Make me your villain!

Huzavona

Ray Crave:

Nem egészen tudta felfogni, hogy konkrétan mi is történik vele. Most ha autóba kellene ülnie, nyilván az lenne az utolsó útja. Ne legyen féltékeny? Hogy kérheti ilyesmire? Őt nem a múltja érdekelte,azt tett amit tenni akart. Úgy élt, ahogy neki jó volt,ez nem számított. Csak nem tartotta fairnek, hogy amíg ő mesélt a múltjáról, addig ő Evan-ről nem tudott semmit sem. De érezte, hogy a férfi is eléggé felhúzta magát, így amikor az eleresztette csak bólintott egyet.
- Bocsánat.- elsétálva mellette indult el a fürdő felé. Talán tényleg pihenésre lesz szüksége,egy kiadós alvásra, hogy minden szart elfelejtsen. Fürdőben nem sokat teketóriázott,egy gyors mosakodás után alsóban ment a hálóba és borult be az ágyba. Utálta ezt, amikor forgott vele a világ még csukott szemmel is. Tudta, hogy reggel semmi kedve nem lesz felkelni.

Evan Petterson:

A bocsánatkérésre bólintott egyet, s amíg a másik a fürdöben volt, addig készített egy teát s kicsit elgondolkodott a dolgokon. Dimitrij nem egyszer hívta, s gyanította, hogy kereste máshogy is csak nem találkoztak. Sóhajtott egyet, s miután a tea kész lett, kiment a teraszra s rágyújtott. Nem akart veszekedni Ray-el, tàvol âllt tőle. Majd holnap megbeszèlik ezt, miutàn Ray kijózanodott, s lenyugodott. Elnyomta a csikket s halkan belépett a lakàsba, elment megmosdani s utàna ő is bement a  hálóba. Ray mellé feküdt s betakarta magukat. Még jó darabig nézte a férfit, mire sikerült elaludnia.

Ray Craven :

Egész éjszaka ugyanabban a pózban aludt. Reggel még szinte zavarta a szemét a lassan világosodó táj. Fejére tette a párnáját úgy morgolódott és megfogadta, hogy többet nem,ennyit nem iszik. Túlzásba vitte és most pocsékul van. Mennyi az esély arra, hogy ha megmozdul , akkor nem akar szétesni a feje? Vagy akarja majd gyomra tartalmával tarkítani a padlót.? Lassan fordult hanyatt, párnát még mindig a fején tartva. Próbált visszaemlékezni a tegnap estére,de csak halvány képfoszlányai voltak, Evan... hitelen ült fel, ahogy észbe kapott, hogy nem a hotelben van.

Evan Petterson:

A màsikkal ellentétben ő forgolódott az èjjel, így most oldalàn feküdt, hàttal a másiknak, majdnem az àgy szélèn. Nem eltàvolodni akart, de álmában nem tudta, mennyire tehénkedik szét vagy épp ellenkezőleg. Még aludt, mikor odakint a hajnali fèny kezdte beterítani a várost s lassan kezdett bekúszni ablakàn. A mozgolódàsra csak halkan szusszant egy nagyot s jobban belenyomta fejèt a pàrnàba, kócos tincsei össze-vissza àlltak fején.

Ray Craven:

Megkönnyebbülten sóhajtott fel , ahogy meglátta a férfit maga mellette. Lassan kelt ki az ágyból, hogy ne ébressze fel a másikat és, hogy magának se okozzon túl nagy fejfájást. Talán le kellene lépnie amíg a másik alszik.  De ha nem találja később,hmm.. nem ,nem akarja ennél is jobban magára haragítani. Ki tudja miket vágott az este a fejének. Halántékát masszírozva lépett ki az ajtón és a fürdőbe ment hideg zuhanyt venni,az majd felfrissíti. És tisztán fog tudni  gondolkodni.

Evan Petterson:

Ahogy a hajlani fény egyre erősödött, úgy kezdett egyre ébredezni ő is, s mikor kinyitva szemeit nyújtózkodott egyet, s nem találta maga mellett a másikat, kisebb pánik fogta el. Szinte kiugrott az ágyból s a szobából, hogy Ray merre lehet. Lelépett volna? Képes lett volna rá, azok után, ahogy tegnap este ideállított részegen? Bár ha jobban belegondolt, ő is hagyta már ott szó nélkül... Gyomra összeszorult, ahogy a dolgok feltörni próbáltak benne, de ami volt az volt, azon nem tud változtatni, a jövőn viszont igen. Meg akarta ezt beszélni a férfival, mindent, hogy Dimitrij mit mondott neki tegnap, hogy miért gondolt dolgokat, hogy mit tett ő régebben, s hogy mi lesz ezután. Abban viszont biztos volt, hogy Ray-t sem most sem később nem akarja szó nélkül itthagyni, mert abba belebolondulna ő is.