Evan Petterson:
Kuncognia kellett a megfogalmazáson, de tetszett neki. Hagyta magát vezetni s teljesen rábízta magát, ha ezt a másik nem is tudhatta pontosan. Nézte, ahogy előkerül a nyakkendő, akárcsak a múltkor, de most érezte a férfi illatát, ami az anyagból áradt. Tetszett neki, s a helyzet is.
- Te irányítasz ma, Ray. Rádbízom magam teljesen. - felelte. Ujjai finom játékától megborzongott s érezte, ahogy karjai ludbőrösek lesznek és gyomra összerándul. Bár nem volt hideg a lakásban mégis megborzongott, mikor nadrágja alsójával együtt lekerült róla félig, s előbukkant tagja, mely valamelyest kemény volt már.Ray Craven:
- Nem is adnám most már át, még akkor sem ha könyörögnél. - kezével ismét bejárta a férfi minden porcikájàt. Végig csókolta egész hátát, hogy aztán megkerülve ugyanúgy mindent előlről kezdjen. Ha a férfi tudta volna, hogy mit vált ki belőle és, hogy hogyan tekint rá, akkor lehet nem lenne ennyire nyugodt. Szó nélkül círógatott végig a férfasságàn és csak a reakcióját figyelte. Ahogy megfeszül, ahogy mint ő vissza tartja lélegzett. De ennyivel nem elégszik meg. Érezni és ízlelni akarta, így letérdelve elé fogott rá és csak egészen kicsit érintette a nyelvével.
Evan Petterson:
Talán a legvégső esetben könyörögne neki, de az nem ez a helyzet. Lélegzetvételei szaporábbak lettek, ahogy szívverése is. Ray ajkai olyan puhák voltak s olyan finoman érintették, hogy hihetetlen volt az érzés számára. Megborzongott mimden egyes alkalommal, mikor olyan ponton csókolta, ami érzékenyebb volt. Hátha még tudta volna a másik, hogy a háta az egyik legérzékenyebb felület rajta. Mikor végzett s azt hihette ennyi volt az óvatos része a dolognak, elölről kezdte, a szó mindkét értelmében. Tagján már jócskán látszott ezeknek a hatása, s mikor a neszekből rájöhetett mire is készül, megérezte meleg nyelvének érintését s leheletét odalent. Egy erőteljesebb sóhaj szakadt fel belőle. Ray hajába túrt, de nem húzta rá tagjára, csak hajába markolt kicsit, az élvezet kedvéért.
Ray Craven:
Felemelte fejét, hogy lássa a másik reakciójàt, ahogy a szájával kényezteti, ahogy kezei bejárják combjait. Kezeivel segített neki, hogy teljesen kiléphesen a felesleges ruháiból. De akkor sem engedte el, mélyebben fogadta be magába, kicsit megszívva, baljával pedig herezacskoját kezdte el masszírozni. De amikor úgy érezte, hogy a férfi túlságosan is jól érezte magát, egyszerűen abban hagyta. Megtörölve száját fogott a férfi alkarjàra és vezette maga után.
- Egyes szabaly,Evan. Amíg azt nem mondom, hogy megérínthetsz,nem teszed. Az előbbi kis incidenst természetesen nem nézhetem el, büntetés jár érte. De , hogy ne forduljon elő többet szép békjokat kapsz. Kettes szabály, mindig válaszolnod kell, bármit is kérdezzek tőled. Ha nem teszed, akkor bizony fájdalmasabb lesz mint a békjó . És lehet, hogy én nem kaphatlak meg,de egy méretes dakót még kaphatsz a hátsó feledbe. Eddig érthető?.-lökte kissé erősebben az ágyra.Evan Petterson:
Nehezére esett, hogy ne mozduljon csípője, pedig olyan szívesen szàjàba tolta volna magát tövig, s bàrmennyire is hangzott ez vulgárisan s volt àllatias, neki tetszett a gondolat. Kilépett nadrágjából, lassan mozdult, nehogy orra essen. Ajkai résnyire nyitva voltak, Ray meleg szàja túl kellemes volt, s mikor elvette tőle mindezt, fájdalmasan mordult egyet, nemtetszését fejezve ki. Àlló farokkal persze sokkal kellemetlenebb volt mozognia a lakásban, de nem szólt érte. Tetszett neki, piszkosul, ahogyan Ray jelen helyzetben beszélt vele s parancsolgatott neki, noha ennek nem adott hangot. Mielőtt válaszolhatott volna partnerének, tompa puffanással landolt az ágyán, amire vakon, de sikerült kènyelmesen felmàsznia. - Termèszetesen, Ray. - felelte. - A kis dolgokat a fiókban talàlod, de ajánlom, hogy ne kutakodj benne túlságosan, mert akkor én sem tudlak majd legközelebb meglepni.
KAMU SEDANG MEMBACA
Make me your villain!
Fiksi PenggemarFELFÜGESZTVE!! Két ember, két külön sors. És mégis egy út. Evan Petterson és Ray Craven két erős jellem, mégis egymás mellett kötnek ki és"szenvedik "végig a mindennapjaikat. Erősen +18-as!! Ezt tessék figyelembe venni! A történetet nem egyedül íro...