Make me your villain!

Féltékenység

Ray Craven:

Elengedve a férfi kezét itta ki a maradék italát és intett egy újabbért. Erre most szüksége lesz.  Valamiért elfogta a féltékenység,a férfi fiatalabb volt tőle, nyilván makulátlan élettel, sebhelyek nélkül. Mégis miért ne cserélné le őt magát is?
- Soha nem tekintettem rá másképp,nem vagyok az aki belemászik az egyéjszakás kalandokba,persze vannak kivételes esetek.- szóval hívni szokta?- Mégis honnan kellene tudnom, hogy Evan mit miért tesz?Ha  ennyire jól ismeri, akkor kereshette volna a lakásán is. Tőlem információt ne várjon,nem fogok kifecsegni dolgokat sem róla,sem másról.

Evan Petterson:

Felemelte kezeit, mikot azt érezte a férfi kezdi felemelni a hangjàt. - Mr.Craven, ha lehetne, ne húzza fel magát. - le nem vette vilàgoskék szemeit róla, melyek nagyon is ugy csillogtak mint Ray-é. - Jól ismerem, de csak nem törhetem rá az ajtót, s mindannyiszor mikor bekopogtam hozzá, nem nyitott ajtót. Feltételezem, hogy Magával volt éppen valahol. - Direkt nem mondott semmi konkrét feltételezgetést, de érezhető volt hangjában. -  Ugyan kérem, nem azt akarom, hogy a legbensőségesebb dolgait àrulja el, de ha màr ugyanabban a cipőben jàrunk, valamelyest, igazàn beszélgethetnénk.

Ray Craven:

Még hogy beszélgetni? Legszívesebben agyon lőtte volna ott helyben. Mégis mit képzel magáról? De valahol kiváncsi is volt. Ujjaival a pohár oldalan dobolt.
- Mégis miről szeretne beszélnie? Gondolom már nincsenek együtt, így nem igazán értem, hogy miért kellene bármit is mondanom. És nem,nem járunk egy cipőben. Ne hasonlítson össze önmagával, más vagyok mint ön. Magával ellentétben én nem hagyom, hogy a férfi másé legyen.- csettinve nyelvével intett a pultosnak , hogy haza mehet,majd ő bezárja az éttermet. Az köszönt és nem sokat húzva az időt távozott is. Ő pedig a férfi felé fordultak.- Ha azért jött, hogy Evant vissza kapja, akkor most közlöm, hogy nem,nem engedem át. Amíg ő úgy akarja addig hozzám tartozik.

Evan Petterson:

Vállat vont hanyagul, mintha a jómodor legapróbb jelét sem lenne hajlandó a fèrfi felé mutatni.
- Akàrmiről. Jól gondolja, nem vagyok együtt Evan-nel, de attól még érdekel mi van vele. - újabb korty csúszott le torkàn. Nem foglalkozott a beszólásàval, csak kiitta inkább pohara tartalmát. - Csak nem aggódik, hogy Evan itthagynà értem? Féltékeny lenne? - hajolt közelebb, szemeiben pimasz fény csillant.

Ray Craven:

És a férfi pontosan rákérdezett ,amitől legbelül félt, tartott. Hiszen alig ismerik egymást,ezt a pojácat meg ki tudja mióta,vagy milyen szoros viszonyban lehettek? Minél többet gondolkozott ezen, annál jobban érezte azt, hogy neki ehhez ital kell , töménytelen mennyiségben. A telefonját elővéve vette csak észre, hogy írt neki a férfi. Gyorsan legépelt egy köszönömöt , nehogy eljárjon a szája. Készülék pedig visszakerült a zsebébe. Ahogy a férfi közelebb hajolt ő úgy fintorodott el.
- Evan jól van, legyen ennyi elég. Ha beszélni szeretne önnel, akkor nyilván már megtette volna. Féltékeny? - ezúttal már rá nézett ő Is és egészen az arcába hajolt.- Nem, dühös. Ez lenne a pontos kifejezés. Közel állok ahhoz,hogy a csinos kis képét hejre tegyem.

Evan Petterson:

Felvonta egyik szemöldökét, mikor a másik is odahajolt.
- Dühös? Miért is? Csupàn beszélgetni kezdtem Magával, Mr.Craven, s érdeklődtem egy igen közeli baràtom utàn, akit eddig nem sikerült újra làtnom. - a hangsúly, amivel beszélt hozzá szinte bicskanyitogató volt. Nem volt nyíltan szemtelen sem semmi, de provokatív volt a férfire nézve. - Bántana? Ugyan mivel? Megütne? Meglőne? - billentette oldalra fejét, tincsei szemébe hulltak.