Make me your villain!

Meglepetés (Szó szerint minden értelemben)

Evan Petterson:

- Mi az hogy ennyire nehéz?! Ray! - meredt rá mint aki nem hitt a fülènek. - Te teljesen bolond vagy. - ingatta fejét, de azért mosolygott halvànyan. - Pontosan. Évekkel ezelőtt lezártam, nem véletlen költöztem el, s kezdtem "normàlis" életet. - sóhajtott egyet. - Köze van igen. Ő mutatott dolgokat, ő vitt bele ebbe az egészbe, mert neki valaki olyan kellett, aki ténylegesen úgy bánik vele, mint egy kutyával. - A férfi mellé dőlt, úgy cirógatta tovább. - Miért akartad ezt kihozni belőlem?

Ray Craven:

- Bolond lennék csak azért mert szeretlek? Hmm .. lehet. De ha az ember olyan bolond mint én, akkor kérdés nélkül megy neki a falnak nem törődve a következményekkel. Miért kellene úgy élnem az életemet ahogyan azt mások elvárják?- férfi felé fordult az oldalára.- De ha akkora belementél ebbe, akkora élvezted is, hogy úgy bánsz vele,nem? Akkor mégis mi változott, miért döntöttél úgy, hogy mégsem akarod ezt?- kérdésre kissé megemelte a vállát.- Ha fogalmazhatok úgy, akkor azért, hogy revánsot vehess. Mert amikor azt tettem veled, láttam, hogy élvezed, akárcsak én. És noha nincs efféle hajlamom , mégis érezni akartam azt, hogy nem én íranyitok. Hogy milyen az amikor korlátozva vagyok, amikor egyszerű emberként parancsokat teljesítek.

Evan Petterson:

- Pont annyira vagy bolond, mint én, Ray Craven. - A kérdésre elgondolkodott kicsit. - Akkoriban kíváncsi voltam, érdekelt sok minden s miért ne próbálhattam volna ki bármit, igy ezt is. Az elején élveztem, felizgultam tőle, de egyre... betegebb dolgokat akart tőlem, amire én nem voltam vevő. S egy idő után kezdett a belsőségesség hiányozni. - magyarázta neki, arcát figyelve. - Ezért is hagytam abba s nem is volt kin kièlnem ezt. - tette még hozzá. - Revansot? Miért hiszed hogy nekem az kellene? Élveztem akkor s most is, de nem kell mindent kiegyenlíteni. - ingatta fejét. - S  milyen volt ismét alattam? Ráadásul így.

Ray Craven:

- És most, most mi a helyzet? Velem is ugyanazt érezted,kényszernek  gondoltad? Vagy soknak? Mert attól, hogy én mire vágyok,eltekinthetünk ettől,ha neked ez nem fekszik,ha úgy érzed, hogy nincs rá szükséged. Nem akarom, hogy azt érezd kényszerítelek bármire is.- eltűnödve meredt maga elé a csak percekkel később válaszolt.- Meglepő módon, ahhoz képest, hogy eleinte voltak fenntartásaim , élveztem. Tetszett minden másodperce, és hogy őszinte legyek ismét megtenném. Ismét képes lennék annyira megalázkodni, hogy könyörögjek. És ez azért megrémít.

Evan Petterson:

Vett egy nagyobb levegőt s fejét ingatta.
- Nem, nem ugyanolyan volt. Ez,  amit láttàl nem a kényszer része a dolognak. Ezek azok az elfojtott dolgaim, amiket így tudok kièlni, ha van kivel illetve van kin. - magyarázta neki. - Ne aggódj amiatt, hogy olyat cselekszem amit nem akarok, bàr miattad még olyanra is képes lennék. Csak hogy jól érezd magad, de eddig èn is ugyanúgy élveztem minden egyes percet. - Látta hogy elgondolkodik a másik, nem is sürgette, kivárta mit felel. Szóval élvezte s megtenné megint. Ismét odaült a kisördög a vállára, de nem foglalkozott vele. -  Az rémit meg hogy megtennéd vagy hogy egy olyan férfi váltja ezt ki belőled akit egy éve sem ismersz?

Ray Craven:

Kifújva a levegőt könyökölt fel.
- Azt hiszem az utóbbi kicsivel erősebb érzés bennem. Mert tény, hogy ha az időt nézzük, akkor édeskeveset töltöttünk együtt. De ezt betudhatjuk a múltunknak is. De akkor is, miért pont most érzem ezt, hogy erre lenne szükségem. Előbb is megtehettem volna valaki mással, mégsem éreztem rá kényszert. De melletted úgy érzem ez természetes. A fene sem tudja mi ütött belém, ilyenkor én is elhiszem magamról, hogy beteg vagyok.