Evan Petterson:
Elnyomta sokadik cigarettáját, s lépett volna be a lakásba, mikor megütötte fülét valami. Pontosabban valaki ismerős hangja. Hátrafordult az utca felé s megpillantotta a férfit. Megint? Megint ide jött, hogy... miért is? Nem tűnt úgy, mintha minden rendben lenne vele, bár lehet ezen nem kellett volna csodálkoznia. Sóhajtott egyet s belépett inkább a lakásba. Beengedje egyáltalán? Ha nem teszi, itt fogja verni az ajtaját mint legutóbb, neki pedig nem volt kedve sem a szomszédjaihoz sem ahhoz hogy esetlegesen rájuk hívják a rendőrséget. Az ajtajàhoz lépett s elfordította a zárban a kulcsot. Nem mozdult, csak ott àllt, vàrva, mint valami idióta, hogy a férfi mikor dörömböl be ajtaján.
Ray Craven:
Egy tíz percig nagyjából eltartott míg össze tudta szedni magát. Lépésről lépésre haladt az ajtó felé azon tanakodva, hogy menjen ne menjen oda, vagy mi a búbánatos farkát csináljon. És mi a szart mondjon. Bocs bazd meg, hiányzol? Legszívesebben a haját tépte volna. Ez nem ő volt, már lassan az őrület határán volt. Az ajtót elérve fejét a fának döntötte és csak aztán kopogott be, remélve, hogy a másik nem épp újabb hónapokra tűnt el.
Evan Petterson:
Osotba dolog volt odaállnia s várnia. Már épp zárta volna vissza az ajtót, mikor meghallotta a lépteket, de kopogást nem. Várt, elnyújtott percekig, mire végre a másik bekopogott. Várt egy keveset s csak utána nyitott ajtót. Úgy tett, mint aki meglepődött, hogy a férfi ismét ajtaja előtt áll.
- Mr.Craven, micsoda meglepetés. - nézett végig rajta. Alig két nap, eddig bírta ki, s ismét Ray jött hozzá, nem fordítva. Ennyire önző lenne? Pedig a másikról feltételezte volna, de ezek szerint ő sokkal rosszabb volt. Sóhajtott egyet s hajába túrva állt arrébb az ajtóból. - Gondolom nem a bejáratom előtt akar ácsorogni, jöjjön be.Ray Craven:
Először fel sem nézett rá,olyan volt mint egy kisgyerek aki bűnös volt. És pont is így érezte magát viszont nem tudott lesülyedni arra a szinte, hogy bocsánatot is kérjen. Talán elég az, hogy ismét ő jött hozzá. Az invitálásra felemelte a fejét és beljebb lépett.
- Szerintem annyira nincs is meglepődve, nem csillog a szeme mint máskor.Evan Petterson:
Felvonta szemöldökét s szája sarkában halovány mosoly jelent meg.
- Igazság szerint tényleg meglepett, csakhogy az előbbi kis akcióját láttam az erkélyemről. - csukta s zárta be mögötte az ajtót, majd a bárszekrényhez lépve elővett két poharat s egy üveg italt, majd a kanapé előtti dohányzóasztalra tette. - Foglaljon helyet. Minek köszönhetem, hogy eljött hozzám? - billentette oldalra fejét, miközben töltött maguknak az italból. Nem érdekelte hogy a másik kocsival van, maximum nem issza meg, amivel megkínálja.Ray Craven:
Csak a cipőt vette le magáról, mással nem igen akart vesződni és csak aztán ült le. Hanyagul dőlt előre és támaszkodott meg a lábain. Hogy miért jött?
- Nem lehetne úgy tenni, mintha az a tegnapelőtti kis incidensünk nem történt volna meg? Mert mint mondtam, bocsánatot nem kérek a szó szoros értelmében. De.. - az, hogy szüksége van rá, túl nyálas szöveg lenne, ezt ő soha nem mondaná. - Nyilván az én viselkedésemben is van kivetnivaló. Kezdjük az elején újra.Evan Petterson:
Tekintetével követte, ahogy helyet foglal s előre dől. A felvetésére horkantott egyet s kínjában el is mosolyodott.
- Szóval ezt szeretné. Azt, hogy felejtsük el, hogy Maga kiprovokált egy verekedést, majndem eltörtem az orrát, aztán elküldött... - elgondolkodott a dolgokon. Eljött ide, ismét, hogy újrakezdjék, de elnézést nem kér. Nem volt az a haragtartó típus, de most odaült vállára a kisördög, hogy visszautasítsa mindezt. - Nem is kevés kivetnivaló van a viselkedésében, Mr.Craven. Elàrulná, honnan is kellene újrakezdeni? Hogy hagyom provokálni magam? Hogy engedem, hogy magatehetetlenné tegyen, csak mert irányításmániás? Vagy talán onnan, hogy megbízom Önben? - emelte fel az egyik poharat, meglötybökte tartalmát s beleivott. - Maga szerint mi lesz a válaszom?
YOU ARE READING
Make me your villain!
FanfictionFELFÜGESZTVE!! Két ember, két külön sors. És mégis egy út. Evan Petterson és Ray Craven két erős jellem, mégis egymás mellett kötnek ki és"szenvedik "végig a mindennapjaikat. Erősen +18-as!! Ezt tessék figyelembe venni! A történetet nem egyedül íro...