Make me your villain!

Játék

Kicsit +18 , úgyhogy csak lassan és okosan.

Ray Craven:

- Miért lennék más? Csak mert minden vágyam az, hogy megéríthessem? Vagy azért mert újra akarom látni azt az arcát, amikor élvezi azt amit teszek? Ebből a szempontból nem mondhatjuk azt, hogy önző lennék. De magával ellentétben én elértem a határaimat. És ha most megbocsát.- Kezei a nadrág alá csúsztak, belemarkolt a fenekébe. - Van valami ellenvetése, Evan?

Evan Petterson:

Hümmögött egy sort, de meg nem szólalt volna a kérdéseire, legalábbis egy darabig. Azonban mikor megérezte kezeit öltözéke alatt, érezhetően megfeszült teste s halkan felmordult. Nem akarta tovább kínozni, de az a tény, hogy esetlegesen ő lenne alul ebben a helyzetben, azt nehezen nyelte le. Egyetlen egy dolog volt csak amellett, hogy egy kicsikét engedjen neki, az pedig az volt, hogy örömöt akart neki szerezni. Egy kellemes pillanatot, néhány kielégítő percet, hogy végre megkaphassa, amiért annyira áhítozott màr jó ideje. Észre sem vette, mennyire erősen markolta meg egyik kezével a lepedőt s mennyire befeszült, de sikerült rendeznie vonásait. A füléhez hajolt s belesuttogott. - Remélem tisztában van vele, milyen vékony jégen tàncol s hogy én mennyire bízom meg Magában, Ray. - csippentette meg fülét ajkaival.

Ray Craven:

Látta férfin, hogy eléggé össze van zavarodva, és nyilván a múltkori után nem olyan könnyű megbízni benne. Már azon volt, hogy inkább nem tesz semmit, de végül meggondolta magát.
- Lehet, hogy vékony az a jég, de én tettem egy ígéretet, és azt ma megtartom. És mint mondtam semmi mást nem fogok használni csak ezt a kettőt. - hogy mutassa mire is utalt a nadrág korcába akasztotta mind a két kezét és lefelé kezdte el tolni. - Attól, hogy hagyja, hogy kielégítsem még nem lesz alávetett. Gondolom ez zavarja annyira. - fordított a helyzeten és a férfi került alulra. Ő pedig lehúztra róla a felesleges ruhadarabot. - Ennyit igazán megengedhet nekem.

Evan Petterson:

Ideje sem lett volna nagyon ellenkezni vagy szólnia bármit is a dologhoz, ugyanis amint fordult a helyzet, abban a pillanatban meztelenedett le. Nyelt egyet, s érezte, hogy libabőrös lesz teste, noha nem volt hideg s nem is fázott, sőt épp ellenkezője volt a helyzet.
- Megengedhetek Magának? - pislogott rá, míg nem rendezte ismét vonásait, bár korántsem tűnt olyan higgadtnak, mint előtte. - Tudja, nem szeretek csak kapni, az ilyen esetekben főleg nem. - támaszkodott fel alkarjára s úgy nézett rá, barna szemei sokkal élénkebben csillogtak társára, mint eddig. - Ha ezt megengedhetem Önnek, akkor Maga megengedheti azt nekem, hogy levet néhány ruhadarabot. - bökött állával felé. A hajnali derengés lassan reggeli világossággá vált, így egész kellemes megvilágításban láthattak mindketten mindent, igaz, néhány percig kissé mintha zavarban lett volna, de azt annak tudta be, hogy nem mostanában látta valaki ilyen helyzetben.

Ray Craven:

- Milyen helyzetekben ? Szerintem az normális, ha ezen a téren egy kicsit önző, Evan. - olda hajolt hozzá és mellkasára tette kezét, hogy vissza döntse az ágyra. - Lehet, hogy az ön haza és lehet, hogy a maga szabályait kellene követnem, de van saját akaratom amiből nem igen szeretnék engedni. - ujjai a felsője alá csúsztak, hogy feljebb bírja húzni azt. - Csak ne ellenkezzen miden jó dolog íránt, ha úgy tesz akkor ez erőszaknak számít. - szája szélén mosoly bújkált, ahogy végig mérte az alatta elterülőt.

Evan Petterson:

Egy hangyànyi ellenàllást tanusított ugyan, de hamar abbahagyta s visszafeküdt hátára. Légvételei kezdtek kicsit szaporábbak lenni, ahogy a màsik érintette őt érzékien.
- Akkor ebben a helyzetben önző leszek és akaratos. - mondta s megfogta kezét - Vegye le a felsőjét, Ray. Látni akarok én is valamit Magából. - kérte, bàr nem lehetett eldönteni hogy ez kérés vagy utasítàs volt e inkàbb.