Make me your villain!

Puding?

Evan Petterson:

Nyomott egy puszit homlokára s helyet foglalt. - Első körön, mondjuk legyen szíves helyet foglalni a combjaimon, Ray. - invitálta, majd kivette a férfi kezéből a tálkát, fogott egy kanalat s mert belőle. Örült, hogy beleegyezett kissé gyerekes ötletébe, miszerint ő megeteti majd a férfit. Szerette érezni közelségét, testét, ahogy testének simul, mindenféle szexuális gondolat nélkül is. Csupán közelségre vágyott, amit végre megkaphatott valakitől, aki iránt valamit érzett is. Azonban ezt sem viheti túlzásba, hisz nem akarná elrontani mindezt ami van.

Ray Craven:

Még mindig mosolyogva tett úgy ahogyan kérték. Most ha valaki az emberei közül látná, hát nyilván nevetség tárgya lenne. De jelen pillanatban inkább csak ki akarja élvezni a pillanatot, amikor enyhén szólva ismét gyerek lehet, fiatal.
- Érdekes egy helyzet, ezt el kell ismernem, ha valaki valaha azt mondta volna, hogy engem ilyen helyzetben talál, én biztos a képébe röhögtem volna.- A férfi ölében ülve elgondolkodott azon, hogy ez azért mennyire kínos lenne más esetben. De most ez nem zavarta, inkább valami kellemes érzés járta át. - Nyakbavalót nem kapok? Hátha leeszem magam. - vigyorodott el.

Evan Petterson:

Egy pillanatig úgy érezte, hogy boldog. Boldog, mert megfeledkezhet a bajairól, boldog, mert mellette lehet, boldog, mert normális lehet, mindegy mennyi ideig. Kuncogott egyet mondatára. - Lehetséges, hogy én is így tettem volna hasonló helyzetben. - fogta meg a kanalat s belemerítette a pudingba, majd odatartotta neki. - Más nyakbavalót tudnék inkább elképzelni Magán, Ray. - harapott alsó ajkába, s várta, hogy társa bekapja a falatot.

Ray Craven:

Kijelentésre felvonta szemöldökét, előre dőlve kapta be a kocsonyás masszát. Aminek az állaga még igyis tökéletes volt.
- Miért, ön mit tenne a nyakamba? Nem azért, de ezzel most eléggé kíváncsivá tett, hogy mégis mi járhat ilyenkor a maga fejében. - kezét felemelve fogott az állára és simított végig alsó ajkán hüvelykujjávval. - Ezt ne csinálja, még a végén féltékeny leszek..

Evan Petterson:

Újabb adagot kanalazott ki s tartotta ismét elé, miután ezt lenyelte. - Ötlete sincs? Segítek, pont olyan kategória, mint hogy Maga ki akart láncolni. - mondta ártatlan arccal. - Egy csinos nyakörv, Ray. Jól mutatna, ahogy fekszik alattam - duruzsolja bele fülébe. - Mit ne csináljak? Isten óvjon, hogy féltékennyé tegyem, bár kíváncsi vagyok, meddig menne el - nézett szemeibe.

Ray Craven:

Nyakörv? Alatta? Oké, ezek voltak azok az információk amikről hallani sem akart. Tisztában volt azzal, hogy adni és kapni elv van, de azért ebbe belemenne? Igen, valahogy legbelül érezte azt, hogy képes lenne megtenni, de csak vele. Mert más aztán neki ne parancsolgasson. Újabb falatot tüntetett el a kanálról és ugyanabban a pillanatban hajolt ajkaira és harapta is meg azt.
- Ezt ne csinálja saját magának. Bár szeretem nézni, azért csinálni sokkal élvezetesebb. Ami pedig a nyakörvet illeti, nem vagyok valami alávetett fajta, sokkal jobban szeretek adni mint sem kapni.

Evan Petterson:

Apró morranás vokt jutalma a harapásra, de nem húzódott el, csak elmosolyodott.
- Majd írja össze, mit csinálhatok s mit nem, Ray. - kuncogott s bekapott ő is egy kanálka pudingot, hogy megkóstolja. Ízlelgette egy kicsit s csak aztán nyelte le. - Talán nem díjazná az ötletet, hogy eljátszadozzam Magával íly módon? Pedig szívesen megnézném, még ha nem is mennék el olyan messzire. - újabb adag került a kanálra s a férfi elé tartotta. - Vagy talán Maga akarna engem olyan helyzetben látni? Ha igen  akkor tanácsolom, hogy dolgozzon meg érte, mert nem adom be egykönnyen a derekam senkinek. Igaz, nem tartom lehetetlennek a dolgot, de ki kell érdemelnie. - mosolya perverz vigyorrá változott s úgy nézett szemeibe.