közben meg is feledkezett róla s ideje volt. Nem ivott túl sokat, nem rugott be, csak lazított. Gondolatai hol Igor s Tom körül, hol pedig Ray-en forogtak.