Ray Crave:
Nem egészen tudta felfogni, hogy konkrétan mi is történik vele. Most ha autóba kellene ülnie, nyilván az lenne az utolsó útja. Ne legyen féltékeny? Hogy kérheti ilyesmire? Őt nem a múltja érdekelte,azt tett amit tenni akart. Úgy élt, ahogy neki jó volt,ez nem számított. Csak nem tartotta fairnek, hogy amíg ő mesélt a múltjáról, addig ő Evan-ről nem tudott semmit sem. De érezte, hogy a férfi is eléggé felhúzta magát, így amikor az eleresztette csak bólintott egyet.
- Bocsánat.- elsétálva mellette indult el a fürdő felé. Talán tényleg pihenésre lesz szüksége,egy kiadós alvásra, hogy minden szart elfelejtsen. Fürdőben nem sokat teketóriázott,egy gyors mosakodás után alsóban ment a hálóba és borult be az ágyba. Utálta ezt, amikor forgott vele a világ még csukott szemmel is. Tudta, hogy reggel semmi kedve nem lesz felkelni.Evan Petterson:
A bocsánatkérésre bólintott egyet, s amíg a másik a fürdöben volt, addig készített egy teát s kicsit elgondolkodott a dolgokon. Dimitrij nem egyszer hívta, s gyanította, hogy kereste máshogy is csak nem találkoztak. Sóhajtott egyet, s miután a tea kész lett, kiment a teraszra s rágyújtott. Nem akart veszekedni Ray-el, tàvol âllt tőle. Majd holnap megbeszèlik ezt, miutàn Ray kijózanodott, s lenyugodott. Elnyomta a csikket s halkan belépett a lakàsba, elment megmosdani s utàna ő is bement a hálóba. Ray mellé feküdt s betakarta magukat. Még jó darabig nézte a férfit, mire sikerült elaludnia.
Ray Craven :
Egész éjszaka ugyanabban a pózban aludt. Reggel még szinte zavarta a szemét a lassan világosodó táj. Fejére tette a párnáját úgy morgolódott és megfogadta, hogy többet nem,ennyit nem iszik. Túlzásba vitte és most pocsékul van. Mennyi az esély arra, hogy ha megmozdul , akkor nem akar szétesni a feje? Vagy akarja majd gyomra tartalmával tarkítani a padlót.? Lassan fordult hanyatt, párnát még mindig a fején tartva. Próbált visszaemlékezni a tegnap estére,de csak halvány képfoszlányai voltak, Evan... hitelen ült fel, ahogy észbe kapott, hogy nem a hotelben van.
Evan Petterson:
A màsikkal ellentétben ő forgolódott az èjjel, így most oldalàn feküdt, hàttal a másiknak, majdnem az àgy szélèn. Nem eltàvolodni akart, de álmában nem tudta, mennyire tehénkedik szét vagy épp ellenkezőleg. Még aludt, mikor odakint a hajnali fèny kezdte beterítani a várost s lassan kezdett bekúszni ablakàn. A mozgolódàsra csak halkan szusszant egy nagyot s jobban belenyomta fejèt a pàrnàba, kócos tincsei össze-vissza àlltak fején.
Ray Craven:
Megkönnyebbülten sóhajtott fel , ahogy meglátta a férfit maga mellette. Lassan kelt ki az ágyból, hogy ne ébressze fel a másikat és, hogy magának se okozzon túl nagy fejfájást. Talán le kellene lépnie amíg a másik alszik. De ha nem találja később,hmm.. nem ,nem akarja ennél is jobban magára haragítani. Ki tudja miket vágott az este a fejének. Halántékát masszírozva lépett ki az ajtón és a fürdőbe ment hideg zuhanyt venni,az majd felfrissíti. És tisztán fog tudni gondolkodni.
Evan Petterson:
Ahogy a hajlani fény egyre erősödött, úgy kezdett egyre ébredezni ő is, s mikor kinyitva szemeit nyújtózkodott egyet, s nem találta maga mellett a másikat, kisebb pánik fogta el. Szinte kiugrott az ágyból s a szobából, hogy Ray merre lehet. Lelépett volna? Képes lett volna rá, azok után, ahogy tegnap este ideállított részegen? Bár ha jobban belegondolt, ő is hagyta már ott szó nélkül... Gyomra összeszorult, ahogy a dolgok feltörni próbáltak benne, de ami volt az volt, azon nem tud változtatni, a jövőn viszont igen. Meg akarta ezt beszélni a férfival, mindent, hogy Dimitrij mit mondott neki tegnap, hogy miért gondolt dolgokat, hogy mit tett ő régebben, s hogy mi lesz ezután. Abban viszont biztos volt, hogy Ray-t sem most sem később nem akarja szó nélkül itthagyni, mert abba belebolondulna ő is.
VOUS LISEZ
Make me your villain!
FanfictionFELFÜGESZTVE!! Két ember, két külön sors. És mégis egy út. Evan Petterson és Ray Craven két erős jellem, mégis egymás mellett kötnek ki és"szenvedik "végig a mindennapjaikat. Erősen +18-as!! Ezt tessék figyelembe venni! A történetet nem egyedül íro...