Make me your villain!

+18 hmm

( Erősen+18-as. De tényleg! Anyám, ilyenkor jövök rá, hogy mennyire baj az, hogy nem tudom/tudjuk úgy kijátszani ezeket a jeleneteket, hogy az összecsapva legyen. Szomorú, hogy ahhoz nincs tehetségek🤣🤣🤣)

Evan Petterson:

Ajkaival elérte nadrágja vonalát, ahol feljebb tolta magát, hogy kigombolhassa azt. Néma volt, egy árva hangot nem adott ki magából, s nem is volt ezzel gond, felesleges lenne. Lejjebb húzta róla nadrágját, közben combjára simítva kicsit, majd mégis úgy döntött hogy teljesen leveszi róla. Megcsodálta őt, éhes vágyakozó szemekkel mérve végig az előtte lévőt. Lassan mászott ismét fölé, combjaihoz hajolt, most azt hintette csókokkal, felfelé haladva  alsónadrágja széléig s azon keresztül csókolt rá férfiasságára.

Ray Craven:

Más érzés kerítette hatalmába most, mint az előző partnereinél. Kellemesebb, lágyabb és egyben intenzívebb. Ha valaki valaha azt mondja neki, hogy ezt egyszer még élvezni fogja, hogy ennyire fog vágyni valakire, hát körberöhögte volna. Rosszabbik esetben a múltját tekintve egy szép golyóval küldte volna a túlvilág pihepuha zöld mezőire. De most csak emelt egyet a csípőjén, hogy megkönnyítse partnere dolgát és könnyebben megfoszthassa a felesleges ruhadaraboktól .Ajkába harapott érezvén, hogy épp hol is jár Evan szája. Igyekezett csillapítani szívét mely most már szinte a torkában dobogott. Ha most valaki arra kérte volna, hogy szólaljon meg, nem ment volna, agyát ellepte a régen jól ismert érzés, zsibbadás.

Evan Petterson:

Pàr csókot mèg lehelt rá odalent, aztán feltérdelt s ugyanolyan lassúsággal, ahogy eddig, kigombolta sajàt nadrágjàt s kibújt belőle. Csak hogy fair legyen s ne kapja meg, hogy ő még félig fel van öltözve. Bàr partnerét elnézve, aligha tudott volna bàrmit is szólni, ami tetszett is neki s meg is lepte. Fölé màszott ismèt s helyet foglalt rajta, hogy érzékeny részeik összeérjenek. Megremegett felette, hisz ő is fel volt tüzelve, nem kevésbé mint Ray. Ajkaihoz hajolt, hogy megcsókolhassa, közben pedig csípője mozogni kezdett. Hallotta szinte a màsik szívverését, mennyire heves s kicsit aggódott, hogy bírni fogja e. Szép halál is lenne szeretkezés közben elpatkolni, de ezt a véleményét megtartotta inkább magának.
- Szóval ez lesz az első, hogy Maga van alul,Ray? - húzódott el kicsit ajkaitól hogy szemeibe nézhessen, közben pedig leszállva róla mellé feküdt s az utolsó ruhadarabot kezdte lehámozni róla.

Ray Craven:

Ami szinte csak pillanatig tartott az neki óráknak tűnt, nem is csoda, ha egyfajta kínzásnak vette. Szeretkezés, nem pedig bagzó nyulak, melyek az ösztöneiket hajtva pár perc alatt elrendezik a dolgokat. De most, hogy nem nála volt az irányítás gyeplője hagynia kellett magát, hogy sodródjon a másik álltal kellett árral. A csókra és az öle felől érkező ingerre a másik ajkaira sóhajtott, hát igen, ez lehet akár a pokol is, de ő mégis élvezte minden egyes pillanatát. Kezei csak egy pillanatra éríntehették a másik combjait, csípőjét és oldalát,hogy aztán elhangzon az a bizonyos kérdés.
- Miért, ön szerint úgy nézek én ki mint aki bárkinek oda adja az alsó fertáját? - ismeretségük során most először érezte úgy, hogy zavarban van és, hogy ezt leplezze valamelyest köhhintett egyet. - Természetesen igen.

Evan Petterson:

Kezeinek érintése mentén égni kezdett bőre, s teste egyre melegebb lett minden egyes pillanattal. Sóhajától a hideg kiràzta, teste libabőrös lett, de nem vesztette el a koncentràciót. Lehúzva róla utolsó védővonalát immár rá tudott simítani tagjára s meg tudta fogni. Keze lassan mozgott, amiközben nyakàhoz bújt.
- Majd vigyàzok, hogy ne okozzak se csalódást se rossz élményt Önnek, Ray. - duruzsolta mély hangon. Ujjai férfiassága teljes hosszát bejártàk, aztán hegyét izgatta. - S nem, cseppet sem tűnik úgy, mint aki bàrki alá is befeküdne. Túl heves s tüzes hozzá.