Make me your villain!

Disznóság

Evan Petterson:

Kuncognia kellett a megfogalmazáson, de tetszett neki. Hagyta magát vezetni s teljesen rábízta magát, ha ezt a másik nem is tudhatta pontosan. Nézte, ahogy előkerül a nyakkendő, akárcsak a múltkor, de most érezte a férfi illatát, ami az anyagból áradt. Tetszett neki, s a helyzet is.
- Te irányítasz ma, Ray. Rádbízom magam teljesen. - felelte. Ujjai finom játékától megborzongott s érezte, ahogy karjai ludbőrösek lesznek és gyomra összerándul. Bár nem volt hideg a lakásban mégis megborzongott, mikor nadrágja alsójával együtt lekerült róla félig, s előbukkant tagja, mely valamelyest kemény volt már.

Ray Craven:

- Nem is adnám most már át, még akkor sem ha könyörögnél. - kezével ismét bejárta a férfi minden porcikájàt. Végig csókolta egész hátát, hogy aztán megkerülve ugyanúgy mindent előlről kezdjen. Ha a férfi tudta volna, hogy mit vált ki belőle és, hogy hogyan tekint rá, akkor lehet nem lenne ennyire nyugodt. Szó nélkül círógatott végig a férfasságàn és csak a reakcióját figyelte. Ahogy megfeszül, ahogy mint ő vissza tartja lélegzett. De ennyivel nem elégszik meg. Érezni és ízlelni akarta, így letérdelve elé fogott rá és csak egészen kicsit érintette a nyelvével.

Evan Petterson:

Talán a legvégső esetben könyörögne neki, de az nem ez a helyzet.  Lélegzetvételei szaporábbak lettek, ahogy szívverése is. Ray ajkai olyan puhák voltak s olyan finoman érintették, hogy hihetetlen volt az érzés számára. Megborzongott mimden egyes alkalommal, mikor olyan ponton csókolta, ami érzékenyebb volt. Hátha még tudta volna a másik, hogy a háta az egyik legérzékenyebb felület rajta. Mikor végzett s azt hihette ennyi volt az óvatos része a dolognak, elölről kezdte, a szó mindkét értelmében. Tagján már jócskán látszott ezeknek a hatása, s mikor a neszekből rájöhetett mire is készül, megérezte meleg nyelvének érintését s leheletét odalent. Egy erőteljesebb sóhaj szakadt fel belőle. Ray hajába túrt, de nem húzta rá tagjára, csak hajába markolt kicsit, az élvezet kedvéért.

Ray Craven:

Felemelte fejét, hogy lássa a másik reakciójàt, ahogy a  szájával kényezteti, ahogy kezei bejárják combjait. Kezeivel segített neki, hogy teljesen kiléphesen a felesleges ruháiból. De akkor sem engedte el, mélyebben fogadta be magába, kicsit megszívva, baljával pedig herezacskoját kezdte el masszírozni. De amikor úgy érezte, hogy a férfi túlságosan is jól érezte magát, egyszerűen abban hagyta. Megtörölve száját fogott a férfi alkarjàra és vezette maga után.
- Egyes szabaly,Evan. Amíg azt nem mondom, hogy megérínthetsz,nem teszed. Az előbbi kis incidenst természetesen nem nézhetem el, büntetés jár érte. De , hogy ne forduljon elő többet szép békjokat kapsz. Kettes szabály, mindig válaszolnod kell, bármit is kérdezzek tőled. Ha nem teszed, akkor bizony fájdalmasabb lesz mint a békjó . És lehet, hogy én nem kaphatlak  meg,de egy méretes dakót még kaphatsz a hátsó feledbe. Eddig érthető?.-lökte kissé erősebben az ágyra.

Evan Petterson:

Nehezére esett, hogy ne mozduljon csípője, pedig olyan szívesen szàjàba tolta volna magát tövig, s bàrmennyire is hangzott ez vulgárisan s volt àllatias, neki tetszett a gondolat. Kilépett nadrágjából, lassan mozdult, nehogy orra essen. Ajkai résnyire nyitva voltak, Ray meleg szàja túl kellemes volt, s mikor elvette tőle mindezt, fájdalmasan mordult egyet, nemtetszését fejezve ki. Àlló farokkal persze sokkal kellemetlenebb volt mozognia a lakásban, de nem szólt érte. Tetszett neki, piszkosul, ahogyan Ray jelen helyzetben beszélt vele s parancsolgatott neki, noha ennek nem adott hangot. Mielőtt válaszolhatott volna partnerének, tompa puffanással landolt az ágyán, amire vakon, de sikerült kènyelmesen felmàsznia. - Termèszetesen, Ray. - felelte. - A kis dolgokat a fiókban talàlod, de ajánlom, hogy ne kutakodj benne túlságosan, mert akkor én sem tudlak majd legközelebb meglepni.